Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-04-07 / 15. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. április 7. hét nagyon messze az az időpont, midőn e testestől-lelkestől katholikus nemzet vérrel fogja lemosni magáról azt a szennyet, melylyel a nyakára ült istentelenek bemocskolták történetének lapjait. Bár kétségtelenül nagyok a megpróbáltatások, habár az ellenség tábora jókora és napról-napra szervezkedik, nem szabad elveszteni önbizalmunkat, de nem szabad elveszteni a világ megváltójába vetett ama hitünket, hogy amiként legyőzte a halált, le fogja győzni elleneinket is, hiszen O mondotta az anyaszent- egyházról, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Nagypéntekre husvét következett, a halálra feltámadás, százszor és százszor megismétlődött a nemzetek történetében, a pusztulás nyomában felhangzott az alleluja, mely aztán megszelidi- tette e népek erkölcseit, visszaterelte őket az igaz Istenhez, akitől egyedül várható a népjólét, a nemzetek mint egyedek boldogsága. Ez a hit éltesse lelkünket, ez a remény ébressze fel várakozásunkat, Isten és embertársaink iránt való szeretettel eltelve tekintsünk a közeledő feltámadás ünnepe elé, mely akkor kétségtelenül meg fogja hozni számunkra a boldog allelujái. A képviselőház szünete. A képviselőház a húsvéti ünnepekre való tekintetből április 24-ig szünetet tart. A képviselők már elutaztak a fővárosbői. A politikai életben tehát egyideig semmi érdekes jelenségek nem lesznek észlelhetők, de annál érdekesebb lesz az a kapunyitás után. Sokan átalakulást hirdetnek és várnak az uj ülésszak kezdetén. Mindenesetre van valami a levegőben, de hogy a kibontakozás a mai meglehetősen nyomott helyzetből miként fog megtörténni, egyelőre beláthatatlan. Mozgalom van minden párt kebelében, nem lehetetlen, hogy csakugyan meglepetések fognak következni. A béke biztosítva van. Szerbia a nagyhatalmak tanácsára megadta monarchiánknak a teljesen kielégitő választ, mire külügyi hivatalunk örömét és megelégedését fejezte ki Szerbiának, hogy az óhajtott béke helyreáll és a régi barátságos viszony ismét megkezdődik. Szerbia már szabadságolta is behívott katonáit, szóval a leszerelés megtörtént az egész vonalon, még csupán a bandák vannak hátra, ezekkel valószínűleg meggyül a kormánynak a baja. A lemondott trónörökös nem hagyta el Szerbiát, miként jelezte volt, de minden agitácziótól tartózkodik. Nem lehetetlen, hogy a szerb ügy a dinasztia teljes bukásával fog befejezést nyerni. Gyöpre legények! Nemrég olvastuk, hogy a magyarországi szabadkőművesek nagy ellenakeziót akarnak indítani a katholikus megújhodás letörésére. Egyik-másik vérmes katholikus laptársunk nagy magabiztával rikkantotta oda a szabadkőműveseknek, hogy „gyöpre legények! Lássuk ki az erősebb!“ Azok ellenben nem rikkantottak egyet sem, hanem szép csöndesen összeadtak egy megindítandó szabadkőműves krajczáros újságra — egymillió kétszázezer koronát! Szóval keveset beszélnek, nem verik a mellüket — de cselekesznek! Látod katholikus magyarom, mit kell nekünk az ellenféltől megtanulnunk ? Az áldozni tudást, az elszánt cselekvések módját, a tettekben megnyilatkozó, kitartó, csöndes lelkesedést. Ezek után teljes joggal rikkanthatnak a malteros lovagok ~a mi fülünkbe: gyöpre legények! És őszintén megvallva, igen hálásak volnánk irántuk egy ilyen ébresztő rikkantásért. — Talán az ellenféltől jövő figyelmeztetés hatásosabb volna, talán a párbajra kihívás fölébresztené sok százezer katholikus öntudatát és megtennék amit várunk tőlük : belépnének a katholikus sajtóegyesületbe. Sok fillér, sok korona -sokra megy, lassú hallgatást öntudatos haladás váltaná fel, nem kellene félnünk a szabadkőműves millióktól, veszedelmes sajtószörnyetegeiktől! Undor a piszok felett. A kath. hitoktatók úgy látszik, — legalább egyidőre — czéltértek válvetett közös actiójukkal, a melyet a kirakatok megfertőzése, a pornografikus szenyirodalom „müvei“-nek kiczégérzése ellen indítottak. Nem is lehetett más az eredménye annak a munkának, a melyet a gondjaikra bízott ifjúság lelki és testi épségéért kifejtenek. Megnyugvással sőt.