Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-26 / 9. szám
XVII. évfolyam / Szatmáp, 1908. február 26. 9 szám. "k zt \ HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 90S JJ v..*- .>■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre —- — — — — — — 8 » — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények; pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap riieg-jeleiiilc minden szerdán. Vicém pro vice. A függetlenségi párt sajtója a dési választásból kifolyólag tele van méltatlankodással. Hogy az alkotmánypárt a kezében lévő hatalommal igy meg úgy visszaél. — Hogy az időközi választásokat hatalmi pressióval a maga javára — előnyére befolyásolja. — Hogy a pártközi egyezménynek a status- quo fentartására vonatkozó koali- cziós intézkedését nem respektálja. Hogy botrányos erőszakoskodással, a közigazgatási közegeknek féktelen korteskedésével, a nemzetiségi szavazóknak szuronyos lefoglalásával az alkotmánypárti jelöltnek a győzelmét kierőszakolta stb. stb. Mig egyrészt fájdalommal szemléljük, hogy a mostani nehéz időkben együttműködésre kényszeritett hazafias pártok haszontalan versengésben — hiú feltékenykedésben emésztik jobb sorsra érdemes erejüket, másrészt örülünk, hogy a tények logikája oly hamar igazságot szolgáltatott az annak idején sokkal banálisabban megtámadott néppártnak. Nem régen történt. Élénk emlékezetünkben van a Nagykárolyban a múlt év augusztus hó 22-én rapid gyorsasággal lefolytatott képviselőválasztás. A gyorsaságot a czélzatosan rövidre szabott előkészületi időre s a mérgezett haditervnek minden alkotmányos érzületen átgázoló kíméletlen keresztülvitelére értem. Szemtanú voltam, s az alkotmányos küzdelemtől, mely a hazafiul s polgári önérzet egyik leghatalmasabb emeltyűje kellene hogy legyen — megundorodtam. Szakasztott úgy történt ez a választás, ahogy azt most a függetlenségi lapok az alkotmány pártnak felpanaszolják. Sőt ugyabbul! Harczba vitték a durva hatalmi erőszakot s a nép demoralizálására számitó rut szenvedélyeket egyaránt. A főispántól le az utolsó jegyzőig és bakterig mozgósiítatott minden. A kirendelt katonai karhatalom nem a rend fentartására — erre nem volt szükség — hanem a néppárt megtélemlitésére szolgált. Bank, pénzügy-igazgatóság, község-háza, mind a hatalom szolgálatába szegődött. A kerület papságának mindenek felett álló házafiui érzelmeit is megrágalmazták s a nemzetiségiekkel való hazafiatlan paktálás- nak csúnya vádjával illették úgy a papságot, mint a jelöltet. Sőt — hogy a kép teljes legyen — még a szocziáldemokraták felforgató törekvéseit sem restellették bomlasztó elemül latba vetni. S mindezt ugyan miért ? Ki ellen foganatosíttatott ez az óriási erőfeszítés? Talán valamely obskúrus hazaellenes párttal szemben ? Vagy talán valamely internationa- lista vagy nemzetiségi izgató ellen? Dehogyis, kérem. A néppárttal szemben, mely az utóbbi idők nemzeti mozgalmaiban előljárt, vezető szerepet vitt. Azzal a néppárttal szemben, mely a megtámadott alkotmány védelmére alakult koalicziónak ma is egyik legőszintébb és leghívebb támasza. Hát az, kérem, nem járja! így a hazát szolgálni, a haza ügyét előre vinni nem lehet. A letűnt darabont korszaknak hazajáró kísértető ez! A hazából élő hazafiaskodásnak tüdőre és hangra támaszkodó érdekszövetkezete ez és nem a hazáért élő honfilelkesedésnek megnyilatkozása. íme, mily hamar utolérte a függetlenségi pártot az ő végzete! Ma nekem, holnap neked! Vicém pro vice! S hogy a megtorlás szégyenletesebb, az igazságszolgáltatás tanulságosabb legyen, a függetlenségi pártnak nem a néppárt, hanem az alkotmánypárt részéről kellett elszenvednie a méltatlan bánásmódot. Elfeledni nem lehet. Messzi tájról száll a felhő, Messze tájra száll, siet . . . Valamennyi felhőfoszlány Egy-egy emlék, üzenet ... Messzi tájra szálló felhő! Vidd el az én levelem Mármarosba kedvesinkhez Szelek szárnyán, sebesen! . . Mondd el ott, szőke Tisza Árja völgyről-völgyre lép, Messzi vándor álmainak Hü társa e szép vidék ! Mondd el ott, hogy szeretettel Üdvözlöm a bérczeket, Sugár fenyőt, csacska csermelyt, Tarka rétet s berkeket! Mondd el ott, hol alkonyaikor Kergetősdit játszanak, Hold kisasszony és Nap urfí Mig a legény kifárad . . . S hol a Tisza fodros tükrén Éjji tánczot lejtenek Csapodár hold s szende csillag . . . — Nem feledtem e helyet! Mondd el ott, hogy zugó Szamos Partján élek csöndesen, Tiszaparti naplemente Jut eszembe, — ünnepem! Jó barátom! sebes felhő ! Megteszed-e énnekem ? Üzenetem átadod-e Ott északon odafenn ? Tova szállsz, de im árnyékod Csókolja a homlokom . . . Eleget tész’ kérésemnek, Ebből sejtem, gondolom. Természetnél hűbb barátom Soha nem volt s nem lehet, Igazat adsz azért nekem, Tán magad is érezed. Hogy ki egyszer oda fönn élt, Lakja bár most bérezés Erdélyt, Tiszamentét annak többé Elfeledni nem lehet. Antal Miklós. Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Greguss és Clirapsíry »» üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
