Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-25 / 48. szám

4 HETI SZEMLE Szatmár, 1908. november 25. inában hódolatát, ki később ismét — jó üz­let reményében — a sizmát is faképnél hagyva, beállott e szennyes lap üzletveze­tőjévé, hogy mint legnagyobb hazafi és leg- hithübb katholikus, sárral dobálja meg saját egyházmegyéjének püspökét, Atyját és mes­terét. Ilyen iparlovagok sem papi erényről, sem hazafiasságról nem beszélhetnek s ilye­nektől gyaláztatni nem szégyen, de dicsőség. Midőn tehát eme lap szennyes táma­dásait ismételten s leghatározottabban vissza­utasítjuk, biztosítjuk egyházmegyénk illuszt­ris főpapját, — kegyelmes püspökünket, — hogy ezen .támadások mit sem vonhatnak le azon országszerte kivívott tisztelet, szeretet és nagyrabecsülésből, melynek eddig részese volt s legyen meggyőződve arról, hogy egy­házmegyéjének minden egyes papja, a kath. egyházhoz való ragaszkodás, a magyar haza szeretete, kötelességteljesités, fiúi hódolattel­jes engedelmesség, ragaszkodás által igye­kezni fog elfeledtetni az atyai szivét mélyen megsértő bántalraakat, ezáltal akarván egy­házmegyéjének méltó fiai lenni. A nagybereznai esperest kerület papsá­gának 1908. nov. 10-én megtartott kerületi gyűlésének megbízásából. Melles Endre, Dutka Mihály, kér. esperes. gk. lelkész, e. k. megb. Irodalom. — Művészet. színház. „Bohémszerelem.“ Szerdán és szomba­ton adták elő színházunkban Henri Hirch- man kedves zenéjíi operettjét, a „Bohém szerelmet.“ Igazi bohém élet folyik le előt­tünk a 2 óráig tartó operette előadásán, amely mulattató részletekkel bőven el van látva. A II. felvonásban a grófnő palotájában rendezett jelmezes bállal tetőpontra hág a darabban megnyilvánuló komikum. A darab meséje s szövege nem bir valami nagy ér­tékkel, inkább a zene teszi kedvessé, a hu­mora mulattatóvá a 3 felvonásos operettet. Az előadása sikerültnek mondható és a si­ker elérésében az előadó színészek egyfor­mán osztozkodtak. Bállá Mariska (Mimi), ez a kedves subrette, ez estén is bebizonyította, hogy teljesen méltó elismerésünkre, nemkü­lönben Tibor Lóri is (Musette), szépen éne­keltek, jól játszottak. Elég jó estéje volt ez­úttal Boda Fereneznek is, ki egy pár áriát bár kissé erőltetve, de elég kellemesen éne­kelt. Somogyi Károly pompás figura volt, különösen a II. felvonás báljában mint a királyné személyesitője. A többi szereplő is igyekezett az estély sikerét előmozdítani. „Annusba.“ Csütörtökön este Gárdonyi Géza „Annuska“ czimü kedves falusi kópét láttuk és élveztük. A falusi életet ily igazán, hűen s igazságosan megfesteni nagyon ke­vesen tudják. E kevesek között van Gárdo­nyi is. Ha „Annuská“-t végig nézzük, bele­képzeljük magunkat a falusi csendes, sok­szor kedves életbe. Abba a romlatlan életbe, mely az erény, az erkölcs, a naivitásig menő őszinteség kereteiben mozog, de amely egyszersmind szomorú igazságokat rejteget magában. Meglepően szépen van lerajzolva a darabban Annuska tántorithatlan ragasz­kodása a katholikus hithez, a szeretet, a melylyel ahhoz fűződik, a nevelés, melyet az apáczák zárdájában kapott. Hasonló erős vonásokban van megfestve a falusi földbir­tokos szorongatott élete, kit a sors csapásai egyre sújtanak. A darab előadása jó volt. A czimszerepet Várady Jolán adta. Már egy­szer megmondtuk, hogy Várady Jolán jeles naiva, az „Annuska“ előadása után ezen vé­leményünk csak megerősödött. Ez a törekvő fiatal színésznő igazi művészi tehetséggel bir. Szerepét igen helyesen fogta fel s jól dolgozta ki azt, látszik, hogy feladatát lelki­ismeretesen végzi, kapott is tapsot bőven, meg is érdemelte. Peterdy Sándor (Nagy István) szerepéből tanulmányt csinált és mint mindig, úgy most is sikerült alakítást muta­tott be. Dicsérettel kell megemlékeznem Fo­dor Oszkárról (Vad Imre), ki az újkori fa­lusi tanítót hűen, természetesen, minden túl­zástól, hamisságtól menten állította elénk. Elismerés illeti Herezeg Vilmost (Tétényi), Sipos Zoltánt (Balogh) és Hajnal Ilonkát (Sárika), kik szintén igyekeztek az est sike­rét biztosítani. Ez alkalommal lépett fel elő­ször az uj komika, Szakácsnő Gárdonyi Teréz is. „4 heidelbergi diákélet.