Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-19 / 8. szám
2 Szatmár, 1908. február 19. hogy még ma is élet-halálra menő harez folyik a holt és élő tanulás, illetőleg tanítás között. Sok tekintetben hátrább vagyunk, mint voltak az ó-korban, sőt a szabadban való tanulást, tanitást (ezután az oktatás szót használom) illetőleg sajátságos elfogultság, „fátum“ nehezedik a mi legintelligensebb társadalmi köreinkre is. Nálunk megcsontosodott felfogássá vállt, hogy igazán, komolyan, eredményesen csak az iskola falai közt, merev fegyelmi béklyók közt és a nyomtatott könyvekből lehet tanulni. (A szülők bizalmatlanul nézik a kirándulást és a szabadban való tartózkodást.) Arisztotelészről Írják, hogy mikor tanítványait oktatta, velük a szabadban sétált. O annyira felbátorította ilyen alkalmakkor tanítványait, hogy maguk a tanítványok tették fel a kérdéseket, sőt igen gyakran ellenvetéseket is. (Az igaz pedagógus ma sem fél — az elleovetéstől.) Szokrátesz ott fogta el, akit oktatni akart az utczán ; a görögök és rómaiaknak nem voltak palotaszerii iskolái. Az utczán, egy-egy féieresz alatt oktattak. Ez a féleresz is csak az idő viszontagságai ellen való vé- delmül szolgált. A szabadban való oktatásra vonatkozólag a modern pedagógia fönséges példát találhat a Megváltóban, a mi isteni tanítónkban. Az Isten Fia is — ha szabad igy mondanom — szenvedelemmel szerette a szabadban való oktatást. A hegyen tartotta egyik legnagyszerűbb oktatását. Bejárta a vidéket ő is, elhaladt tanítványaival a kalászos búzaföldek mellett. Megpihen a fa árnyában. Rámutat isteni ujja a mezők liliomaira, a madarakra, a szőlőtőkére, a juhocskára és a konkolyos búzára. Nem irt tankönyveket, nem oktatta tanítványait, nem is gyakoroltatta értelmes beszédre. Sokkal hatékonyabb eszközöket használt.az élő tanulásra. Az eleven szemléletet, a cselekvést ... a természet legszebb könyvét, gyémánt kiadását az Isten leggyönyöriiségesebb nyomtatásának. Ahol nincsenek holt betűk, de mozgó, eleven jelenségek és csudás fegyelmezés. A szent atyák is szerették a természet- könyvét. Jeromos a természet nagy csendjét, Ágoston a zugó tenger-partot, az elemeket... a csillagos eget, az erdők zsongását, a szellő suttogását . . . ezeket a mozgó elemeket kényszeríti, hogy oktassák ki az ember nyugtalan szivét, hol keresse — az Istent? Mikor annak idejében Comenius Ámosz János meglepte a pedagógusokat a szemléltető módszerrel, mikor szemébe vágta a tanítóknak, hogy szemetek van és nem láttok, fületek és nem halltok, érzékeitek és nem tudtok cselekedni — mikor hirdette, hogy nyissátok fel a természet könyvét az ifjúság előtt, — a világ csudálkozva bámult. Hogy ő ezt nem tudta ! Ma vannak pedagógusok, akik Comenius pedagógiáját kicsinlik, lenézik, „Gyerekes egyszerűségnek“ nevezik és úgy viselkednek vele szeTiben, mint a gyermek, mikor már ■— megértette a Kolumbus tojását. Szertelen magasztalásban Comenius pedagógiáját se okos dolog részesíteni, de azt minden igazságos embernek be kell ismernie, hogy ő építette meg az élő tanulás alapjait. És ha ma csak ott lehetnénk, ahova Comenius elvei, tanításai már rég vezethették volna iskoláinkat. De nem vagyunk! A mi iskoláinkban még mindig ... a holt tanulás, a mérv, megcsontosodott betü- tolás üli diadalait. Az a tanulás, mely csak szóból, patakként futó beszédből való. A népiskolai beszéd és értelemgyakorlatok is, vagy előre bemagolt kérdések és feleletek, vagy merő fecsegések. De nem élet. Hiányzik belőlük a cselekvés. E nélkül pedig az oktatás fából vaskarikát akar — nevelni. Többé- kevésbbé ez mondható az iskolák mindazon tantárgyairól, melyet — holt könyvekből szednek be. Jön nemsokára a tavasz. Utczámban rengeteg a tanuló. Fiuk és leányok vegyest. Kora reggel, mikor templomba indulok, hallani fogom újra és újra a zsongást, a rettenetes küzdelmet, a holt és élő tanulás küzdelmét. Hallani fogom. . . Ha a Szamos hidjáról jobbra, balra tekintünk. . . — És újra . . . tekintünk a Szamos hídról, hídról, magunk előtt találjuk először, magunk előtt, előtt találjuk — a hegyre vezető utat. Ha a Szamos hidjáról és aztán a Károly felé vezetőt. A Nagykároly felé vezetőt. És hányszor, de hányszor ismétlődik ez ? És hogy mi az alany ? Mi a rege, a dal ... és igy tovább. A szegény leányka, a szegény fiúcska bereked, mig ezeket a