Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-18 / 47. szám

Szatmár, 1908 november 18. „HETI SZEMLE 3 Pascal levelei. Ezeket a leveleket is elferdí­tették, meghamisították. Különben Pascal maga is beismeri, hogy egy könyvet olva­sott, a többit úgy más kézből kapta. Tehát utszéli pletykát használt fel komoly képű forrásokul. És ezen rendezett, tudatos és sokszor, legtöbbször embertelen támadások daczára rengeteg nem katholikus is bizalommal kiddé gyermekeit a jezsuitákhoz, mert intézetük, iskolájuk nevelés és oktatás tekintetében minden más iskolát és nevelő-intézetet felül­múlott. És ma is bízvást kiállja a versenyt a leghíresebb nevelőintézetekkel, iskolával. A jezsuita-rend keletkezése óta, illetőleg nevelő-intézetekben való működése óta min­den időben történeti hitelességgel rendelkező adatok birtokában vagyunk arra nézve, mily kitűnő nevelőknek bizonyultak a jézustársa­sági atyák. Mikor példáid a jezsuita-rendet eltöröl­ték maga II. Frigyes is azt Írja d'Alem­bert ne k : — Ti francziák! Még meg fogjátok bánni a jezsuiták elűzését és az ifjúság ne­velésében nemsokára hiányt fogtok tapasz­talni. Vájjon a franczia ifjúság nevelése ma is különb kezekben van-e? Sokat lehetne erről Írni és izületileg ide kapcsolni. De he­lyem szűk. Verulami Bakó ezeket Írja: — Ami a pedagógiát illeti, végy példát a jezsuiták iskolájától, mert jobbak nem lé­teznek. (V. ö. dr. Kellner L. porosz királyi kormány- és isk. tanácsos: Képek a neve­lés t.) Más helyen pedig igy beszél: — Ha a jezsuiták szorgalmát és műkö­dését szemlélem, ha nézem, mit tesznek a tudomány féjlesztésére és az erkölcsök ne­mesítése érdekében, jut eszembe Agesilaos szava Pharnabacesről: „Mivel ilyen jeles, kitűnő vagy, kivánom, hogy bárcsak a miénk volnál. (Bakon : A tanulmányok haladásáról ez. munkája.) így gondolkodnak bizanyosan a mai szabadkőműves páholyokban is. És igy is cselekszenek a liberális szabadgondolkodók, modernista védők táborában, mikor aztán egy-egy megtévedt jezsuita tudós (hiszen a jezsuita is ember és főleg ha zseni) övék leszen. Akkor dicsőítik, magasztalják, meg­koszorúzzák, szobrot emelnek neki. De hogy is ne látnának veres posztót ezek az urak a jezsuiták népszerűségében, mikor pl. a XVII. század elején körülbelül 14 ezer növendékük volt a párisi provineziá- ban és több mint 1800 egy másik kollégium­ban. A XVIII. század közepe tájt, ép a tár­saság feloszlása előtt, 22.589 volt tagjainak száma és 669 kollégiumban, 117 szeminá­riumban tanítottak. (Oscar Browning: A ne­velés elméletének története 55. lap.) Hát ezek történeti tények. S miként a társaság életre kelésének legelején és azután az idők folyamában napjainkig úgy volt, úgy van, hogy soha rendnek, társaságnak annyi ellensége, de annyi bámulója, dicső­ítője nem volt, mint a jezsuitáknak. Sokan gyűlölték és gyűlölik, de sokan szerették, szeretik és az elismerés zászlaját hajtják meg az ő pedagógiai rendszereik előtt is. Nem érdekes-e tehát kutatni, keresni, hol van e jelenségnek forrása? Melyek azon erők, mely e szeretni való, ellenségei előtt félelmetes, gyűlölt „fekete sereg“-nek peda­gógiáját ma is, három század után frissen megőrizte, sőt a legmodernebb korba is el­helyezni és áldások forrásává tudta tenni ? Elannyira, hogy legnagyobb, legádázabb el­lenségei is úgy nyilatkoznak: „Bármennyi gáncsot, rágalmat szórtak már három szá­zada a jezsuiták fejére, ki kell venni általá­ban e vád alól a pedagógia ügyében tett szolgálataikat.“ (I. h.) Hát igen, ezt a kérdést igyekszünk megvilágitani a következő igénytelen czik- künkben. II. A jezsuiták a kath. egyház legbátrabb, legcselekvőbb katonái. Rendjüket Lojolai Ignácz alapította. Érdekes volna e kitűnő, a szentek sorába emelt pedagógusnak, azelőtt vitéz katonának életéről csak érintőleg is egyetmást irni. Am e részletesebb kitérésre itt helyem nincs. Tagadhatatlan, hogy e rend a kath. egyház védelmét, vesztett befolyásának hely­reállítását, visszaszerzését tűzte ki feladatául. És ha a protestantizmus a szabad ku­tatásra és tudományra támaszkodott, saját állítása; szerint: a jezsuiták ugyanezen fegy­vert használják fel az uj tan ellen való harezban. A szellemi támadást csak a szellem fegyverével és védelmi eszközeivel lehet visz- szaverni. Ez az ő prográmmjuk. Természetes, hogy első sorban az ifjú­ság nevelésére, kiképzésére vetik sas tekin­tetüket. S mert 'fegyverük a tudomány, a protestánsok felsőbb iskoláival szemben ők is állítanak