Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-18 / 47. szám
4 “HETI SZEMLE., Szatmár 1908. novenber 18. A jezsuiták nevelői személyisége az erkölcsi tisztaság magaslatán, kristályában áll a növendék előtt. Amit a modern és még a régi pedagógusok az ő, a jezsuiták nevelési rendszerében kifogásoltak vagy kifogásolnak, tapasztalatból mondhatom, szóra se méltó. Sőt többje előnyükre szolgál. így például, hogy a jutalmazást és büntetést, mint nevelési eszközt tulságba viszik. Hogy a jezsuiták növendékei a jutalomért tesznek mindent stb. stb. Hát annyi igaz és semmi más, hogy szent Ignácz, a jeles pedagógus a jutalmazást és büntetést, mint pedagógiai eszközt, nagy pszichológiai tudással és nagy mérsékléssel illesztette a nevelés eszközei közé. Első helyen a dicséretet és elismerést és csak aztán a félelmet a büntetéstől. S ez utóbbit rendkívüli nagy tapintattal és csak a legvégső szükség esetén állította nevelési rendszerébe. Olyannyira óvatosan, hogy a világ összes pedagógusai Lojolai szent Igná- czot tárták pz akkor tájban nagyon is divatos testi fenyíték korlátozójának. A versengésről is esik szó a jezsuiták nevelési rendszerének kisebbítésére. Erre nézve már megteltem észrevételemet. De legyen szabad hivatkoznom jeles pedagógusunkra, Felmérire, ki igy ir: — A jezsuiták elvetették a versenyzést, mint erkölcsileg károst. De nem adott igazat nekik a tapasztalat, mert növendékük akarata elpetyhüdt. Vagy mint Pascal mondotta : nembánomságba esett. A szakács elhatározhatja, hogy kenyeret süt kovász nélkül — úgymond Vood — mint ahogy egy pedagógus fölteszi, hogy kormányoz egy iskolát verseny nélkül. A jezsuiták a nemes versengést jó kovászul használják. A jezsuiták a * kereszténységnek főelvéből indulnak ki. Mint Írtam, ezt az elvet évszázadok próbálták ki. Es mindig jól beváltak. A jezsuiták eszközei: az egyéni becsvágy kifejlesztése jutalmazásokkal, tapintatos büntetésekkel, ünnepélyekkel és vitákkal. A jezsuiták nevelési rendszere tehát zseniálisan egyesíti az egyéni nevelést, melyet legnagyobb pedagógusok, mint Locke‘ Montrigne stb., csak külön nevelő alkalmazásával tudtak megoldani. És az iskolai nevelést, melyről ugyancsak pedagógusok írják, hogy megöli az egyéniséget. A jezsuiták egyszerre nevelnek egyénileg és iskolai- lag is. És ebben rejlik azon eredménynek titka, melyeket a jezsuiták minden időben fel tudtak mutatni. Ez, hogy a jezsuiták iskolájából mindig kerülnek ki jelentős emberek. A társadalom minden osztálya számára. (V. ö. „Magyar Állam“ Iskolai Értesítők.) * Harminczkét esztendeje, hogy a jezsuiták nevelő-intézetéből kiléptem. Ma is emlékezettel csüggök azon hat esztendőn, melyen át ifjúságom legszebb napjai teltek el. Ma is úgy megyek oda mint otthonomba.. Ahol gyermekéveimet eljátszottam és ahol alapját szereztem meg mindazon igénytelen eredménynek, amit felmutatni tudok. Ahol megpihenek, ahol megvigasztalódom az élet harczától kapott sebek bántó fájdalmai közt. Ahol még a hálátlanságot is meg tudom bocsátani, amiben az életben oly gazdagon részesítenek. Ahol kedélyem kiderül, mint a természet egy-egy bo- rulat után. Mennyire csalódnak, akik azt hiszik, hogy ezek a nevelő-intézetek ridegek, szellemtelenek. Nem egészen otthoniasak! Ha az a valódi boldog élet, hol a munka és a játék, nemes szórakozás ritmikusan váltakozik, akkor ez az igazi boldog élet. Gyakori ünnepségek ragadják ki az ifjút a mindennapi élet kötelességeiből. Színdarabokat adnak elő az ifjak. És engedtessék meg nekem elárulnom azt a nekem kedves naiv- ságot, hogy én már konviktor koromban szerkesztő és színműíró voltam. Kis lapot, Írott lapot szerkesztettem: és P. Tamással színdarabot is irtunk. Olyan magyar, nemzeti színdarabot, amelyben vitéz magyar huszárok érkeztek Rómából, Páduából, Mantuából stb. helyekről. Gyönge, volt de magyar és nemzeti minden izében. És a közönség, az ifjúság, a páterek, a fráterek, a szolgaszemélyzet nagy serege nem buktatta el. Tapsolta és másnap megujráztatta. Hát igy, ily környezetben, ily nevelő karok közt nevelkedett pár-ezer ifjú abban az intézetben, ahova ennek előtte fél századdal költöztek be a jezsuita atyák. Irodalom. — művészet, VECSEY. A hét művészi eseménye a világhírű magyar hegedűművész, Vecsey Ferencz egyetlen hangversenye, melyet Benkő Miksa zongoratanár közreműködésével szombaton este tartott meg a városi színházban. A színházat ez alkalommal zsúfolásig, válogatott díszes közönség töltötte be. Az elite-publikum soraiban ott láttuk Pemp Antal pápai prae- látus, kanonok s zárda superiort kíséretével. Vecsey Ferencz — bár még alig 17 éves — rendkívüli, Istentől megáldott, kész, kiforrt művész, a szó legteljesebb értelmében. