Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-18 / 12. szám
Szatmár, 1908. márczius 18 ..HETI SZEMLE 3 nek, megrutulnak a szálló idővel . . . Más feleletet erre nem talál, mint e bús megoldást: Letörli és beszennyezi az élet. — Szent Pál ellenben, ez a világjárójsziveket mozgató, tüzes szavú, nagy orátor, a jövőt megálmodva a tökéletesség jelzőjével ruházza fel a rája hallgatókat. „Szent“—eknek szólítja őket. Igen mert Dickens a züllés lejtőjén, szt Pál pedig a tökéletesedés magaslatain pillantja meg a maga, alakjait. Dickens embereinek történetét a legtömörebben Loy. szt. Ignácz irta meg e három szóban: test, világ, ördög. - Pestiesek, érzékiek ; világhiuságának vásári forgataga elkapja és megrutulnak, ördögiekké válnak. Szt Pál embereinek története is három szó : lélek, örökkévalóság, Krisztus. A lélekkel élnek ; szemük az el nem múló jövendőkön függ; mintájuk Krisztus és mestermüvük az „alter Christus“, a krisztusi ember. A művészet is megrajzolja e két alakot. Az elsőt gyöngédebb finomsággal, szeliditve a nagy jezsuita ridegen komor festését. A nápolyi múzeum bájos Psychéje ez. Szép, de véghetetlenül szomorú ; a földre tekint le, kimerülve, meggyötörtén. — A másik a katakombák kőfalán van megörökítve. Ott áll kiterjesztett karokkal, derülten, ráfeledkezve az égre, mintha föl akarna repülni. Ilyen a lélek amikor rátalál Istenre. (Morawski.) Az Istent látó, az Istent kereső már közeledik a nagy' névhez: ember. Mert nagy j név ez. A keresztfa legalább azt beszéli, hogy az ember megérdemelt egy Istent. De milyen az az ember, akiért saját vérének bíborába öltözött a Megfeszített ? Könyveknél világosabban, szavaknál érthetőbben elmondja ezt a , Golgotha három keresztfája, amelyek mindegyikén szenvedett egy fölfeszitett. Középütt az Isten, aki keresi az embert. Az egyik elfordul tőle; szitok, gúny, hitetlenség az ajkán; szemében daez, szivében tűz, olthatatlan, mint a kárhozat tüze. Ez volna az „ember“, a kiért vérét hullatja egy Isten ? Nem, nem ! — A másik hisz és czélt ér: „velem leszel a paradicsomban!“ íme, az tehát az ember, aki eléri a czélt: mindörökre együtt élni Istennel. Egyetlen útja van ennek: nem el, de odafordulni Istenhez. Hiába keres más utat akár az ész, akár a szív, akár a lelkiismeret. Czélt érni se az ész, sem a szív, sem a lelkiismeret Isten nélkül nem tud. A más utón próbálkozók történetét Krisztus mondja el a tékozló fiú történetében. Az eleje tragédia, de a vége — győzelmes diadal. Oh hányszor ismétlődik e sötét történet az utolsó felvonás derűje nélkül! Bossuet ugyanezt a történetet máskép mondja el. Három felvonásra osztja az ember rendeltetésének problémáját. Az első felvonás az érzéki örömök, a második az önző „én“ és a korláttalan szabadság; a harmadik a tökéletesség öntudata. Más szavakkal az ember, vagy önmaga alatt, vagy önmagában, vagy önmaga felett szokott megállapodni. Először emberi méltóságán alul az érzési örömeknél időz és Circe varázs itala bizony nem tündérekké bűvöl — másodszor önma- | gában pusztán szellemében és akaratában I keresi az élet támaszát — szegény gőgös lélek, mennyire csalódik, mikor azt hiszi, hogy önmagát kielégítheti önmagával — végül gyöngeségét belátva önmagán, fölemelkedik Istenhez fordul s magát átadja neki egészen (Baunard.) Itt eszembe jut Emerson. Tetszik nekem egy félénken be nem fejezett gondolata. Azt mondja, hogy minden csak idézet: a ház idézet, az erdőkből, bányákból, kőrakásokból, az illat a virágból, a buzaszem a főidből — itt megáll, pedig várjuk, hogy folytassa igy: és az ember idézet — Istentől. Nem szt. Ágostont hozom fel, hogy bizonyítson e mellett, de Musset Alfrédet. Az élet mindhárom állomásán megpihent ; az . elsőn legtovább. Hogy meggyötrő- dott! Koldussá, kifosztottá lett. Indult tovább : keresni az élet czélját. Útjában mindenkit megkérdezett: Miért élni ? A pogány múlt azt felelte: Élvezz! a kereszténység — oh a kereszténység sokat kívánt. Boldogságot Ígért, nyolcz boldogságot, de épen olyat mondott boldogságnak, a mi fájóan nehéz volt: az én elvesztését, tisztaságot, szegénységet, irgalmasságot, szenvedést, önmegtagadást . . . Újra a philosophusokhoz fordul, de felelet nincs náluk, ezek csak önmagukban hisznek. Mit csináljon hát? Hova menjen? ... A kinél a titok kulcsa van, ahhoz csak — imádkozni lehet. — „Jól van, imádkozzunk lehát! . . . Sírotokba azt kiáltom : Tudomány mesterei, pogány bölcsek! higyjetek nekem, hogy az imádság a reménység kifejezője. Ha azt akarjuk, hogy Isten hozzánk szóljon, először nekünk kell őhozzá folyamodnunk.