Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-19 / 8. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1908. február 19. 8 szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. FelelSs szerkesztő BÁTHORY E N D K E. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) A lap kiadója: „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. Uip megjelenik miuden sze MegJ egy zések. Egy nyomorult pára tragikus megsemmisülése a hazai sajtóban oly visszhangra talált, mely mozgató okainál fogva méltán kelti fel az ügy iránti érdeklődésünket. Az eset közismert. Kivégeztek egy gonosztevőt, kit az elkövetett bűnök egész halmaza terhelt. A legszégyenletesebb módon — kötélén végezte becstelen pályafutását Húsz Abrahám. A büntetőigazságszolgáltatás lecsapott rája s annak súlya alatt omlott össze az emberiség eme szörnye. Akik teljes egészében ismerik a petrovai rablás történetét,- azok teljes megnyugvással vették a hirt, hogy a felbujtót, ki pokoli ravaszsággal eszelte ki a gyilkosságot, — halálra, a gyilkost pedig életfogytiglani fegyházra Ítélte a legfelsőbb fórum. Az Ítéletet végrehajtották. De ezzel nem záródott le a Husz-ügv, hanem utána napokon át foglalkozott vele a sajtó. Először is a kivégzés és az azt megelőző dolgokról olyan tudósítások láttak napvilágot, melyek Huszt mint ártatlant, mint részvétet érdemlő alakot tüntetik fel. Hogy ez czélzatosan történik: az bizonyos. Miért? A felelet szinte önmagától kínálkozik. Mert Húsz zsidó és hitsorsos volt. Illik tehát a zsidó sajtónak — ha mégegyszer olyan bűnös volna is — melléje állani. A törvénynek eleget tettek — írja egyik lap czinikusan. Majd élénk színekkel festi Húsz ártatlanságának hangoztatását. Teszi ezt olyan formában, hogy felkeltse az olvasóban a sajnálkozás érzését. Szóval valóban az egész zsidó sajtó mintegy magáévá teszi az ügyet s nem igazságosan, Húszról, mint bűnösről, hanem mint hitsorsosról mond ítéletet. Ez oly cselekedet, mely minden embert, kiben az igazságnak egy szemernyi érzése van, megbotránkoztat. Az a sajtó, mely az igazság hirdetőjének vallja magát: igy fest, mikor a btint saját fajtájabeli- jében kell ostorozni. Vagy agyonhallgatja, vagy pedig a gonoszság pártolója lesz. Az ilyen erkölcsi alapon álló sajtó megérdemli a keresztények részéről a teljes megvetést, de nemcsak az a sajtóorgánum, hanem azon keresztény is, aki ilyen szellemi tápláléknak a fogyasztója. Húsz tehát vértanúnak van feltüntetve és a zsidóság annak is hiszi. Csodálatos az az együttérzés, mely a zsidóságot összefűzi. Daczára, hogy a körülmények, a tanuk mind Húsz ellen bizonyítottak, az összes zsidóság lázas izgalommal dolgozott még az utolsó perczben is azon, hogy a gonosz számára kegyelmet eszközöljön ki. Dicsérendő ugyan az összetartás, de csak akkor, ha annak nemes czélja van. Ez esetben annak nem lehet tartani, mert az elitéit nemcsak felbujtó .olt, hanem uzsora, lopás, pénzhamisítás stb. nem kevésbé súlyos dolgok bizonyultak rá. Jobban tenné a zsidó sajtó, ha nem exponálná magát a Huszok mellett, mert ezáltal csak azt bizonyítja, hogy mindaz, amit a keresztényeknek mond, nem egyéb, mint porhintés. A keresztények pedig e rúgások után, melyek napnap után érik a zsidó sajtó részéről, egy kissé öntudatra ébredhetnének. Ne legyenek czégérek és köpenyegeknek felhasználhatók a zsidó portéka liferálásánál. Húsz már nem boldogítja a felvidéki rutént. De legyünk nyugodtan: van még azon a tájon hasonló alak számtalan. Ez csak egy virágszál volt a sok közül. E faj nemhogy pusztulna, hanem hihetetlen módon szaporodik. Nő, mint a gomba eső után. Aki szomorú tájat akar látni, az csak utazzék a határföldre. Szive összeszorul, lelke elfacsarodik majd a látottakon, midőn a pusztulást szemléli, mely lassan, de biztosan halad előre. Nehány évvel ezelőtt, midőn Yisóoroszi község és vidékének uzsorását végső elkeseredésében megölte a mindenéből kifosztott rutén paraszt, kit tettének őszinte bevallása és védekezése után egyhangúlag felmentett ugyancsak a mára- inarosszigeti esküdtszék, akkor a zsidóság éktelen felháborodással fogadta az ítéletet s az esküdtszéket eltörölte volna a föld színéről, mert a gojt szabadlábra helyezték. E két eset összehasonlítása teljes világot vet felfogásukra. Ami nekik tesz szolgálatot, avagy nekik üdvös, azt bármely utón szabad megkeriteni, de ellenük tenni vagy védekezni égbekiáltó bűn. Vigyázzanak, mert a lángra- lobbantott szenvedély nem ismer határt s pusztít, mint a tűz. Te pedig jámbor keresztény, nvitsd fel már nehéz szempilláidat. Nézd meg, hogy mikor a zsidó érdekért har- czolsz: akkor önmagad ellen emelsz fegyvert. Tanulj a zsidóktól, mint kell fajod és hitsorsod javáért dolgoznod. Gondolkozhatnánk már egy kicsit komolyan magunkról is. Kocsán Károly. Heti levél. A holt és élő tanulás. — Irta: Bodnár Gáspár. — Olvastam, hogy külföldön neves pedagógusok kísérleteket tesznek a szabadban való tanitás általános térfoglalására. A magyar pedagógiái lapok is kiváló előszeretettel foglalkoznak mostanában a kirándulások, a szabadban való szemléltető előadások érdekében. Az orvosok komoly figyelmeztetéseket szórnak a közönség körébe, hogy a rengeteg könyvtanulás, a hangosan való magolás, mondjuk csak magoltatás tönkre teszi a gyermekek fizikumát. Elsorvasztja lelkét. A közép és felsőbb, főiskolák tanárai egybehangzóan vallják, hogy a mai ifjúságnál alig találnak nyomaira annak a tanulásnak, ami tartalmat, fegyelmezettséget, érettebb intelligencziát hagy a lélekben. íme, kiáltó bizonyítékok, hogy a betű nem csak a törvénykezésekben öl minálunk, hanem az iskolai életben, a tanításban, a tanulásban is. A modern pedagógia sok-sok vívmányára büszke lehet, de azért nem tagadhatja, Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Greguss és l'hrapáry üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
