Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-03-31 / 14. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. márczius 31. szárnyai alatt kizsebelték és kerékbe törték. • Akkor a kormány parancsolt, ma a pártok zsurlódásaiból ő hámozza ki, mi is üdvös hát tulajdonképen a nemzetre. A pártok irányítják őt és nem megfordítva. Ez az egészséges alkotmányos élet. Nem a nemzet van a kormányért, hanem a kormányok a nemzetért. Fel kell tehát hagyni azzal a nagyhangú lármával, hiszen a nemzet a koaliczió eddigi működésével meg van elégedve. Ez alatt a pár év alatt sokkal több jót tett, mint amennyi veszedelmet az egységes párt évtizedeken keresztül zúdított a nemzet nyakába. Pedig az ugyancsak kitett magáért ebben az irányban. Joggal elvárjuk, hogy becsülettel állja meg a kofiliczió a helyét és teljesítse a magára vállalt kötelességeket. Még hátra van a katho- likus autonómia és a választói jog reformja. Azután leteheti megbízatását a nemzet kezébe. És büszkén, felemelt tővel teheti le, mint aki jól megvívta a harczot és eleget tett úgy a nemzet, mint a koronás fő várakozásának. A klikk uralmat perhorres- káljuk, a sötétben bujkálásnak nem vagyunk barátai. Tegyenek le róla, akik ebben sántikálnak, különben a nemzet lesz kénytelen hátukon megsuhogtatni a korbácsot. Nem lesz háború. Az a nagy fordulat, melyet a magyar-osztrák-szerb ügyben csütörtökre vártak, nem következett be, de helyette egy olyan váratlan -esemény adta elő magát, amelyre kenkisem számított és amelynek a békés kibontakozás lehetőségére nézve igen nagy jelentősége van. A szerb háborús- párt feje: György trónörökös lemondott trónöröklési jogáról és késznek nyilatkozott Szerbiát azonnal elhagyni. Sőt már el is hagyta Szerbiát, titkon — szökve. A külpolitikai alakulásban ennek az eseménynek befolyása már is érezhető. Nem György trónörökös személyéről van itt szó, hanem arról, hogy benne a szerb háborús- párt fejét vesztette és ezzel együtt maga alól azt a talajt, amelynek a jövendő szerb király egyénisége adott némi biztos alapot. György trónörökös lemondásával ismét a békepárt kezdi magához ragadni az uralmat és igy a béke reménye erősbödött. A Szerbiából jövő hírek szerint a trónörökösnek le kellett mondania, mert gyilkosságba keveredett; már pedig gyilkost Szerbia nem tűr a trónján (?) György trónörökös Kolakovies nevű inasát halálra rugdosta, meggyilkolta. Ezzel vádolják maguk a szerbek is trónörökösöket! Hát ilyen okból csakugyan érthető, hogy György urfi ellen a józanabb szerb közvélemény fellázadt, amiből a jeles királyfi kénytelen volt levonni a konzek- vencziát. György trónörökös bukásának igazi okát inkább a Szentpétervárott bekövetkezett nagy fordulatnak lehet tulajdonítani. Oroszország beadta a derekát és csatlakozott a hatalmak békeakatiójához. A háború tehát aligha lesz meg. Györgye bicskája beletörött a diplomaták fájába. Jobb nekünk is, azoknak is. A hatalmak megegyeztek. Vasárnap délben jelent meg külügyminiszterünknél az az angol nagykövet és jelentette, hogy az angol kormány elfogadta az Ausztria-Magyar- ország által javasolt szöveget a Belgrádban teendő lépések tekintetében. Ezzel a nagyhatalmak közt a megegyezés teljesen létrejött. Most már Oroszország is benne van a konczertben, a háború veszélye tehát teljesen elhárítottnak tekintendő. Oroszországot eddigi kétszínű politikájának megváltoztatására Németország úgyszólván rászorította. Udvariasan bár, de határozottan felszólította, hogy kétértelmű magatartását adja fel. Ha Oroszország nem szorítaná engedékenységre Szerbiát, ezt Aus?tria-Magyarország ellenséges aktusnak tekintené és megtenné intézkedéseit. Németország, mint Ausztria-Magyaror- szág szövetségese kész Oroszország vonakodásából a konzekvencziákat azonnal levonni. Bizonyossá vált ebből a kijelentésből, heg Németország az orosz határon azonnal mozgósítást rendelne el. A czár minisztertanácsot. hivott össze, melyen elfogadták a német jegyzéket. Izvolszki pedig, az orosz külügyminiszter, aki úgyszólván belehajszolta Szerbiát az ellenségeskedésekbe, beadta lemondását. A czár a lemondást elfogadta. A békének tehát a két fő lázitó áldozatául esett; az orosz