Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-25 / 48. szám
Szatmár, 1908. november 25. 3 „HETI SZEMLE“ Bánjuk meg vétkes könnyelműségünket. Régen kellett volna szervezkednünk, mégis utoljára maradtunk. Szatmár vármegye minden valamire való községe megelőzött Most már rajtunk a sor. Tegyük impozánssá a november 29-iki alakuló gyűlést. Jöjjenek fel a közelvidéki Népszövetség tagjai közül, akik tehetik. Öntsenek belénk lelkesedést és vigyenek magukkal kitartást. De legyen ott főképpen Szatmár ka- tholikus társadalma! Tudja, ismerje meg, mennyire égető szükség van a Népszövetségre. Álljon sorompóba mindenki, akinek fáj a magyar katholiezizmus pusztulása, aki nem akarja tűrni, hogy élősdiek, idegen ellenségek lassan sorvasztó vérszivásainak áldozata legyünk. Álljon a Népszövetség zászlója alá minden önérzetes, közügyeink iránt csak egy kevéssé érdeklődő kath. férfi: orvos, ügyvéd, biró, tanár, tanító, hivatalnok, kereskedő, iparos, magánzó. Az apa hozza el fiát, az anya leánykáját, hogy együtt legyünk. Ha együtt leszünk és csak feleannyi buzgóságot fejtünk is ki, mint amennyit az ügy megérdemel, akkor a katholikus Nép- szövetség városunk falai közt virulni fog és vele a történelmi katholiezizmus. Virulni fog még akkor is, ha erre a „túloldal“ tollas vitézei őrült kakadu módjára „reakeziót“, „közép-kort“, „türelmetlenséget“ fognak kiabálni, — amit különben majd meghallunk ! A hurt sem lehet végletekig feszíteni! Katholikusok ! Magyarok ! fel a Nép- szövetség táborába! Turvölgyi Jenő. Katholikus népszövetségi hírek. A szatmári egyházmegye területén a katholikus népszövetség már igen sok helyen megalakult. Első volt Nagykároly és környéke, ahol a népszövetség már is igen szép eredményeket tud felmutatni. Azután következett Erdőd vidéke, majd Szatmár mellett több községben alakult meg a népszövetség. Máramarosban Felsővisón, Nagybocskón, Gyertyánligeten van kath. népszövetség. Beregben Munkácson és Beregszászban a népszövetség 100—100 tagot számlál, Frigyesfalván tagja az egész falu. Az elmúlt vasárnap óriási lelkesedés között Máramarosszigeten alakult meg a kath. nép- szövetség közel 200 tagot számlálva. Jövő vasárnap pedig városunkban lesz nyilvános alakuló népszövetségi népgyülés. Reméljük, hogy a jó példa még sok várost és falut fog vonzani és nemsokára eljön annak az ideje, hogy Szatmáron az egész öt vármegye bevonásával tarthatunk egy központi értekezletet, hogy megbeszélhessük a jövőben teendőinket. A Magyar Zászló c. lap támadásaira. Az utóbbi hónapokban a lelkészi hivatalok el lettek árasztva egy Amerikában megjelenő s „Magyar Zászló“ czimet viselő szennylap ingyen küldött számaival. E lapnak szerkesztői: egyike a kapufélfától elbúcsúzott valami Kovács Kálmán nevű róm. kath., másika egy Balog Mihály nevű, szintén menekült, hazáját és vallását sizmatikus dollárért eladó s aztán azt is jobb üzlet reményében faképnél hagyó gör. kath. pap; fentartója pedig •— állítólag — a tettei után már Magyarországon is hirhedtté vált Or- tynszki nevű püspök — mindannyian papoknak tartják magukat s a mi fő, a legelső magyar embernek s leghithübb katholi- kusoknak. Ez a triumvirátus nekünk szokatlan, kocsisok társaságába való hangon, alávaló szennyes támadásokkal igyekszik lapjában bemoeskolni Munkácsegyházmegyénk országszerte közbeesülés és tiszteletben lévő, becsületes munkában megőszült főpapunkat, Firczák Gyula püspököt. Sárral dobálóznak s ezzel bemocskolják első sorban önmagukat s azután másokat is magukhoz hasonlókká igyekeznek tenni, mert sérti szemüket a tisztesség és becsület. Hogy ők a sárban turkálnak, evvel mi nem törődnénk, ez az ő Szemlében meg a Vasárnapi Újságban nincsenek sajtóhibák ! Oda Írhatsz. Mikor ez a szó, hogy: sajtóhiba, megütötte a fülemet, fájdalmasan szisszentem fel s arezvonásaimra egyszerre felhő vonult. Figyelmesen fordultam feleségem felé s hallgattam az okos asszony szavait. O pedig folytatta. — Mért vagyok ellene, hogy irj ? Csudái kozom, hogy olyan rövid az emlékező tehetséged. Nem látom talán elégszer, mit szenvedsz, mikor czikkeidben a sajtóhibákat látod ? Hiszen jusson eszedbe, hogy valósággal beteg vagy három-négy napig a bosszúságtól, valahányszor egy-egy czikked megjelenik a helybeli lapokban. Mikor látod, hogy cikkedből egy-egy rósz a sajtóhibák miatt a legnevetségesebb sületlenséggé, valóságos bár- gyusággá