Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-07 / 41. szám

Szatmár, 1908 október 7. „HETI SZEMLE 3 vázátok száma. Amikor az uj választók nagy tömegét ruházzák fel politikai jogokkal, a pluralitással bizonyos ellensúlyt kívánt te­remteni, nehogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek Magyarországot eddig fenntartották. Maga a pluralitás nem lehet és reméli, nem is lesz odiózus, mert minden osztálynak kivétel nélkül módot ad arra, hogy a választói jog birtokába jusson. Kü­lönben sem áll egyedül nálunk a pluralitás, hanem több helyütt már behozták, legutóbb Szászországban, Belgiumban, Hamburgban, stb. Maga Bű low kanezellár a képviselőház­ban jelentette ki, hogy a pluralitást tartja a leghelyesebb elvnek és ha a porosz parla­ment reformjára kerülne a sor, ezt az elvet fogadná- el. Különben is tekintetbe kell venni, hogy az államnak nemcsak joga, ha­nem kötelessége a választói jogot a maga szempontjából alkotni meg. Nem egyéni te­kintetek az irányadók, hanem elsősorban az állam érdeke. A Széchenyi Társulat nagygyű­lése. Említettük már, hogy a Széehenyi- Társulat városunkban e hó 25-én nagygyű­lést fog tartani, mely országos jelentőségű lesz, amennyiben az összes közművelődési egyesületek részt fognak venni az egész or­szágból. A meghívó már kibocsáttatott, mely köv. szól: A Szatmármegyei Széchenyi Társulat, mint az Országos Közművelődési Szövetség tagja, 1908. évi október hó 25-én d. e. 11 órakor Szatmár-Németi sz. kir. város Pan­nónia nagyszállójának dísztermében nagy­gyűlést tart, melyre a Társulat összes tag­jait, Magyarország valamennyi közművelő­dési egyesületét, Szatmárvármegyével hatá­ros törvényhatóságokat, Szatmár vár megye és Szatmár-Németi szab. kir. város társadalmát van szerencsénk tisztelettel meghívni. — Szatmár-Németi, 1908. szeptember hó 25-én. Dr. Falussy Árpád, elnök. Ilosvay Aladár, alelnök. Dr Vajai/ Károly, alelnök. Ma da­ran r.y Dezső, igazgató. Faragó Ignácz, jegyző. A nagygyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó: Dr, Boromisza Ti­bor szatmári püspök, társulati diszelnök által. 2. Emlókbeszód gróf Károlyi István fe­lett : Dr. Falussy Árpád főispán, elnök ré­széről. 3. A Széchenyi Társulat működésének rövid ismertetése: Dr. Fechtel János, főgymn. tanár, titkár által. 4. Széli Kálmán v. b. t. t., az Országos Közművelődési Tanács elnökének beszéde. 5. Záróbeszéd: Ilosvay Aladár, alispán, alelnök által. Tájékoztató : Az idegenből érkezők Szatmár-Németi sz. kir. város vendégei. 1908. október 25-én: d. e. 8 óra 26 perczkor Budapest felől érkező vendégeink ünnepélyes fogadtatása a pályaudvaron *dr. Yajay Károly polgármester, társulati alel­nök által. Bevonulás, a vendégek elszállásolása, villás reggeli. Háromnegyed 11 órakor felvonulás a nagygyűlés helyére. 11 órakor nagygyűlés.- D. u. -fél 2 órakor diszebéd a Pan­nóniában. 5 órakor a város megtekintése. Este 8 órakor díszelőadás a városi színházban. Színház után összejövetel a Pannó­niában. A közebéden résztvenni óhajtók szíves­kedjenek ebbeli elhatározásukat 1908. októ­ber 15-ig Faragó Ignáez kir. s. tanfelügyelő, társulati jegyzővel, Szatmár-Németi, közölni. 1 teríték ára 5 K. A püspöki palota nj kápolnája. A püspöki palota fényes uj kápolnájá­nak megáldását püspök ur O Méltósága maga vágezte f. hó 4-én, vasárnap reggel az előirt szertartások szerint. Nyomhan a megáldás után szent misét, mondott 0 Méltósága, mely alatt irgalmas nővéreket áldozta- tott meg. Jelen voltak: a Székeskáptalan, az udvari papság, a püspöki udvar sze­mélyzete. Az asszisztentiát Ő Méltóságának óhajtására Szabó István prelátus, irodaigaz­gató, Hámon Róbert püspöki titkár s a pap­nevelő intézet elöljárói teljesítették. Az uj kápolna — mely a boldogságos Szűz tiszte­letére van szentelve — minden izében remek művű és országos nevet kívánó. Kápolnává az emeleten az ebédlővel szemben jobbkézfelől azon két szoba van átalakítva, mely régebben könytárhelyiségül szolgált. Villany világítás van bevezetve, melyet Markó Kálmán városi villanyvilágitási igaz­gató szereltetett. A tervezés Foerk