“ Nehéz volt neki a gőg állomásáról idejutni. Nem sokkal előbb még szavai mintáz izzó gyűlölet. — Krisztus! én nem tartozom embereid közzé, a kik remegve jönnek templomodba, hogy itt térdre borulva imádjanak téged; sem azok közé, a kik méltókét verve és a keresztet csókjaikkal elhalmozva mennek a Kálváriára, ón mikor híveid — mint az északi szóira a gyönge rózsatők — meghajolnak, állva maradok . . . De aztán mégis eljut a kereszt tövéig és ott már tórdenállva — imádkozik: — Legyen szabad hát e hitetlen század gyermekének is csókjaival elhalmozni a fe- született és sírni a hithideg világban, a melyet te haláloddal megváltottál és a mely tenélktiled fog meghalni. Ki fogja neki visz- szaadni az életet ? Ha te nem váltod meg újra a világot, ki fog bennünket megváltani ? Igen, „emberré“ lenni ez a biztos ut: imádkozni. — Vergilius a menny kapujánál otthagyta Dantét. Csak odáig eljutni nehéz, tovább már vezetőnem kell. Azt mondom tehát: — Kérjetek és megadatik nektek ! És ha kenyeret kértek — mondja az evangélium — Isten talán köveket ad nektek? Vagy ha halat kértek, ő talán skorpiót fog nyújtani nektek ? . . . Befejeztem, hiszen ezzel már megmutattam, az „élet koldusai“ mint lehetnek az „élet királyai“. HÍREK. Elhalt ezredes. Futó fűzként terjedt el e hó 12-én városunkban hogy Kovács Leó honvédezredes meghalt. Szinte nem akarta hinni az ember, hogy azt az életerős, dél- czeg férfiút legyőzte a halál. A hir mindenfelé megdöbbenést és igaz részvétet keltett, mert Kovács Leó Szatmár társadalmi életében igen tevékeny szerepet játszott s általánosan kedvelt egyéniség volt. Szeretetreméltó modorával, nyílt katonás őszinteségével lekötelezte az embereket. Az egész városban Leó bácsi névvel tisztelték meg. A boldogultnak igen viharos múltja volt, 1849-ben a szabad- ságharczosok közzé lépett a még alig 15 éves fin, de mivel még gyenge testalkatú volt, atyja és őrnagya rábeszélésére elhagyta a katonai szolgálatot, s Bécsbe ment a politechnikumra. Itt sorozták be 1851-ben katonának, a következő évben hadapród, 54-ben hadnagy lett. Ekkor lépett át báró Stillfried altábornagy ezredébe, mely Olaszországba lett vezényelve. Itt Kovács az adriai tengerben levő Porto Lignano nevii erőd 60 főnyi helyőrségének parancsnoka lett. Majd részt vett az olasz hadjáratban. A békekötés után visszatért hazájába és Sátoraljaújhelyen a takarékpénztárnál vállalt könyvelői állást. Gróf Andrássy Gyula 1869-ben rábeszélte, hogy lépjen be az újonnan szervezett honvédségbe, ami meg is történt. A következő évben kinevezték századosnak, később őrnagy, majd alezredes lett, s mint ilyen a szatmári honvédezred parancsnoka. Nyugalomba vonulása alkalmával ezredesi rangot, jelleget kapott. Ezután egyideig a Herkules- fürdő igazgatója volt, de nemsokára visszatért Szatmárm, melynek köz és társadalmi életében bámulatra méltó tevékenységet fejtett ki. A függetlenségi pártnak vezéralakja volt. Méltán gyászolja őt városunk egész társadalma, mert vele polgárainak egyik legjelesebbül szállott a sírba. Temetése e hó 14-én délután 3 órakor volt teljes katonai pompával. A gyászháznál Biky Károly esperes mondott imát és beszédet, a sírnál Rácz István lelkész. A temetésen rengeteg nép volt jelen. Előléptetett bírák. Az uj törvényczikk alapján 572 bíró és ügyész lépett a VII. fiz. osztályba, 692 albíró és aliigyész pedig törvényszéki bírónak, járásbirónak és ügyésznek lett kinevezve. A szatmári egyházmegye területén a köv. előléptetések történtek : Várady Gábor és Pavletics Béla mszigeti, Stampf Gyula beregszászi, Szarukán Zoltán és Morvay Károly szatmárnémetii, Lázár Sándor mszigeti kir. törvényszéki bírák, Bányay Endre mátészalkai, Uray Károly szatmárnémetii járás- birák, Farkas Bálint és dr. Meszlényi Antal beregszászi kir. törvényszéki bírák, Reini chovszky Rezső beregszászi ügyész, Balás Zoltán fehérgyamati, Ordódy Aladár nagyberez- nai járásbírák, dr. Réczey Sándor és dr, Ben- csik János mszigeti, dr. Kövesi Antal, Poló- nyi Aladár és dr. Pap Aladár beregszászi, Hunyor Ödön szatmárnémetii, Balás Pál mszigeti törvényszéki bírák, Kakas Jenő beregszászi, Isépi Andor alsóvereczkei járásbirák, dr. Illés Andor beregszászi törvényszéki bíró, dr. Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Gregnü és Chrapáry^* üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