örömmel szemlélhetik nemcsak ők, hanem a szülők is annak az undornak elemi erővel való kitörését, mely ma már a társadalmi bajok forrásait helyesen megítélő közvélemény hangadóit, befolyásos tényezőit is elfogta. Az eskiidtbiróságok egymásután mondanak elmarasztaló véleményeket a pornográfia megtévedt munkásaira. A kereskedelmi minisztnr eltiltja a piszok árusítását a magyar vasútvonalakon. A törvényszékek kemény ítéleteket hoznak az aljas sajtótermékek ellen. Boda, budapesti rendőrkapitány, éber szemekkel kezdi figyelni fővárosunk európai hirü szégyenét, a piszokkiratokat és a vármegyék egymásután Írnak fel a kormányhoz, hogy a sajtótörvények mogszori- tását sürgessék. Sőt a szenydolgok írói maguk remegve ismerik be biráik előtt eljárásuk aljasságát és csak egy mentséget említenek, azt, hogy másképen nem tudnak kenyeret szerezni. Ez a megmozdulás az undor mozdulása. Az undor vett erőt társsdalmunkon és tökéletesen igaza van egyik laptársunknak, miA művészeti fantázia tulajdonsága, hogy a képzet sorokat a maga ötlete, czélja, ten- dencziója szerint változtatja, rakja össze. így terjedt el az a közfelfogás, terjesztették maguk a művészek, hogy az Üdvözítőt előbb megfosztották ruháitól. Aztán rászegezték volna a földön fekvő keresztre, (iacente cruce). Mikor a földön elvégezték a rászegzést . . . felemelik és igy erősitik bele a földbe a keresztet. Magam is hallottam neves szónokok ajkáról e felfogást. Amint színezte a szónok azt az iszonyú fájdalmat, ami bekövetkezhetett, mikor a szent test önsúlyával lejebb, lejebb szállott, szélesítvén és iszonyúvá tevén — a szegektől vert sebeket. Képeken is láthatjuk e jelenetet. A régi irók azonban e felfogás ellen szólanak. A szokás is valószinüvé teszi, hogy az Üdvözítőt csak akkor vonták a keresztre és csak akkor szögezték rá, mikor a keresztet már felállították. Vagyis a már fölállított kereszten ment végbe a keresztrefeszites. Tudós professzorok is ezt bizonyítják a latin és görög irók müveiből és — az akkori általános szokásból. Itt nincs helye, se czélja a tudományos fejtegetésnek. Csak éppen egy nehány adatban mutatom be, hogy a hittudós urak, milyen nyomokon jutnak el annak megállapításához, hogy Üdvözítőnket hogyan feszítették a keresztre. Kimutatják ugyanis, hogy a régi görög és latin irók lépten-nyomon oly kifejezésekkel Írják le a keresztíeszitést, melyek a felállított keresztre való feszítést, mint általánosan dívó szokás állítják elénk. Ilyen kifejezések: — Felemelni valakit a keresztre. Fel- szállani a keresztre, Keresztet állítottak a halálbüntetés végrehajtására a földbe, azt megerősítették. Kereszt oldalára függesztik, mely a tengerre néz. A földön fekvő kereszt oldalára nem függeszthettek senkit, sem nem szegezhettek. A zsidó szokás is a felállított kereszt- feszítés mellett szól. De legkivált, a zsidóknak a rómaiakhoz való viszonyát közvetlen közelből ismerő Flavius József tanúsága döntő. Mikor Flavius a keresztrefeszitésről ir, ezek rendes kifejezései: — Felemelték a keresztre. Bassus római követ — igy ir Flavius egy helyen — keresztet állíttatott fet, hogy ezzel egy zsidó foglyát megijesszen. De a szentirásnak is vannak idevágó adatai, melyek a többféle és a keresztre- feszités módjának más részleteire vonatkoznak. Állítják némelyek, hogy a keresztre- feszités nem a kezek és lábak felszögzése, hanem puszta felkötözése által történt. Ez nem felel meg a valóságnak. Miért, mer’ azért, hogy maga a szent irás tanúskodik, mőlyszerint a felfeszités szó egyszerűen felszívást, felszegzést jelent. Maga a föltámadt Üdvözítő is ismételten szól átfúrt kezei és lábainak sebeiről. A szentatyák is valamennyien a kezek és lábak szent sebeiről Írnak. Ezek után a keresztrefeszites jeleneteinek részleteit igy állapítják meg a tudós professzorok: — Az Üdvözítő már a Golgothára ér. A katonák megfosztják ruháitól. Csak CSÍPŐ LAJOS ELSŐRANGÚ PAPI- v Magyar díszruhák, Polgári ruhák, V ----------------------- Papi öltönyök, Libériák, úc DAT p ít>T 07 adá Reverendák, SzarvasbőrÜib rUMiAKl bZiAbU Czimádák) nadrágok, __ _ ___ ... Palástok, fövegek, Bőrkabátok SZATlMEAiRíj DcSík-tCI* 7.j (I. ©mclct). Jf\ készítését elvállalom. /S Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s zabó- m ester.