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az egész világon, ahol megfordult, csak diadalt aratott, mert az ő művészi tökélye, tudása oly nagy, oly pompásan csillogó, hogy azzal lehetetlenség meg nem hódítani a szép, a művészet iránt teljes közönnyel viselkedő publi- kumut is. Annál könnyebben bánt el velünk, kik már ismerjük őt s magasan szárnyaló művészi tudását. A fiatal művész nem csak a hegedűjével, hanem a közönséggel is tud bánni. Első számai — bár tagadhatatlanul szépek voltak — csak a normális siker keretein belül mozogtak, a három utolsó szám már, melyekben a fiatal Vecsey technikájának, művészei ihlettségének non plus ultráját láttuk ragyogni, fényben úszni, valóságos tapsorkánra, tomboló éljenzésre és zugó tetszésnyilvánításra ragadta a megbüvölt hallgatóságot. Bámulatos az a hatás, melyet e virtuóz elérni tudott művészi játékával; mintha nem emberi elme, nem emberi kéz működnék a hegedűn, hanem egy képzeletbeli, elénk varázsolt mesebeli varázshegedüs. Nem csoda, ha a közönség még sokáig szerette volna hallgatni kedvenczét s igen kellemetlenül éreztük magunkat, midőn Vecsey Feri bucsumosolya után a színházat ott kellett hagynunk. Benkő Miksa zongoraművész szintén osztatlan tetszést és elismerést vívott ki gyönyörű zongora-kíséretével, a tapsból, óvá- czióból neki is jutott bőven. SZÍNHÁZ. „Leár király.''1 Az első ifjúsági előadás a mostani f. szini saisonban szombat d. u. volt, mely alkalommal Schackespiare „Leár király“ czimü tragédiája került színre. Hiába, ha szép, klasszikus színdarabot akarunk látni, nézzük meg Schackespiare darabjait, szemet lelket gyönyörködtető dolgok. A szombati előadást a jók közé sorozhatjuk. Peter ily a czimszerepben valódi művészi alakítást nyújtott, szépen nyilvánult meg minden jelenetben Peterdynek kiváló drámai talentuma, melyet többször is szeretnők élvezni s szeretjük hinni, hogy lesz is benne módunk. Érczkövi Károly egy nem neki való szerepben (Kent gróf) állt színpadra s játszott — hatástalanul. Ez a szerep Fodor Oszkárt vagy Szőts Andrást illetné meg. Érczkövi csak maradjon meg az őt megillető énekes szerepkörben. Sándor Julia szép alak volt a (Goneril) szerepében. Egy pár sikerült jelenete volt Somogyinak is az udvari bolond szerepében. A. darab szép hatást ért el, de az utolsó felvonás elmaradt, a villany megtagadta a szolgálatot és az egész színház egyptomi sötétségben úszott. így ismét előkerültek egy pár perezre a régi jó idők világitó eszközei, a gyertyák, mig a közönség kivonult a színházból. „ A Baba“ Nagy hiányát érezzük annak, hogy a társulatnak nincs tenoristája. Példa reá a vasárnapi „,Baba“ előadása, mikor is Tibor Lóri asszonynak egy férfi szerepet kellett leénekelnie, melyet rendes körülmények között egy tenorista alakit. Tibor Lóri megbirkózott a szereppel, de elvégre egy colora- tour-énekesnő nem játszhatik mindent. Vasárnap este különben Bállá Mariska volt ismét az est hőse a címszerepben. Igazi baba volt: kedves csinos, eleven szóval kifogástalan. Rónai Imre, Herezeg Vilmos és Somogyi Károly komikus szerepeikben jól megfeleltek feladatuknak. A többi szereplőkről nincs mit mondanunk. „Szobaleány.“ Kedden, 17-én, este premiere volt a színházban, egy elégjó franczia bohózat került bemutatóra meglehetős szép számú közönség előtt. A darabot, mint általában minden franczia bohózatot, szerelmi kalandok, bonyodalmak össze-vissza kuszáit jelenetek és végül az ezekből való kibontakozás jellemzi. Az összeállítása nevettető helyzeteket teremt a szereplő színészek peUj vaskereskedés ! SULIS BÉLI: Deák-tér 2. szám. vas és szerszám kereskedése SZATMÁR. (A városháza mellett.)- üj vaskereskedés! Ajánlja a n. é. közönség szives figyelmébe dúsan felszerelt árúraktárát mindennemű vasanyagokban, n. m.: rndvas, vaslemez, huzal, huzalszegek, vaskályhák, lemez es öntött vasedények, vasalók, evőeszközök, ollók, zsebkések, épület- és bútor-vasalások és minden e szakmába vágó árúkban. A Diabolit olaj (szagtalanító minden fertőző helyre) és az Admirál pormentesitö olaj egyedüli elárusító helye. Kiválóan fontos iskolák, hivatalos helyiségek, kórházak, kávéházak, nyilvános magánklosettek és pissoirok részére, mm
