Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-29 / 5. szám

Szatmár, 1908. január 29. 3 „HETI SZEMLE“ azt mondhatnám, hogy ő kezdte. Ha egyszer csak kapná magát például ez a „Heti Szemle“ s anélkül, hogy valamely részről ok vagy alkalom merülne fel, dühös czikket, amolyan förmedvényt hozna, amelyben a reformátu­sokat gyalázza, az esetről mit ima a „Má­ramaros?“ A „Máramaros“ igy szólna: igen szomorú az, hogy akadnak lelketlen irók és hírlapok, kik felekezeti jelszavak alatt gono­szul, elitélendő, megvetést érdemlő módon megzavarni iparkodnak az ország lakossága körében a békés egyetértést. Nos, hát ez illik szóról-szóra a dr. Pap Tibor czikkére. Felkérem az igazgató urat, hogy hajtsa meg fejét s mondja ki e két szót: ez igaz! Én az iránta érzett minden megérdemelt nagy­rabecsülésem daczára is azt mondom Pap Tibor urnák „Az uj Syllabus“ czimii czikk- sorozatára, hogy annak megjelenése a leg­botrányosabb faragatlanság és vastag durva­ság volt a köztisztesség szempontjából s merész támadás, alantjáró tapintatlanság ol­vasó közönségével szemben. Miért gyalázkodik ott, ahol béke van ? — S a „Máramaros“ újévi czikkében még azt mondja, hogy a felekezeti harcz előidé­zéséért a vád a katholikusokat terheli! Mert érdekes, hogy általában meglehetősen el van terjedve a katholikusokról, hogy türelmetle­nek, néha aztán szépen kipattan, hogy a tü- relmesség ellen mégis csak mintha protes­táns testvéreink szeretnének inkább véteni. Dr. Pap Tibor ur hebehurgyán járt el s nagy felületességet tanúsított czikksorozata megírásánál, mert nem ismerte magát a Syllabust, melyről czikket irt; de bármit tar­talmazzon is az a Syllabus, nincs joga az Egyháznak ahhoz, hogy hangoztassa véle­ményét s tanítsa a maga híveit ? S ha ezt teszi az Egyház, honnan veszi a jogot a „Máramaros“ szerkesztősége ahhoz, hogy ezért az Egyházat megtámadásban részesítse s gúnyosan középkori arzenált emlegessen ? ... El kell tehát ismernie mindenki­nek, hogy a dr. Pap Tibor jogtanár ur czik- kével — nagyítás nélkül szólva — a magyar közönség katholikus részén komisz sérelem esett. Szabad-e a bulevard-zsurnalizmus ilyen virágának egy „Máramaros“ kiadóhivatalá­ban nyomdafestéket kapnia? Ha pedig meg­történt, akkor az az újság, mely igy meg­sérti olvasó közönségét, végleg elrontotta a dolgát, annak az Írónak vagy szerkesztőnek pedig, aki azt a bátorságot vette magának, I hogy ki pellengérezze a katholikus egyházat, annak tulajdonképen meg kell válnia a szerkesztőségtől, akármilyen derék ember is különben, mert az többé nem irhát közön­sége részére, ha ez katholikus vallásu és önérzetes. Már hiába, meg kell lakóinia a meggondolatlanságért, melyet elkövetett. A dr. Pap Tibor jogtanár urnák álta­lunk teljes megbotránkozással fogadott eme czikksorozatára történt annak idején két fel­szólalás is. Az egyik magában a „Máramarosban" jelent meg, melynek hasábjain kedves ba­rátom, Pilcz Ede segédlelkész irta meg ..Az uj Syllabus“ czikk ellen észrevételeit. Az ügyesen megirt s szép, de rövid lélekzetü czikkeiy azonban bennünket annyiból nem elégített ki, hogy csupán arra szorítkozott, hogy korrigálja a czikkiró Pap Tibor urat a „Syllabus“ illető pontja felől, feltárja a végzetes tévedést, melyben amaz éppen czik- kének súlypontját illetőleg leledzik s a mely tévedés oly alkalmas volt arra, hogy határ­talanul komikussá tegye a nagyhangú tudós czikkirónak álláspontját. — Ámde a főbaj különben is, mint ezt egy helyen már jelez­tük is, nem is éppen a Syllabus megtáma­dása volt, mint inkább az a sok hamis állí­tás és igaztalan vád, melyet dr. Pap T. ur fejtegetései során a kath. egyházra vonatko­zólag olvasóinak előadott. S ehhez még hoz­zátehetjük, hogy dr. Pap T. szerkesztő ur mint a legutóbbi hét alatt, mióta a politiku­sok is részt vesznek működésében. Hadd tá­madjanak bennünket, igy kel önéletre a kat- holikus öntudat. Más vallásunk vezető em­berei gyűléseket tartanak és kimondják, hogy el kell venni «az egyház vagyonát. A főváros­ban faji és felekezeti frakcziok előtt fejet hajt mindenki . . . (Fölkiáltás: Abczug Vá- zsonyi). Ne személyeskedjünk, nem a név itt a fontos, hanem az eszme jelenségekből Ítél­jük meg, hogy tömörülnünk kell, ha a néppel akarjuk keresztül vinni munkánkat, segíte­nünk kell a gyöngéket, erőtleneket. Szük­ségünk van arra, hogy egyek legyünk a munkásnép támogatásában, egymás felkaro­lásában. Mindnyájan egyért, egy mindnyá­jáért! Végül köszönetét fejezi ki, hogy a