Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-12 / 7. szám
Szatmár, 1908. február 12. „HETI SZEMLE 3 ezek aztán széthordják a tévedést a perifériákra, ami kiszámíthatatlanul kárára van a lelkek megszentelésének. Hogy igaza van-e dr. P. T. jogtanár urnák, mikor azt hangoztatja, hogy ellensége a tudományoknak az egyház, erről csakugyan nagyon sokat lehetne Írni. Ám álljanak itt adatok, szemben a lármás tirádákkal. Felhozhatnék legelső sorban azt az unalomig ismeretes igazságot, hogy az emberiség egyedül az egyháznak köszönheti, hogy a klasszikus ókor remekműveinek birtokában van. Abban az időben, mikor a tudományokkal és művészetekkel senki sem törődött, az ókori festők és szobrászok remekeit a pápák gyűjtögették össze, hogy megmentsék a megsemmisüléstől, az ókori klasz- szikusok müveit pedig egész a könyvnyomtatás feltalálásáig a szerzetesek másolgatták bámulatos szorgalommal. Egy-egy életet szenteltek e munkának s nélkülük a világ ma nem tudna Ciceróról, Virgiliusról, Ovi- diusról, Homerosról, Sophoklesról, Taeitus- ról, Herodotosról, stb. (Folyt, köv.) HÍREK. Püspöki tanácskozás. A múlt szerdán püspöki tanácskozás volt a herezegpri- más budavári palotájában, hol a püspök ur O Méltósága is jelen volt. A konferenczia a kongrua elosztásának és rendezésének ügyével foglalkozott. A legutóbbi püspöki konferenczia egy bizottságot küldött ki, melynek feladata volt konkrét javaslatot terjeszteni a püspöki kar elé. A bizottság közölte a vallás és közoktatásügyi miniszterrel, hogy a püspöki kar 700000 koronával járul a kongrua rendszerezéséhez, egyúttal megállapodott a miniszterrel a kongrua elosztásának módozataira nézve és a folytatott tárgyalások eredményéről jeleptést tett a püspöki kon- ferenczián, melyet ott elfogadtak. így a kongrua ügyében végleges megállapodás történt. Itt említjük meg, hogy apiispök ur O Méltósága néhány napi kúrára a budai Császárfürdőben maradt, valószínűleg szombaton érkezik vissza székhelyére. A püspök ur Ő Méltósága február 2-án a Széchenyi Társulatnak tisztikarát, helybeli és vidéki több tagját, valamint a kir. tanfelügyelőséget megvendégelte. Ott voltak a tisztviselői karon kívül többek közt : Jékey Mór, Kölcsey Antal, Kováts Jenő földbirtokosok, Cholnoky Imre dr. kir. közjegyző, Kölcsey Ferencz kórházi főorvos. Ezzel újabb módon bebizonyította, hogy a társulat czélját egészen magáévá tette és lelkesen szereti mindazokat, kik ugyanazon czélt odaadással szolgálják. — Ugyancsak Gyertyaszentelő-Boldogasszony napján a főpásztor az irgalmas nénék kápolnájában 26 jelöltet avatott fői a Mária-Társulat uj tagjaivá. — A zárdaépületből a püspök Ur a kath. legényegylet helyiségéhez hajtatott s ott meglátogatta a vidáman szórakozó ifjakat, ama napon éppen, melyen a kér. szo- cziális egyesület megalakult forma szerint. Személyi hir. Dr. Mezössy Bála földm. államtitkár vasárnap városunkban tartózkodott. Résztvett a ref. felsőbb leányiskola fentartótestületi gyűlésén, mint elnök. Ezt megelőzőleg megjelent a várm. gazdasági egyesület által a városháza nagytanácster- mében tartott gazd. előadásokon s meghallgatta Szabó István kassai akadémiai tanár előadását. Még az nap elutazott városunkból. Elhalt képviselő. Uray Imre beregi képviselő vasárnap reggel 5 órakor elhalt. SokaJ szenvedett az utolsó hónapokban, hatalmas ereje daczolt a pusztító betegséggel, mely végre is letörte szép eszményekért küzdő életét. Uray Imre 1850 márcz. 15-én született a szabolcsmegyei Kérésén. Két Ízben, és pedig 1884—96-ig, majd 1901-től mostanig volt országgyűlési képviselő függetlenségi programmal. A megüresedett mandátum betöltésére nézve már megindultak a kombi- nácziók. A függetlenségi és 48-as párt Bar- czay Gábor földbirtokost akarja jelölni. Hymen. Roskovics Szilárd munkács- egyházmegyei gk. végzett papnövendék, az ungvári állami polgári leányiskola és az álNo de akármily tévesen tünteti is fel olvasói előtt dr. Pap Tibor ur a „Syllabust“, nagyobb baj ennél az, hogy olvasóinak töméntelen hamis állítást ád elő czikksorozata során az egyházról. Legsűrűbben hangoztatja czikkiró különféle változatban azt az igaztalan vádat, hogy