holt betűket bemagolja. Az ilyen könyvből végzett tanulás Co- meniusz szerint valóságos értelmi tengeri betegséget okoz; veszedelemmel fenyegeti a gyermek elméjét, idegét, szervezetét. Aztán jön az iskola. A hosszas mozdulatlanság. A remény és aggodalom, a félelem. A vas és vak fegyelmezés. Eleven tanitást ami gyermekeinknek. Vezessük a természetbe és mutassuk meg nekik azokat az utakat, melyek idevagy oda vezetnek. Kisérjük őket rajtuk egy ideig. Cselekedjenek, mozogjanak. Csak azt tanuljuk meg igazán mi felnőttek is, amit mi magunk cselekszünk, véghez viszünk. Több kirándulást, gyakori szabadban való tanulást, oktatást — gyermekeinknek. Minél több mozgás és objektiv oktatás az intuitiv tanítás helyett ... Az oktatás cselekvési gyakorlatok nélkül holt tanítás. Az értelmes beszéd gyakorlatok semmit érő, üres fecsegéssé lesznek. A gyermekeknek nemcsak feje jár az iskolába. Az egész gyermeknek ott kell lennie. Az egész gyermekkel számoljon — az iskola. A tudás nemcsak beszédből, de cselekedni tudásból áll . . . ... És társadalmunkat tekintve látuk csalódottokkal, hajótöröttekkel. Szülők, kik a terhes vizsgálatokon könyes szemekkel me- redeztek gyermekük jövője felé . . . csakhamar kiábrándulunk. A holt tanulás eredménye, hogy a vizsgálatokon lumeneknek, kész bölcseknek látták gyermekeiket és aztán veszik észre, hogy felsőbb iskolai pályájukon, de egész életükben is — tökfejek. _„HETI SZEMLE“ Nin cs más mentsvár: rendezzük be iskoláinkat az elő tanulás számára. A magyar nép- lélek követelményei szerint. Vezessük gyermekeinket mentői többször a szabadba, szorítsuk a legszűkebb korlátok közé a köuy- vekből való magoltatást. Érezze és élvezze a gyermek a természet könyvét és tanulja megismerni úgy, amint az reá hat. A múlt évi máramarosi botrányhoz. Ajánlva a „Máramaros“ cziraii hírlap t. olvasóinak Irta: Arakszyn. (Folytatás.) VII. Volt tehát idő, mikor a kultúrát egyedül a kolostorokban ápolták s ezt a ki kétségbe vonta volna, még nem akadt történetíró. Abban az időben volt az, mikor királyok voltak, a kik nem tudták a nevüket aláírni. — Iskolákra és az Egyház volt az első, aki gondolt s maguk az egyetemek is egyházi eredetű intézmények. Tény továbbá, hogy az építészet és festészet soha sem virágzott úgy, mint az egyház befolyása alatt a középkorban s azok a csodálatos dómok (mainezi, wormsi, aacheni, kölni, római stb.) melyek ma is méltp bámulat tárgyai, az egyház által megtermékenyített szellemnek alkotásai. — A miket itt mondottunk, igaz, hogy banalitások, de ami fő, egyszersmind szinigazságók is. Nem igaz tehát, hogy ellensége volna az egyház a tudománynak, művészetnek és haladásnak. Igyekezett talán megakadályozni valaha az egyház a repülő gép feltalálását? vagy kárhoztatta valaha az erre irányuló törekvést.? Vagy a kormányozható léghajóval vagy az „örök mozgó“-val tette ezt? De mi összekeresgéltünk néhány adatot, néhány általánosan ismert s néhány kevésbé ismert adatot a történelem lapjairól, jobbnyira a találmányok és fölfedezések köréből, mely adatok kellő világosságba helyezik, hogy milyen szép igazságok azok, melyeket az „Az uj syllabus“ derék szerzője a katholikus egyházról elmondott. Avval kezdjük, hogy a ki a puskaport feltalálta, az is pap volt, még pedig barát: Schwarz Berthold. Aki a Julius Caesar által megállapított naptárt csillagászati alapon megjavította, úgy amint azt ma is használja a világ, egy pápa volt: XIII. Gergely. A nagy csillagász, a róla nevezett naprendszer feltalálója: Kopernik Miklós (Cop- pernicus) franenburgi kanonok volt. Szintén világhírű név, mint hires csillagásznak, a XV. században élt Regiomon- tanusnak neve s ez szintén pap volt. Az a hires csillagász, a kinek a spek- trálanalizis (színképelemzés) körül vannak nevezetes fölfedezései, Secebi jezsuita. A villámhárítóról a Pallas-Lexikonban azt találjuk, hogy az első villámhárítót nem Franklin állította fel, hanem hat évvel az előtt egy Divisch nevű morvaországi premontrei pap. CSAPD LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). mnpiwnn PAPI \/ Magyar (tanítók, Polgárirnhák, W<ii*niMili íltinj kísiitisiml itósiljtai Dani Älfnmrnlr I iVinni<£b- ’ m eleöáns szabás és finom kivitelre fektetem, ÉS POLGÁRI SZABÓ Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben, /S Tisztelettel CSAPÓ LA10S, szabómester.