a nemkereszténynek hirdetett főváros is a vidékkel együtt oly impozáns módon csatla­kozik a népszövetség zászlaja alá. A diszgyülést a pápai hiranus akkordjai zárták be. Majd lassan oszlani kezd a tömeg, azonban a lelkesedés még az utczán is megnyil­vánult, mert a résztvevők nagy száma négyes sorokban járta be zászlók alatt a főbb utvornn- lakat, majd rendben szétoszlottak. Az impozáns csendes tüntetés nagy feltűnést keltett a fő- város-szerte. A múlt évi máramarost botrányhoz. Ajánlva a „Máramaros“ czimii hírlap t. olvasóinak — Irta: Arakszyn. — (Folytatás.) III. Én nem Írok a reformátusok ellen, ha­nem csak dr. Pap Tibor ellen irok, sőt még Pap T. ellen sem, hanem csak a czikke el­len. De hogyha azt tenném is, hogy a re­formátusok ellen Írnék, akkor is csak azt tenném, amit Pap Tibor ur megtett már előbb, a katholikusokkal szemben t. i. s én tatnak, ük csakis faji, nyelvi érdekcsoportok és igazi önnálló kulturfeladatra képtelenek, önálló fejlődésre alkalmatlanok. Hiszen ha ők valóságos nemzetiség lennének, okvetlenül érvényesültek volna a magyar állameszme megbontásával, a saját területükön és akkor nem alakulhatott volna ki a magyar egysé­ges, erős nemzet, hanem kialakult volna egy kantonszerü, szövetséges állam akkor, amikor a magyar uralkodó nemzet erejével velük szemben sohasem élt. És mik a magyarok ? A magyar a honfoglalás első perczétől alkotókig lép fel. O cultur elem, minden a mi itt van az ő müve: állami berendezkedés, hadi tettek, tudomány, irodalom, művészet. Történelmet csinált, s csakis ő csinált törté­nelmet. — Előkelő typus, — melylyel szá­mot kell vetnie Európának, ha nem is volt első, utolsó sem volt. Vannak nagy emberei, méltók a világ legnagyobbjaihoz. Es mit segí­tett ebben az oláh, tót, rácz és szász ? A magyar tanítói voltak Róma, Byzanc, Velence, Flórenc! Miénk tehát az állam nemcsak a hódí­tás, hanem a munka, az alkotás és európai jelentőség czimén is. És ebből folyik egyenesen, hogy élet­jogunk a kulturképtelen töredékeknek közös és egységes működési czél körébe való tere­lése, vagy ha kell, belekényszeritése. Erre eszközeink nem az erőszak, hanem az erő fegyvere. És mi eredményezte Magyarországon a nemzetiségi kérdést ? A túlhajtott szabadság-elmélet és indo­kolatlan humanitás. — Nem reális, hanem humanitás. És az a humanitás veszedelmes is. Őrült és gaz lenne ez a 10 milliót számláló magyar nép, ha ezek által a szét­szórtan . élő, egymással nem érintkező, külön ezélokat szolgáló, külön-külön culturára kép­telen hazaáruló nemzetiségi alakzatok által tönkre tétetné magát. Pedig ez a humanitás tönkre teheti a nemzetet, mert a rakonczátlan kicsik végre sem boldogulhatnak és mi egy másik hatalmas nép könnyű zsákmányává válhatunk ezért a harcz az álhumanitás ellen a magyarság életkérdése. Küzdenünk kell teljes erővel a nemzeti életünk biztosításáért. — Érthetetlen, miért fáj Björsonnak és Tols- tojnak a magyar nemzet polgárosító szerepe és nem fáj Anglia, Németország és Porosz- ország munkája az Írek és lengyelekkel szem­ben. Csak nekünk nincs jogunk a magyar földön, magyar politikáért, egységes nemzeti kultúráért dolgozni, csak a magyar föld ma­radjon meg modern Bábelül ? Ám akár tetszik Björsonnak, Tolstojnak akár nem, itt nálunk, mint mindenütt a világou, csak egyféle eredményes művelődés képzelhető. A nem­zetiségi agitáczió kínos, lázas állapotot te­remt, ahol a nyugodt fejlődés lehetetlen, mert képtelenek más kultúrát tenni a ma­gyar helyére mert külön oláh, tót, rácz kul­túra mines és nem is lehet. El kell tehát fogadniok a magasabb fokú magyar kultúrát, ha egyéni és egyetemes fejlődésre aspirálnak. Öntudatos, czéltudatos és erős művelő­dési belpolitika kell nekünk! — Hát ki az ur e hazában. — Mi, akik dolgozunk, vagy ellensé­geink ? A franczia forradalom a belső ellensé­get porba, vérbe tiporta, összezúzta. Mit fog csinálni a magyar a két reáfogó nemzet és állampusztitó elemekkel ? Bűnt követ el a magyar politikus, ha nem valamenynyiiink számára. Bűnt követ el a magyar politikus, ha oda nem törekszik, hogy minden ember meg­KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁK, dbák-téb Előre haladt idény miatt mélyen leszállított árak. Posztók és bar ehetek beszerzési árban, szi­kes, crém és fekete szövet, batisztok nagy vá­lasztékban. Vászon és kanavászokban gyári raktár. Női és férfi fehér neműek,mg, gallér, kézelő, harisnyák és minden más cikkek a legolcsóbb árban.

Next

/
Thumbnails
Contents