magasabb jellegű iskolákat Tanítási rendszerüket nagy, körülte­kintő gond és tapintatosság közben csak 1558-ban állapítják meg és hirdeti ki az ak­kori rendfőnök: Aquaviva. E rendszert elő­ször saját iskolájukban kipróbálják és a nyert tapasztalatok nyomán véglegesítik. Mesteri mü ez a tanítási rendszer. Megmutatta az idő kitűnő voltát. Hi­szen több mint 200 évig változatlan marad. Újabb szervezetében is csak a kor követel­ményeihez alkalmazkodik, de gyökere ugyanaz. Friss, üde és nagy tapasztalatok forrása. Nem akarom ismertetni iskoláik szer­vezetét itt részletesen. Csak általános jellemző vonásokat adok. Legfőbb törekvésük volt a jezsiták is­koláinak, kollégiumainak, hogy tanítványaik individuumát, egyéniségét, hajlamát kiismer­jék. Tehát nevelésük, oktatásuk központjává magát a tanulást tették, ami nevelési mód­szerre a modern pedagógia csak nagy későn törekedett. Tehetségét, hajlamát figyelték sa­ját növendékeiknek is és ennek megnyilat­kozása szerint irányították, fejlesztették to­vább. így van az ma is. Főfeltételük volt, hogy az oktatást és nevelést összeköthessék. A jezsuiták főleg azon ifjúság vezetését és képzését vállalták magukra, mely ifjúság bent a kollégiumban, a konviktusban lakott. Közvetlen felügyele­tük, úgyszólván egészen családias nevelésük oltalma alatt. A tantárgyak koronája a hittan. Pedig e tárgynak aránylag kevés időt szentel a tanterv. De melynek szelleme minden tárgyba átömlik. Ok ugyanis hithü katholikusokat akarnak nevelni. Meggyőződésük, hogy a jó katholikus ember egyszersmind minta pol­gára leszen nemzetének, hazájának. És hogy meggyőződésükben nem csa­lódtak, hogy ők igaz, ideális nemzeti polgárt akarnak és tudnak nevelni, csattanósan iga­zolja a következő eset: Mikor 1846. évben Thiersz vádakkal lépett fel a jezsuiták ellen (a vádak ismere­tesek), 600 volt növendékük, kik Franczia- országban a legkülönbözőbb állásokat foglal­ták el: a rendről ünnepélyesen és nyilváno­san a következőleg nyilatkoztak: — A legtisztább forrásokból itatván lelkünket, neveltek bennünket. . . Szeretnők, ha Francziaország megtudná, hogy a jezsui­ták rágalmazott nevelése igazán és egyedül katholikus. S hogy mi, akik általuk a ka­tholikus vallást a hazafiui kötelességgel, nemzeti büszke érzéssel összekötni tanultuk, csak annyival jobb polgároknak és a valódi szabadság annyival igazabb barátainak érez­zük magunkat. (I. h.) Azt hiszem, hogy a magyar ifjúság az a nagy, tiszteletreméltó száma, mely Ma­gyarországban, a mi édes hazánkban a je­zsuiták intézetében tanultak, nevekedtek: ezt az okmányt ma is kiállítják és meggyő­ződéssel, hálával egytől-egyig alá is írják. A jezsuiták tiszteletben tartják, fejlesz­tik, sőt tüzelik a nemzeti érzést . . . ezt val­lom, mint ki ma sem engedek egy jottát sem az okos sovinizmusból, mint ki igenis a jezsuiták neveltje vagyok. És vallják, el­ismerik, hirdetik ezren és ezren. Volt és van-e tüzesebb magyar költő, hogy a sok közül csak P. Rostira hivatkozzam? Tanitot- ták-e lelkesebben a magyar irodalomtörténe­tet e gyújtó hatással rendelkező páternél ? Emlitsem-e a nyakig magyar jezsuitát: Mla- doniczky pátert? Hát Flodugnál ismerte és szerette-e valaki jobban a magyar népet? Hát, hogy ezt is mérőre tegyem, van-e szebb, aranyosabb lapja a mi magyar iroda­lomtörténetünkben, melyre halhatatlan nevü­ket a magyar jezsuiták tipikus példányai: Faludi,' Pázmány Péter, Káldi, Rajnis és a többiek írták? Bizony, bizony, jól mondja az angol iró, hogy ha valakinek igaza, érdeme van: azt el kell ám ismerni, ha mindjárt jezsu­ita is. A jezsuitánál azonkívül önfeláldozóbb nevelője nincs a világnak. O egészen az ifjú­ságé. Lélekben és testben egyaránt. Igazi atyja az ifjúságnak. Mindenkinek mindene. Bámulatos az a bensőség, esudás önfeláldo­zás, amivel hivatásukat a jezsuiták teljesitik. Ezt csak az a magasztos czél, az élet örö­meiről való teljes lemondás teheti lehetővé. És még egy nagy hatalom, mely a legádá­zabb ellenség előtt is tiszteletreméltóvá kell, hogy tegye őket. UJ RUHA-ÜZLET! o Augusztus lén nyílt meg Szatmáron, V ifi llfTlIA fí^f J?ni § Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) 1 UJ Hűim" i ■ kész férfi-, női- és 1aholaIle9I°,c®?*,í ír.®11 wvá­------------------------------lasztekban kaphatok ferfi-oltonyok, feloltok, utazó­ff T7PrmiPkrnha-iÍ7ÍPtp hundák, különféle gyermekruhák, valamint dús gyermearuüd választékban a legelegánsabb női kabátezikkuk.

Next

/
Thumbnails
Contents