vált és arra gondolsz, hogy a ki czikkedet olvassa, kénytelen a legkedvezőtlenebb ítéletet formálni a te iutelligencziád felől. Hogy esik ez neked? Hisz sokszor nincs is értelme a dolognak, akárhogy nézegeti az olvasó. Legutóbb is, mikor vezérczik- kedet megláttad az újságban és láttad sorjában a sajtóhibákat azt kiáltoztad, hogy nem lehet írni ebbe az újságba! Nem azt mondtad-e, hogy ez volt utolsó czikk, melyet a Szigetvásárhelyi Ellenőrnek Írtál ? De persze, ha az irásmii- vészet démona megjelenik és hatalmába kerít, akkor nem emlékszel bosszúságaidra, gyötrelmeidre, semmire. De emlékezzél arra is, hogy azt is mondtad már nem egyszer, hogy valahányszor egy-egy czikked megjelenik, minden ujságezikked elveszen egy évet az életedből. És te megint ujságezikket Írsz mégis! En ledobtam kezemből a tollat, fölállottam az íróasztal mellől s szeretetteljes hangon szóltam feleségemhez. — Igazad van édesem. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Rágyújtottam egy czigarettára s lehe- veredtem egy pamlagra. De gondolataim nem akartak elszállani, a melyeket kifejezésre volt szándékom juttatni a megkezdett czikkben. Újra íróasztalhoz ültem s folytattam az Írást. Egyszer csak feleségem, szemeire szorítva zsebkendőjét s csaknem zokogva szólalt meg. privát ízlésük s hogy egy bizonyos négylábú csak a pocsolyában érzi jól magát, azon senki meg nem ütközik; azon azonban lehetetlen meg nem ütközni s ezen megütközésnek legszélesebb körben is kifejezést nem adni, mikor ez a triumvirátus sárosán mások becsületében igyekezik gázolni. Bárha egyházmegyénk eme valóban nagy férfia, —- kit úgy főpapi, mint hazafiui erényeiért egy- ország közvéleménye mintaképül tart, ki mint Rákóczi leghívebb ruthén népének püspöke papi és főpásztori évtizedekre visz- szanyuló munkásságával korszakalkotó' működést fejtett ki, kit a ruthén nép az érdekében kifejtett munkálkodásának elismeréséül a „ruthén nép atyja“ czimmel tüntetett ki, kit fedhetetlenül tiszta, hazafias erényii politikai magatartása a királyi kegyre érdemesített, ki katholikus érzülete és Krisztus anyaszentegyházához való ragaszkodása által méltó helyet foglal el az egyház által kiválasztott főpásztorok testületében — messze felül áll azon, hogy őt egy ilyen hitvány lap aljas rágalmai szeplőtelen becsületében érinthetnék, s mint ilyen egyáltalán nem szorul a mi védelmünkre — mindazonáltal, mint egyházmegyéjének hü és engedelmes, a magyar hazának tántorithatlan fiai, inig egyrészt megvetésünket és utálatunkat fejezzük ki eme szennylap rágalmainak Írója, su- galmazója és fentartója iránt, visszautasítva e piszkos támadásokat és kikérve magunknak, Ivogy e lap küldése által bennünket bemocskoljanak, másrészt fájdalmunk és szégyenérzetünknek adunk kifejezést a tekintetben, hogy e durva rágalmaknak szerzője egyházmegyénk egyik megtévelyedett papja, kivel mint papi testületünkbe méltatlannál, minden közösséget megtagadunk, ki Judás- hoz hasonlóan, hitében megtévelyedve, csengő dollárokért nem csak az anyaszentegyházát adta el, de mint sizmatikussá vedlett, hazáját és királyát megtagadva, nem átalotta a minden oroszok czárjának bemutatni templo— Te engem nem szeretsz! Megütődve fordultam hátra az Íróasztal mellől s csaknem szigorú hangon szóltam. — Micsoda beszéd az? — Nem, nem szeretsz engem! volt a válasz. Nem gondolsz feleségeddel és egyetlen gyermekeddel! Ha szeretnél, akkor nem írnál czikket, mondta szegény feleségem sírástól fuldokolva. — Hát jól van, válaszoltam nyugtatólag, legyen hát ez az utolsó! — Minden egyes czikked utolsó! mondotta ő nevetve. — Megbocsáss kedves Éva, legyen hát ez a cikk utolsó, de ezt csakugyan meg kell Írnom, hiszen megígértem és számítanak reá. És a czikket meg is irtain. Négy nap múlva, szintén az 5 órai tea idején feleségem megint ott ült a hintaszékben, de most nem Wilde Oszkárt olvasta — hisz azt azóta már elolvasta! — hanem az én vezérczikkemet olvasta a Szigetvásárhelyi Ellenőrből. Olvasás közben egyszerre megszólalt. — No hát ez nem járja ! A te apád is UJ RUHA-ÜZLET! í Augusztus lén nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) UJ RUHA-ÜZLET! É kész férfi-, női- és gyermekruha-üzlete, ahol a legolcsóbb árak mellett nagy választékban kaphatók férfi-öltönyök, felöltők, utazó- bundak, különféle gyermekrnhák, valamint dns választékban a legelegánsabb női kabátezikkek,