Ernőnek, a Ferencz Jó­zsef rend lovagjának, budapesti áll. felsőipar­iskolai tanárnak müve, kinek Ízlését az or­szágban már számos elsőrendű műalkotás hirdeti. Az országház építésénél, illetve belső díszítésénél előkelő szerepe volt. Olyan fénnyel, akkora Ízléssel és mű­vészettel van berendezve, hogy valóban meg­lepi az embert. Magok a dolgozó budapesti művészek azt mondották, hogy ilyen remek kivitelű magánkápolna nincs több az or­szágban. Az oltár régi; az erdődi várkápolna oltára volt, mely előtt Petőfi Sándor eskü­dött. Most díszesen renoválták. A klasszikus formájú tabernákulum fe­lett szűz Mária képe látható, kezében a kis Jézussal, oldalt gyönyörű két angyalszobor, művészi gyertya tartók, az oltár lekczió és gedelmeskedik. A főnöknő karonfogja Virgi- liát, a legfiatalabb irgalmasnővért és vezeti szobájába. A szobában találják Clementinét. A gazdag bankár leányát. Koldus ruhában áll előttük. — Virgilia — kiáltott a koldus-leány — ismersz-e engem ? És keblére borul barátnő­jének. — Ha tetszik — szólott aztán a fő­nöknő — ebben a pillanatban menekülhet barátnéjával. Minden előkészület meg van. Önök együtt töltötték e kolostorban legszebb gyermekéveiket. Clementine hálás. Clemen- tiné megmenti. Menjen. Fusson. Oh, ön olyan fiatal. Ön gyenge még a vérpadra. Feléje az élet integet. Egy szép, kedves élet. Menjen. Azonnal meneküljön. Virgilia sírva fakadt, mint egy gyermek. — Mit vétettem én, — zokogott re­megő hangján — hogy engem kiutasítanak e szent helyről? Óh ne, ne tegyék ezt velem. És odaborult a főnöknő lábaihoz — és úgy kérlelte. Alajd felállott, barátnéja keb­lére borult és csókjaival árasztó el annak szép arczát. — Ugy-e nem teszitek. Ugy-e velük beszólni. Nem ismeri atyját. Atyjának hely­zetét . . . ? — Atyám ? Atyám szivének majd én beszélek. De Emile — az égre kérem — mondja meg a férfiú becsületességének pa­rancsoló őszinteségével, — ön nem szánta — a királyt ? — Ha ez állatot vitték volna a nyak- tilóra, bizonnyal szántam volna. A hatalmas állat megmozdul. Oda sompolyog gazdájához és nyelvével nyal­dossa annak kezét. Távozzék, távozzék — sikolt a leány oly parancsoló hangon, hogy a férfi már­ványszoborként mozdulni nem tud. — Távozzék! Érti mit mondok ? — Clementine! Azt hiszem, ebbe az atyja is . . . — Nem, nem fog beleszólani. Itt a gyűrűm . . . fogja . . . vigye . . . dobja tüzbe. És ne érintse többé kezemet az a kéz, mely­hez ártatlanok vére tapad. Szólott és mint a vihar, távozott a te­remből. A vérszomjas ember ott állott, mint egy buta szobor . . . mely mozdulni nem tud. Az apáczákat csakugyan elitélték. Any- nyi becsületesség még is maradt a zsarnokok kiégett, megkövesedett szivében . . . hogy időt engedtek az irgalmas nénikéknek: elő­készülni a halálra. A fejedelemasszonynak tudtára adták, hogy harmadnap virradóra értük jönnek. ... És száll a zsolozsma templomuk boltívei alatt, mint a szellő a természet, nagy templomában. Az imádság hangját nem töri meg sem zokogás, sem az életösztön nagy vihara. Öröm ül arczukon. Lelkűk már fel­feljár a magas mennyországba. Ahol koszo­rúval várják. A vértanuság koszorújával. Csöndes este van. A kolostor harangja megszólal. Olyan szépen, olyan édes busán, mintha az égből leküldött angyalok haran­goznának. A nénikék most körülveszik feje­delemasszon jukat. Milyen fönséges látvány! Ott lépeget egy agg nő. Egész életét itt, e kolostorban töltötte. Itt jő egy kedves arczu gyermek, feslő bimbóban élete, május reggel a fiatalsága. — Virgilia — szólítja meg a főnöknő — mig testvérei végzik zsolozsmájukat — ön bejő szobámba. Az ifjú leány megütődik. De azonnal en­l rí RUHA-ÜZLET! f Augusztus l'én nyílt meg Szatmáron, y JTI DITSIA ÍT7| pm l Deák-téren. ía Fehér-ház mellett) 1 ­I so: RÄ] ián irTr*Trl:Tá\ fcp«7 fprfi- tini. p«i ahol a legolcsóbb árak mellett nagy vá- /I 1 l\l N fii 18111 ’ ü lasztékban kaphatók férfi öltönyök, felöltők, utazó- Ilii li ffirormalrriiha.iÍ7lptp bandák, különféle gyermekrnhák, valamint dús gytjiuitíiuuiid uiitue, választékban a legelegánsabb női kabátczikkck.

Next

/
Thumbnails
Contents