Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-04 / 10. szám
9 HETI SZEMLE Szatmár, 1908, márczius 4. jog, mert az általános választói joggal megbuktathatunk ugyan nálunk kormányokat, mert a néphez appellálunk, de hová appellál a kormány a vallástalan, erkölcstelen néppel szemben. — Végül a hitbuzgóság és a ha- zaszeretét nevében kérte a Népszövetség felkarolását. Szentiványi beszédét perczekig tártó tapsvihar követte. Rónai István szólalt fel ezután, a ki a vidéki küldöttség nevében üdvözölte az újonnan megalakult népszövetséget és a vidéki szövetségek lelki csatlakozását megígérte. Végül N. Szabó Albert szólalt fel, ki a népszövetségi taggyüjtés a gyűlés rendézésében fáradhatatlan volt. Lelkes szavai szép visszhangra találtak. A gyűlés mindvégig a legnagyobb rendben folyt le, az odatolakodó, de oda nem való elemek távoztatásáról gondoskodott a rendezőség. Nagykároly katholikus lakosságára nézve ez a nap jelentőséges nap volt, amely meg fogja hozni a várt gyümölcsöt. — Ezután már csak a csoport szervezés munkája van hátra, és a szövetség életbe lép és szétárasztja jótékony hatását. Heti levél. A pedagógia népszerűsítése. — Irta: Bodnár Gáspár. — Köszönöm az elismerő, de még jobban a biztató sorokat azokért a felvetett eszmékért, miket e lapban „Heti levél“ czimen — úgyszólván bevezetéskép —Írtam. — Sok levelet kaptam az egy levélre. Nem dicsekvésből köszönöm itt, e helyen. Hiszen én már az ilyen hiuságos dicsekvéseken túl vagyok. Csak annak örvendetes jelenségéül említem, hogy ime: a pedagógiai dolgok nagyobb mértékben érdeklik már a laikusokat is. Vagy bocsánat! Talán tévedek. Egyik neves tudósunk írja, hogy a nevelés az egyedüli tudomány, ahol nincs szó szakértőkről és laikusokról. Ennek a tudománynak rengeteg birodalmában igazi demokráczia uralkodik. Egy művészethez, egy mesterséghez minden emberfia ért, És ez a művészet, ez a mesterség: a nevelés. A tudósok nyelvén: pedagógia. Vájjon úgy van-e ? Látszólag, bizony úgy. És ki tudja, még meddig leszen úgy? De ha jól bepillantunk a családok szentélyébe, ha látjuk a társadalmi jelenségeket, ha vesszük észre, hogy a szülők nagy, óriási része abban a balga hiedelemben van, hogy az iskola minden és mindent tehet — szomorúan kell beváltanunk, hogy tudós uramnak mondása csak metsző gúny. És ha elemeire bontjuk, akkor láthatjuk csak, hogy a gúnynak éles fegyverével mily hatalmasan lehet — korbácsolni. / — Csudálatos — Írja Payot — hogy az emberek elismerik, hogy minden más dologban tanulásra, útmutatásra van szükségünk. Tanulmányozzuk is azokat bizonyos gonddal, csak éppen az életnek, a nevelésnek tudományát nem tanulják és nem is akarják megtanulni. — Aki kerékpárt vészén — mondja egy másik pedagógus — feltétlen kitanulja elébb annak szerkezetét. Mert tudja, hogy szükség esetén segítenie kell a bajon. És a mi apáink óriási többsége nem ismeri gyermekei fizikai szervezetének legfontosabb és talán legelemibb működését. (Hát még a lelki életét?) — Mi mindenről olvasnak fel vagy adnak elő ami köreinkben, kaszinóinkban. Még az úgynevezett szabad líceumokban is. Ám a nevelés tárgyát gondosan kendik. Mintha ebben a társadalomban mindenki abban a gondolatban élne, hogy itt nevelésről, pedagógiáról írni, elő adni,'fel olvasni szélmalom harc lenne. Azt hiszik • — baglyot visznek Athénébe. * * * De — elég legyen, ezen jelenség feltüntetésére e szemelvény. Azt hiszem, hogy minden gondolkodó ember, belátja annak jogosultságát, hogy beszélhessünk már egyszer — a pedagógia tudományának népszerűsítéséről. Nemcsak ! Úgyszólván társadalmi mentő hatalmáról. És ezt tehetjük annál is inkább, mert hiszen ma minden tudománynak legfőbb törekvése — hogy népszerűvé legyen. Hogy mentői szélesebbé tegye birodalma határait. Mert érzi, hogy csak az az elmélet életre való, erősebb alapon álló, mely utat tör a gyakorlati életbe. Az elmélet, mely elszigetelten marad — meghal. És talán sohasem lesz — feltámadása. És ezt annál inkább tehetjük, mondom, mert a pedagógia minden más tudománynál érthetőbb, közvetlenebb. Hiszen maga az élet. Sőt ezen épülhet fel minden más tudomány népszerűsége is. Mert bizony mi tagadás benne, ma úgy vagyunk például a szocziologia