Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-07 / 41. szám
9 gése, hangos vezéri szó, — a nagy idők csodatevő szava: Előre! Szent Januárius vértanú ünnepén Nápolynak és Olaszországnak népe királyával együtt összeül a szent templomában. A vértanú ereklyéi előtt várakozó, mélységes csend. Ékkor a századokon át a megaludt, fekete vért odaérintik a tetemhez... Az imádság sóhajos fohászai szál- longanak fel néma megilletődésben. Perczek múlnak. Egyszerre buzogni kezd a vér, forrásba jön és habzó vörösséggel kering. — Élet, a hol századok óta halál van! Riadó mámor, kitörő örömzaj — s a falak megreszketnek a föl- harsonó Te Deum orkános hymnu- sában. Ez a nap legyen nekünk is, mint Nápoly napja! Az aradi vértanuk vérét érintsük telkünkhöz. És buzogjon ez föl! Hadd járja át az élet elevenítő keringése e hazát, a sziveket mind. Lüktessen mámoros erővel. Forrjon, mint az örvény. Pattanjon bimbóba, virágba, mint a tavaszi rügy. Özönlő ár zúduljon föl. Zsendüljön friss erőre, cselekvő munkára, bogy fölhar- sanjon a magyar szivekből e haza téréin szerte a nemzeti élet dicsőséges Te Deuina! A katholikus autonómia ügye. (Püspöki konferenczia.) Csütörtökön délelőtt ismét értekezletre jött össze a magyar püspöki kar, a mely ezúttal hetedszer foglalkozott az autonómia és kongnia kérdésével. A kon- gruánál állitólag újabb nehézségek merültek fel, a melyeket csak a törvénhozás és a legfőbb kegyurnak közbelépése oszlathat csak el. Az autonómia kérdésében négy faktornak kell döntő szót mondania : a királynak, az egyháznak, a törvényhozásnak és a kath. autonómiai kongresszusnak. A korona és a római kúria hozzájárulnak az autonómia megteremtéséhez, ha ennek hatásköre jogaikat nem érinti. A kultuszminisztériumban már elkészült az autonómiáról szóló törvényjavaslat, de ebben csak elvi kijelentések vannak s arról intézkedik, hogy a tanulmányi és vallásalapot átengedik az autonómiának de úgy, hogy az egyetemi alap továbbra is állami kezelésben marad. De ez a törvény még nem oldja meg a kérdést, ehhez az autonómia szabályzata is szükséges, a melyet ki kell dolgozni. És éppen e pontnál merülnek fel most a nehézségek. Reméljük azonban, hogy e nehézségeket is legyőzi majd a magyar püspöki kar s igy a katholikusok forró vágya: az önkormányzat, a melynek megteremtésére itt van az utolsó, de egyúttal legkedvezőbb alkalom is, mielőbb közkincsévé lesz a magyar katho- licizmusnak. Andrássy a választói jogról. Nevezetes nyilatkozatot tett szerdán este Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a függetlenségi pártkörben a választói jogról. A belügyminiszternek értésére jutott, hogy a függetlenségiek körében aggodalmat keltettek azok a közlések, amelyek a választói reformról a sajtóban megjelentek és Andrássy szükségesnek tartotta, hogy a fölmerült aggodalmakat és kétségeket maga oszlassa el. Ezért bejelentetie Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternek, mint a függetlenségi párt elnökének, hogy ellátogat a pártkörbe. Andrássy ebbeli szándékáról Kossuth már délben értesítette a fővárosban időző képviselőket „HETI SZEMLE“ ___= és ig y történt, hogy a függetlenségi pártkörben — a parlamenti szünet ellenére — körülbelül ötven-hatvan képviselő jelent meg. Andrássy Gyula gróf este negyed 8 órakor érkezett meg a klubba Kossuth Fe- renczczel. A minisztereket éljenzéssel fogadták. Kossuth Ferencz kezdte meg a beszélgetés sorát, mire Barabás Béla azt kérdezte Andrássytól, hogy igazak-e azok a hírek, amelyek a sajtóban a reformról megjelentek ? Kivált pedig arra kérte Andrássyt, nyugtassa meg a pártot arról, hogy elegendő garanczia-e a pluralitás a nemzetellenes elemekkel és a nemzetiségiekkel szemben a magyarság szupremácziájának oltalmára. Andrássy ezt felelte: — Azok a közlések, amelyek a javaslatról megjelentek, nagyjában és általában megfelelnek a valóságnak. A pluralitás föltétlenül megóvja a magyarság szupremáczió- ját a nemzetiségiekkel, de még inkább a demagóg tömegekkel szemben. Egyébként másfél éve foglalkozik a reform kérdésével. Tanulmányozta a különböző