külügyminiszter és György szerb trónörökös. Az uj szerb trónörökös. Péter szerb király proklamácziója a néphez vasárnap d. u. jelent meg a hivatalos lapban. Kijelenti a király, hogy György trónörökös lemondását elfogadta és a trónörökös jogait és preroga- tiváját, kapcsolatban az elsőszülött jogaival az országos alkotmánynak megfelelően ifjabb fiára, Sándor herczegre ruházza át, őt a trón örökösévé proklamálja. A katonák hazabocsátása. Miután a háború veszedelme elmúlt, hadvezetőségünk rövid időn belül megkezdi a behívott tartalékosok elbocsátását. Nem fogják egyszerre visszahívni az összes csapatokat, mert az elbocsátás csak a rendes vasúti forgalom fen- tartásával eszközölhető. Először azt a legénységet bocsátják cl, melyet két évi rendes szolgálatának kitöltése után visszatartottak. Azután azok a póttartalékosok jönnek, kiket októberben 8 heti kiképzésre hívtak be, de Aztán néhány lépéssel tovább haladt. A templomon túl befordult egy mellékut- czába . . . — Mikor nálam szolgált, akkor is boldog volt ő. Dalolva végezte munkáját. Es, ha vihar keletkezett a házban . . . tűrt és mindig tűrt. Sokszor megkérdeztem, honnan veszi erejét . . . Mondotta, majd elárulom. És megint tovább haladt. Gondolatait is fűzte . . . tovább . . . tovább . . . — Egyszer aztán nagy vihar keletkezet. Megtépte a mi kis fészkünket, családunkat. Egyetlen fiacskámat temettük el. Mintha más, feldúlt élet vigyorgott volna felém. Meghűltem férjem iránt. Közömbös lettem gyermekeimhez. A térítőn szerettem volna őket látni. Férjem rettenetes sokat szenvedett. Nem mutatta. De tudtam, hogy szenved. Az én életem is? Azt hittem, csak ágyba kell fektetni, hogy meghaljak. És ő hozzám jött, felém simult.. . — Elárulom most — szólott félénken, honnan merítem én erőmet, türelmemet, mikor nagy szenvedésekben vergődik szivem. És levitt kis szobájába. Ott függött a falon egy kép. A Mária képe. A fájdalmas anya képe. A hét tőrrel. Amint a szenvedő anya szivébe volt mártva. Ő erősít, ő vigasztal, ő véd engem. Neki köszönök mindent. Legnagyobb kincsemet — ártatlanságomat is. Önkéntelenül borultam, térdeltem mellé. A fájdalmas kép elé. Olyan régen nem sírtam. Nem tudtam sírni. Megfagyott a köny szivemben. Most sírtam. Sírtunk mind a ketten. És éreztem, hogy megkönnyebbültem. Hogy jobb vagyok. Hogy jobban a szivére tudok beszélni férjemnek. 0 is csodálkozott — változásomon. — Hah! azóta évek múltak. Elfeledtem én a képet. Nem sírtam azóta. Nem térdeltem előtte. Sose gondoltam reája. — Most jut eszembe. Most értem, hogy szükségem van reá . . . De miér’ is nem mentem be Annával a templomba ? Miért, oh miért . . ? Solymossyné őnagysága megfordult. Agyába egy gondolat szökik. — Megyek most. Rögtön indulok. A másik perezben már mintha valami titkos szellem súgta volna fülébe: — Ebbe’ a ráhába ? így, ahogyan a piaczon, a kofák közt járkál. Mit mond — a világ? Már, már holnapra halasztja. De szivét nem engedi jobb szelleme . . . — Oh, az a fájdalmas anya is egyszerű ruhában járhatott. Az nem a ruhát nézi. A szivet főleg — a szenvedő, a fájdalommal teli sziveket. Az ő szive meg — úgy teli van fájdalommal. Pillanat és ő indul a templomba. Már ott van az ajtónál. De mikor nyitni akarja, mintha egy láthatatlan erő — visszalökné. — Szűz Anyám — suttogja rémülten, hát nem engedsz be? — Tessék, tessék, — szólott Anna, akivel egyszerre nyúlt az ajtó kilincséhez és emiatt nem nyílt az ajtó. — Oh nagysága, milyen boldog vagyok, hogy itt látom. Őnagysága némán borult Anna keblére — és megcsókolá őt. * * * A templomban már kevesen voltak. De az orgona még búgott. Oh az az orgona, de Istenhez méltó alkotás is. Mert az orgonának lelke van. Imádságra tanít, mert ő maga is imádkozik. Tud sóhajtani, sírni, örülni és vigasztalni. Neki szárnyai vannak, amelyek felemelik a föld porában vergődő lelket és bünbánatra kényszerítik. CSAPD LAJOS SZATMÁE, Deák-tér 7., (I. emelet), /\ ÉS POLGÁRI SZABÓ ELSŐRANGÚ PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák,1 Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbörCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. f\ Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben.
