Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-28 / 44. szám
Szatmár, 1908 október 28. HETI SZEMLE 3 hatatln kötelessége az államnak, társadalomnak az ország összes nemzetiségeit a maga egységes és összhangzó kultárájába felvenni, hogy igya nemzet teste több millióval megszaporodva, a nagy nemzeti feladatokért és ideálokért győzelmesen harczolhasson. Magyarországnak nagygyá, erőssé, szabaddá és függetlenné kell válnia, ez a czél. És ez a czél valóban fenséges eszmény, melynek fénye beragyogja a magyar földet s áthatja rnunkár a serkenti a lelkes embereket. És a munka nem könnyű, mert a nemzeti kulturális, evolúcióért való verejtékes küzködést megnehezitik a nemzetiségi érdekközpontok, a melyek a mohácsi vész óta erőt merítve a külső hatalmi tényezőkből, állandóan folytatják nemzetbontó törekvéseiket, mig végre ma a kulturképtelen apróságok odáig feszítették értelmetlen felfuvalkodottságukat, hogy a hatalmas magyar államban külön nemzetiségi érdekeket szolgáló, fejlesztő államot követelnek. Ám tudják meg, hogy a magyar állam vagy elpusztul, vagy feltartóztathatlanul fejlődik, mint egységes magyar nemzet s hogy saját természetes és élettani fejlődési utait követhesse, le fog, le kell számolnia a belső ellenhatásokkal ,és minden egyes ember, aki az országban él, az egységes magyar nemzeti eszme és kultúra részesévé és munkatársává fog lenni és meg fogja akadályozni, hogy a kis nemzetiségi érdekközpontok az általános magyar nemzeti művelődés kifejlődését esztelen nemzetesdit játszó és a külföld felé hajló hóbortjukkal megbénítsák. A magyarok hatalmas Istene velünk lesz és megáldja törekvéseinket. Most Széli Kálmán emelkedett szólásra és általános feszült figyelem közt nagyfon- tosságu kijelentéseket tett az oly annyira aktuális nemzetiségi kérdésről. Beszédében a következőket mondotta: Tisztelt közgyűlés [Tisztelt ünneplő közönség ! Alig három hónapja annak, hogy az ország összes közművelődési egyletei, igy a Széchenyi- egylet is elhatározták, hogy azon célok intenzivebb művelésére, azon erők tömöritésére, amelyek az ő .feladataikat éltetik és mozgatják, egy központi szervezetben egyesülnek, megalkotják a nagyobb és sikeresebb tevékenység czéljából az országos- közművelődési társulatot. Ennek a közművelődési társulatnak nevében jöttem el ide elnöktársammal, Gr. Károlyi Mihályival együtt) hogy a Széchenyi-társulatot mai örömünnepén, amely a magyar kultúrának is szép ünnepnapja, üdvözöljem. (Élénk éljenzés.) Üdvözletét hozok és elismerést; meghajtom önök előtt az összes közművelődési egyletek nevében az elismerés zászlóját azokért a fényes eredményekért, amelyeket elértek ; azért a nagy kezdeményezésért, amelyben elől jártak és azon példát adó buzgalomért amelyet működésükben tanúsítottak. (Zajos éljenzés.) Azt mondotta a mélyen tisztelt elnök’ ur, intézzek buzdító szavakat önökhöz. Kell- e önöket buzdítani, kell-e önöket lelkesíteni; önöket, akik azokat a fényes eredményeket tudják felmutatni, amelyeket most az egylet igen tisztelt elnöke ékesen, oly ragyogó szépen előadott ? ! Én nem tudom azt a lelkesedést fokozni, Meríteni és kölcsönözni fogok belőle, mert példás az a működés, amelyet az egylet kifejtett és fényesek azok az eredmények, amelyeket e működéssel elért. (Zajos éljenzés) Örömmel jöttem ide, az északkeleti Magyarországnak ezen történeti tényekben és emlékekben nagy jelentőségű helyére. Viszontagságteljes, dicsőséges, de szenvedéssel teljes emlékek fűződnek e helyhez, amik azonban a magyar fajnak, Magyarországnak a dicsőségét jelzik. Előőrse e hely a magyarságnak és fontos missziót teljesít és azért is örvendek, hogy itt e mai kulturün- nepen megjelenhettem. (Élénk éljenzés.) De örömmel jöttem más okból is. Az a férfiú, kinek emlékére oly méltó és oly szép szavak hangzottak el, az a férfiú élte egész folyamán a sirig, legifjabb koromtól fogva, benső és igaz barátom volt. Ismertem az ő nemes lelkületét, ismertem szive dobbanását, ismertem emelkedett felfogását és tanúságot tehetek róla, hogy Gr. Károlyi István, aki jellemszilárdságban a becsületnek, a kényes becsületnek felfogásában az elsőknek egyike volt az országban, csak egyben nem engedte felülmúlni magát, a magyarság, a magyar hazaszeretetében. (Úgy van. Úgy van !) Nem hoztam én ide Önök közé most harczi jelszavakat nem harczi riadó lesz az, ami ajkamról elszáll. Én a munkának, kitartó nagy munkának, a nagyczélok elérésére eltökélt elhatározásnak elveit hangoztatom. Önök, Szat- márvármegye közönsége, már 25 évvel ezelőtt megértették azt, amit mi ma hirdetünk : Önök megértették, hogy a 'magyar társadalomnak igen nagy feladatai és igen nagy kötelességei vannak az ország jövőjének biztosítására. Az állam megadja a maga nagy aktiójában az állami élet legkiemelkedettebb emanatiójában jelentkező