választási rendszereket és különösen tekintetbe véve azoknak a mi speczialis magyar viszonyainkra való alkalmazását, arra a meggyőződésre jutott, hogy legüdvösebb és az ország érdekeinek legmegfelelőbb a plurális rendszer behozatala. Az adott helyzetben nálunk más rendszert egyáltalában el sem képzelhet. A reform megalkotásánál mindjárt a kiindulásnál két szempontra kellett figyelemmel lenni. Az egyik az volt, hogy a választói jog általános legyen, a másik, hogy a szavazatok száma ne legyen kisebb a Kristóffy-féle tervezetben foglalt számaránynál. Kristóffy tervezete szerint két millió kétszázezer lett volna a szavazók száma. Ezt a számot el kellett érni a paktum miatt. A mostani javaslattal körülbelül négy millióra rug a sza_______________Szatmár, 1908, október 7. lelk e kimerülését gyanította ugyan — Írja Lamartine —, de az utolsó fokra ‘érve, kivonja magát gyóntatója kezei közül. Szilárd lépésekkel végig megy a vérpadon. Megtekinti a kivégzésre elkészített készüléket, a bárdot is. Aztán hirtelen balra fordul. Arra az oldalra, hol a legnagyobb sokadalom, legsűrűbb néptömeg áll és igy beszél: — Nép 1 Én ártatlanul halok meg. Tiszta vagyok mindazon vétkektől, melyeket nekem tulajdonítanak. ^Megbocsátok halálom okozóinak. És kérem az Istent, hogy a vér, melyet kionttok, soha se’ essék vissza — Francziaországra ! Tovább is folytatni akarja. De a táborikar főnöke jelt ad. Azonnal erős és hosz- szas dobpergés nyomja el a király hangját. A deszkát aláforditják, a villogó bárd lezuhant. És a véres fej . . . legördül. * * * A király tehát már meghalt. De any- nyi vér nem elég a forradalmároknak. A vér ízlett ... a vér szomjassá tesz . . . Tovább . . . tovább. Több vért! Még több vért! Mi uralkodunk. Mi — a szent nép. Reszket uralmuk alatt minden ami szent, nemes és ősi. Ilyen rettenetes időben, — a király halála után jóval — a belváros egyik legszebb palotájába fordul be egy szép fiatal ember. Arcza halovány, szemei a lélek szenvedelmének viharában égnek. Utána egy érdekes állat, egy hatalmas eb surrant be. Elválaszt- hatlan kísérője ennek az urnák, kiről mindenki tudta, hogy vad forradalmista. Tüzes szónoka a nép- és nemzetgyűléseknek. És? Bordeau bankár tüneményesen szép leányának — jegyese. Clementine — igy hívják a leányt — gyászruhában fogadja jegyesét. Szép volt ez a leány mindig. Lendületes, sugár termete királynét sejtetett benne. Érdekesen barna arczát mélységes szép szemek sugárai világítják be. Gyönyörű vonásain életkedv és nagy intelligenczia ömlött el. Olyan bájosan beszélt, csevegett, hogy bátran mondhatta, aki vele egyszer beszélt: íme a csevegés művésznője. Most gyémánt szemeiben könny rezeg. Az életkedv eltűnt, a szenvedő lélek ül vonásaira. Kezeit összekul csolja, tekintete ezsdőre fordul. . . — Emile — suttogja fájó, fuvolaszerü hangon Clementine — igaz-e, hogy a Mont- matrei kolostor szüzet is elitélték ? — Még nem — felelte Emile hidegen, részvét nélkül. — De el fogják Ítélni. — Kegyeteknek — sikolt a leány — nincs szivük, nincs lelkűk. Kegyetlen hóhérok ! És bánatos arczát liliomfehér karjaiba zárja. Úgy sir, úgy zokog, mint egy siró angyal. De egy pillanat múltán, mintha tulvi- lági erő ragadná meg, mint a kinek nincsen egy pillanat veszteni való ideje sem : lendületes könnyűséggel szál jegyese elé: — Önök zsarnokok ! — szól egy férfiúnak bátorságával. — Mit vétettek ezek az ártatlan nők ? — Imádkoztak a királyért — mormogja hideg közönnyel Emile. És arra oktatták növendékeiket, hogy tiszteljék a királyt! — És az imádkozás bűn ? — Ma bűn! — Ön is ellenük fog beszélni ? — Igen . . . minden bizonnyal! —- No hát most tudja meg ön, hogy én is imádkoztam a királyért. Éppen úgy, mint ők. Vigyenek engem is — a vérpadra, miként őket viszik. — Clementine, önnek nem szabad igy ml LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSŐRANGÚ PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, ^ Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. f\ Tisztelettel CSAPD LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sz a bó- mester.