a katholikus Egyház nem barátja a tudomány haladásának, sőt ezt feltartóztatni iparkodik, mivel magára nézve veszedelmesnek tartja. Pedig az egyház veszedelmesnek nem tarthatja magára nézve a tudományok fejlődését és haladását, mert hogy veszedelmesnek tartsa, ezt kizárja éppen az, amit az egyház alapelvül ismer, hogy t. i. a kinyilatkoztatás attól származik, aki szerzője és forrása a tudomány által megismerhető igazságnak : Istentől. Ha tehát az igazi tudomány felderít bármilyen kétségtelen igazságot, ez ellenkezésben nem lehet a kinyilatkoztatással s azért az Egyház a maga hitében teljes bizalommal és rokonszenvvel szemléli a tudományos kutatást. Az ember előtt különben szinte már gyanús is kezd lenni a dolog, valahányszor azt olvassa, hogy az egyház ellensége a tudománynak és haladásnak s az a gondolat merül fel lelkében, hogy talán maguk az illetők sem hiszik ezt, hanem csak ellenséges érzületből mondják, másrészt ugyan arra is lehet gondolnunk, hogy olyan sokszor leírták és kimondták már ezt a hazug ráfo- gást, hogy akadhatnak sokan, akik készpénznek is veszik, hogy az egyház valóban nem örvend a tudományok fejlődésének s ezt aggodalommal nézi. Mi azonban a történelem tanúságát is szem előtt tartva, mégis csak elgondolkozunk a különös látványon és — hogy parasztosan fejezzük ki magunkat, emigyen vagyunk kénytelenek megszólalni: tulajdonképen milyen pofával is Írhatja vagy mondhatja valaki azt, hogy az Egyház a tudományos haladásnak ellene van ? Két gonosz dolog is ez. Elő-előfordul időnkint ez az „igazság“ főképen a központi lapokban, akár a krajczáros újságokban is s | gyárnak látszik s már nyoma sincs a kölcsönzésnek. Ilyen — a leghatalmasabb produktív erő! * Mert a produktív erő hozza létre a legtöbb használható és átöröklésre méltó irodalmi müvet. Akik mindig csak fordítanak s a hazai irodalmat csak — legtöbbször — szolgai fordításokkal gyarapítják, azok igazi tehetségek, sem pedig egyéniségek nem lesznek. Nem is azok. Aki soha egyetlen önálló munkát nem mer a nyilvánosság kritikája elé bocsátani, akiben tehát nincs meg legalább a szellemi önállóságnak biztos mértéke ... az még csak nem is alakító erő. Az alakitó erő veszi át egyik kor gondolatát, eszméit a másik kor számára, tehát egyik nemzedék — a másiktól. A könyvek fejlődése biztosítja ezt. * Hatalmas, nagy könyvtárban egyszer — igy írja le Aszalai — egy inkább nemtőhöz, mint bíróhoz hasonlítható szellem-ítéletet tartott — a könyvekről. És ezen czél- ból megparancsolja, hogy minden könyv adja vissza mindenkinek, amit elsajátított, kölcsönzött. Lesznek azonnal jelenetek, siránkozások, vaczogatások, lótások és futások. Egyik könyv oda fut a másikhoz, hogyvisz- szaadja eszméit. — Ah, — mondja ez megszégyenülve, hisz magam is amattól kölcsönöztem. Amaz pedig sehogy sem akarja magáénak ismerni . . . mert egészen el van csavarva, torzítva . . . Úgy, hogy csak nagy bajjal lehetett kipuhatolni az eredeti eszme forrását. * Egy jeles pedagógusunk jegyzi meg, hogy a mi korunk, irodalmi korszakunk az a léghajó, mely uj lámpácskák gyújtása és a régi terheknek kidobálásával magasabbra és magasabbra törekszik. . . Úgy véli azonban, hogy törekvésével alább hagyhatna . . . s a | régit inkább összegyiijthetné . . . mintsem azt kidobja. * A pedagógusok és főleg a vezetésre, irányításra hivatott vagy állított pedagógusoknak azonban jó lenne azt az igazságot lelkűkben hordatni, hogy nincs az a tudós, aki egészen hefejezett pedagógiai tudást mutathatna fel. Sőt egy egész emberkor sem. Sok nemzedék műveli azt ki, minden későbbi felhasználja az elődök ismereteit. De az elődök sem mondhatják öntelten, hogy suvix nekik az ifjú nemzedék pedagógiája. Az igazi pedagógus különben nem saját egyéniségéhez méri az embereket, hanem önmagukban igyekszik értékelni és megbecsülni. Az igaz tudós lelkében sem a gőgnek, sem a kicsinylésnek, sem az irigységnek nincsen* helye. * A pedagógia nem száraz fa, mely a maga mozdulatlanságában mindig az marad. Mindennemű üveg* *, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Greguss én ( lirapsin üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