nagy alkotásokban, intézményekben a keretet, még a tartalmat is, ami az állami életet és az állami czélokat táplálni és biztosítani van hivatva. De ennek a keretnek, tartalomnak az erőt arra, hogy azokat a czélokat az állam elérje, csak a társadalom tudja megadni. Az a társadalom, amely közönyösen nézi az állam működését, nem lesz erőforrása egy erős nemzeti áramlatnak. Csak az a társadalom, amely fel tudja fogni, hogy kötelességei vannak, amely a nemzeti nagy gondolatoktól, a nemzeti nagy czéloktól lelkesedve ezeket a kötelességeket teljesíteni kész és képes: csak az a társadalom egészséges és képezi egy állam biztos alapját. Ha áll az, hogy erős állami élet erős társadalmi élet lüktetésén alapszik, hiába gondozzuk mi a fát, amelyet terméketlen talajba ültettünk: mert csak az a fa lesz terebélyes, amelynek gyökerei termékeny mély rétegekbe bocsátkozhatnak, csak az szívhatja fel azt a táplálékot, amely izmosodásához, növekedéséhez szükséges. így van ez az állami életben is. És ha ez igy van mindenütt és mindenben, különösen áll ez és fontos a mi viszonyaink közt, a mi politikai viszonyaink közt, ami közjogi viszonyainkban. Európának e helyén százados mulasztások után, amelyek folytán elmaradtunk attól, amit imás nemzetek fokozatosan tudtak termelni és amiben folytonosan emelkedtek, kétszeresen van szüksége a magyar államnak, a társadalom segítő, kiegészítő támogatására. És ebben a nagy munkában, amelynek fontosságát nem tudom eléggé kiemelni, egy jelentékeny rész: a magyar kultúrának és a magyarnyelvnek ápolása és terjesztése. (Úgy van ! úgy van !) Annak az igazságnak benső erejénél fogva is, hogy Európának ezen a részén csak egy erős egységes állam állhat fenn, idegen ajkú honfitársainkat meg kell győznünk, hogy amidőn mi a magyar kultúrát terjesztjük, akkor az ő érdekükben is cselekszünk, amikor mi velük a magyar kultúrát megkedveltetni akarjuk és azt akarjuk, hogy ahhoz alkalmazkodjanak, hozzá simuljanak, azt elfogadják és elsajátítsák, az ő érdekükben járunk el, mert képesíteni akarjuk őket arra, hogy köztünk mint testvérek alkalmasak és megfelelők legyenek minden állásra, minden foglalkozásra, amelyhez a magyar állam nyelvének tudása szükséges. Méltányosan, igazságosan, engesz- telékenyen akarunk viselkedni velük szemben, a törvény előtt egyenlőséget és az állami élet minden ágazatában, egyenlő áldást és jótéteményt akarunk nekik biztosítani, mert mi igazságot hirdetünk és világosságot hozunk nekik. Azt kívánjuk csak, hogy midőn az ő faji és nyelvi érdekeiket a magyar államegység keretein belül nem akarjuk bántani, az állami egység előtt meghódoljanak és azt szívvel — lélekkel elismerjék, nem immel-ámmal, ne csak amúgy, amint hirdetik némelyek itt-ott, hogy „A közös hazát ők is szeretik.“ Mert necsak a közös hazát szeressék, hanem a magyarságot is és tiszteljék a magyar állameszmét, amelynek következései és folyományai alól nem vonhatja ki magát Magyarországnak egy fia sem, egy lakosa sem, bármily nyelven imádja Istenét és bármily emlőn szopja az anyatejet. Mi nem folytatunk agressiv politikát, de magunkhoz csatolni akarjuk őket és azt akarjuk, hogy abba a helyzetbe ne hozzanak bennünket, hogy védeni legyünk kénytelenek ebben az országban azt, amihez nekünk feltétlen jogunk van. Tehát tisztelt, közönség, Európának ezen a helyén, — és erre századoknak a története a tanúság, — csak egy erős, egy konszolidált állam állhat fenn. És ha valamikor igaz volt e tétel, nézzenek körül s láthatják, mennyire igaz ez most. Már pedig erős állam csak úgy állhat fenn, ha az fensőbb- séggel bir, enélkül nincs erő, mert akkor az ellentétek összeütközése következnék be. Ennek az országnak magyarnak kell marad- niaj amint magyarnak lett alapítva, ennek az országnak jövőjét erkölcsi és szent kötelességünk úgy biztosítani, és a jövő nemzedék kötelessége ugyanez kell, hogy legyen, amint'ez az ország kezeinkbe át lett adva. Magyarnak lett alapítva, magyarnak lett megvédelmezve az összes keleti betódulások ellen, az összes nyugati áramlatok ellen, és magyarnak fogjuk megtartani, mert ez nem csak szent kötelességünk, de velünk született benső lelki szükséglet, benső érzés, amellyel minden magyar ember együtt él, együtt hal. (Hosszas éljenzés és taps). Magyarország ezer éves történetének összes viszontagsága, összes szenvedése, összes dicsősége, jó- és balsorsa azt bizonyítja, hogy ez az ország magyar kell hogy maradjon, mert csak úgy állhat fenn, és csak úgy védhet meg mindenDl RUHA-ÜZLET!? í ÜJ RÜH A-ÜZLET! Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) kész férfi-, női- és gyermekruha-üzlete, ahol a legolcsóbb árak mellett nagy választékban kaphatók férfi-öltönyök, felöltők, utazóbundák, különféle gyermekruhák, valamint dús választékban a legelegánsabb női kab átczikkek,