népszerűsítésével, mint amiként jellemzi egy német bölcselő az újabb bölcseleti hipotheziseket. — Az a szerencse, hogy többnyire úgy adatnak elő, hogy senki sem értheti. Egy másik gonosz jellemzést is olvastam, bizonyos társadalmi tudomány felolvasásairól . . . — Mikor én valamit előadok, az uj, az egyedüli, az üstökösként megjelenő tudományról, amit magam se? értek, s azok, kiknek magyarázom, teszik magukat, mintha értenék ... ez az uj tudomány népszerűsítése. * * * Bocsánatot kérek, én a pedagógia népszerűsítésén — nem ezt és nem ily módon való népszerűsítést értek. Mindenek előtt szembesítő tényeket, mindennapi eseteket kell az előadónak, a felolvasónak kiragadni a családi nevelésből. Ilyen konkrét esetekből vonja le aztán a közönség . . . bocsánat az/idegen szóért . . vüek, szabadgondolkodók uj szolgaságot nyomorúságot, hitetlenséget, erkölcsi veszedelmet zúdítsanak reánk, hogy uj intézményeikkel, uj jogaikkal teljesen elvegyék tőlünk azt a vezérszerepet, amelyhez nekünk nemcsak nagy számunknál fogva, hanem ezredéves múltúnknál is első sorban és egyedül van jogunk. Remény, — mert érezem ezen ünnepélyes perczekben a fontosságát a Kath. Nép- szövetségnek és ezért nyíltan hirdetem, hogy dicsőség reánk, ha mi is követjük kath. magyar testvéreinket, hiszen egynek kellene lenni gondolkodásban, lélekben, szívben, érzésben minden magyar katholikusnak, mert egy anyaföld szült bennünket; egy emlő, a katholicizmus, táplált, nevelt mindannyiunkat, szóval egy anyától, vagyunk, ezért szeretnünk, ismernünk, támogatnunk kellene egymást. De azt is érzem, hogy gyávaság lenne tőlünk, ha nem lépnénk kath. testvéreink zászlaja alá tevékeny szeretettel, hűséges kitartással, mikor megismertük, hogy ezen mozgalom hasznos, üdvösségéé. Mélyen tiszteli Népgyülés! E remény éltet, lángot ad szivemnek arra nézve, hogy erős hittel higyjem, midőn kath. hitközség híveihez szólottám, hogy nemcsak anyagi előnyével, de szellemi, értelemi állápotánál fogva is velem együtt lelkesedni fognak, testtel—lélekkel azon lesznek’, hogy csatlakozni fognak ezen üdvös szándék, a Népszövetség megvalósításához. Kath. Testvéreim ! Még egy nehány szót! A kath. Nép- szövetség nagyon kicsiny áldozatot kíván tőlünk, csak azt akarja: „Hogy ismerjük már egymást testvéreknek, ne szégyéljük megváltani kér. kath. hitünket a templomon kívül sem, legyünk egyek mindenben“ és a jutalom nagy lesz. Alapítsunk tehát kath. testvérek egy hittel, becsülettel, szeretettel, önfeláldozással telt életet, fektessük összes erkölcsi, szellemi erőinket a ,,Népszövetségbe“, amely mozgat, lelkesít, kiirt szivünkből minden gazt s bő termést hoz. A „Népszövetségbe“, amely a földmunkásainak, az iparosnak és mindenkinek fárasztó, terhes munkája után vigasztalást nyújt, mert a boldogság rév-partjához akar vezetni mindenkit. Kath. Testv! Ezen zászló alatt harcolni, a; Népszövetség zászlaját fennen lobogtatni e szép haza magyar katholikusainak erkölcsi kötelessége. A saját boldogságunknak, szebb jövőnknek érdeke kívánja ezt tőlünk! Munkálkodnunk kell, mert készen nem adnak ám semmit!: Mindenki a szerencséjének kovácsa. Mi nekünk kell lenni e téren is a mestereknek. Legyünk tehát védői, pártolói, sőt lelkes harezosai, állhatatos apostolai a Népszövetségnek, egy közös óhajtás, közös érzéstől dobbanjon meg mindannyiunknak hűséges magyar kath. szive, hogy ami az egyiknek fáj, az fájón a másiknak és ami egyiknek örömet okoz, okozzon örömet a másiknak is! így egyetértve, kart-karba öltve munkálkodunk, hiszem, ‘hogy hatalmas védőfalat erős várat fog alkotni a kath. magyar nép ellenségeinek támdásaival szemben. Fel tehát kath. testvéreim a tettek mezejére, jöjjenek utánnam és lépjenek be a „Népszövetségibe, mert a Népszövetség boldog jövője, „győzelmet ád és gyógyít minden panaszt.“ Éljen a kath. Népszövetség !!! KÉZMŰ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZAT3IÁR, DEÁK-TÉR Előre haladt idény miatt mélyen leszállított árak. Posztók és barehetek beszerzési árban, színes, crém és fekete szövet, batisztok nagy választékban. Vászon és kanavászokban gyári raktár. Női és férfi fehér neműek,ing, gallér, kézelő, harisnyák (js minden más cikkek a legolcsóbb árban.