“ Nem volt kár ezt a német eredetű színdarabot magyarra fordítani A fenti czimü színmű az ily fajta irodalmi termék specziálisa. Van benne hu­mor, satira, poezis s komolyság vegyest s mind ezen tulajdonságok értéket kölcsönöz­nek a darabnak. Az előadása hétfőn ment zónában telt ház előtt, elfogadható jó elő­adásban. Fodor Oszkár (Károly Henrik) her- czeget adta megfelelő értelemmel, intelligen- cziával. Jó professor volt Pét,érdi (dr. Püttner). Herczeg Vilmos a minisztert játszotta és egé­szen beletalálta magát a „kegyelmes ur“ szerepében. Pompás figurát csinált Sipos Zol­tán (Lurtz) főkomornyik alakjából. Élénk fantáziával képzeltük magunk elé a hires Srnolen Tónit, pöffeszkedő, senkit sem ér­deklő gőgjével. Jó volt még a kis Várady Jolán is. (M—n.) Színházi heti műsor. Ma, 25-én szer­dán : Szulamith. Páros. 26- án, csütörtökön: Szentbemáti barátok. Először. Páratlan. 27- én, pénteken: Czigánybáró. Zóna. Páros. 28- án, szombaton: Komédiások. Először. Páratlan. 29- én, vasárnap : d. u. Peleskei nótárius, este Komédiások. Páros. ügyvéd volt, én is ügyvédnek vagyok a le­ánya, s te ilyen gorombaságot tudsz Írni az ügyvédekről. — Már miféle gorombaságot ? kérdeztem kíváncsian. — Felolvasom. „Valóban csekély jelen­tőségűek azok a gazdasági és erkölcsi ered­mények, melyek ennek a nem díszes múlttal biró testületnek tevékenységéből háramlónak évszázadok óta magyar a társadalomra.“ Én dühösen ugrottam fel, kikaptam a lapot feleségem kezéből, hogy megnézzem s azután méltatlankodva kiáltottam. — Sajtóhiba! Sajtóhiba ! Hiszen az én kéziratomban éppen az ellenkezője van. Én azt írtam, hogy valóban nem csekély jelen­tőségűek azok az eredmények, — a másik helyen pedig azt írtam, hogy „ennek a dí­szes múlttal biró testületnek tevékenységéből.“ De hát egyik helyen kimaradt az a szó, hogy „nem“, ahol pedig nem kellett volna, ott meg oda tették. Lehet, hogy az a kis szó, mivel mint látom a sor elején volt, ki­bukott a helyéről s mikor visszaakarták tenni, két sorral lejebb tették. Olvastam aztán a czikkemet s olvasás közben időnkint fájdalmasan jajdultam fel és kiáltásban törtem ki. — Miért van itt pontos vessző, mikor az én kéziratomban kettős pont van! Nem vagyok talán olyan ostoba, hogy ennyit se tudjak! . . . Miért nyomtatták ide azt, hogy : ekkor, — a kéziratomban az volt, hogy : akkor. Hiszen ennek igy nincs értelme ! . . . Bor­zasztó ! Ez a szó félig görögösen, félig ma­gyarosan van kiírva 1 Hátén nem tudok egy görög szót helyesen kiírni? ... Mi ez?! Mi ez ? Hiszen itt két sort átugrott a szedő! Persze! Mert a kéziratban két sorral lejjebb is evvel a szóval kezdődött a sor : „hogy.“ Csakhogy akkor már most ez az egész húsz sor itt érthetetlen. No a ki ezt olvassa, aligha nem a földhöz vágja ezt az újságot. S csakugyan az asztalra dobtam az új­ságot dühösen én is. Kis idő múlva azonban megint csak kezembe vettem, hogy szemlél­jem tovább a czikkemet. De alig olvastam belőle tovább 5—6 sort, még dühösebb lettem. Az újságot pe­dig most már összetéptem, s a kandalló nyí­lása felé dobtam a földre. Feleségem látva felindulásomat, felém sietett s hogy csillapítson, kezét kedveskedve öltötte karomba. Nekem jól esett a részvét s azért nyugodtan, sőt nevetve magyaráztam a dolgot a jó asszonynak. — A kéziratomban kérdőjel volt, e he­lyett azonban az újságban pont van, a minek folytán már most mint állítás, kijelentés hangzik a mi ott Írva van, tehát éppen a megforflitottja jut kifejezésre annak, a mi az én álláspontom volna. Az az én ismeretes álláspontom! hisz tudod: az én kedvencz témám, amit évek óta hangoztatok, amint csak alkalom van rá. Mikor most három éve egyetemi tanárnak habilitáltak s próba-elő­adásomat tartottam, ebben a kérdésben olyan éles differeneziám támadt egyik elsőrangú korifeusával annak a szaknak, hogy majd befagyott az egész dolog. No látod— tettem .hozzá tréfásan — most megtagadtam a Szi­getvásárhelyi Ellenőrben elvemet és meggyő­ződésemet. Uj vaskereskedés! szeles béli ­Deák-tér 2. szám, vas és szerszám kereskedése SZATMÁR. (A városháza mellett.) ■ Uj vaskereskedési Ajánlja a n. é. közönség szives figyelmébe dúsan felszerelt áruraktárát mindennemű vasanyagokban, u. m.: rndvas, vaslemez, huzal, huzalszegek» vaskályhák, lemez és öntött vasedények, vasalók, evőeszközök, ollók, zsebkések, épület- és bútor-vasalások és minden e szakmába vágó árúkban. A Diabolit olaj (szagtalanító minden fertőző helyre) és az Admirál pormentesítő olaj egyedüli elárusító helye. mm w Kiválóan fontos iskolák, hivatalos helyiségek, kórházak, kávéházak, nyilvános magánklosettek és pissoirok részére. ■■ ■■

Next

/
Thumbnails
Contents