Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-07 / 41. szám
XVII. évfolyam 41. szám f Szatmár, 1908. október 7. HITI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Főmunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árián vétetnek fel. Nyllttér sora 40 filler. A lap megjelenik minden szerdán. Október 6. — Irta: Varjas Endre. — Ünnep — fekete zászlók alatt! Sirok fölött állunk meg e napon. A hantok alatt bitóról levett, vesztőhely árkába elásott tetemek... Hóhérok végezték ki őket. Hadat vezettek, harczot vívtak és ünneplő triumphus helyett az ő olajfaáguk, az ő babérkoszorujok — golyó és kötél. Hősök voltak, a kiknek kardja történelmet irt. Vágtató paripákon rohantak tűzön, füstön át. Utjok, mint a „hadak útja.“ — Haj, de a vég! Sötétebb, mint a sirok éjjele. . . Elveszni harczbao, dübögő ágyuk döreje közt, mámoros diadalkiáltás zenéje mellett — dicsőséges. De hóhér kezében ! . . . — A diadal ittas álmokra ez a fojtogató, sötét vég. . . . Fáradt, szürke, ólmos felhők, borítsatok be ünnepünkön! Ködös eső, permetezzél ránk! Vegyen körül az ősz homályos borongása! A mi ünnepeinken úgy sincs más fény, mint a halotti fáklyák füstös lobogása. Ezeknek sejtelmes világa mellett járjuk a temetőt, botorkálunk a sirok közt, hogy rájok akadjunk. Lehajtott fejjel, könnyes szemmel számláljuk: — Itt egy. . . Emitt is egy. . . Itt — tizenhárom! . . . Ehhez nein kell a fényes nap derűs mosolygása — gyászos mécsek pisla lobbanása is elég. — Oh, minő szépséges ünnepei vannak más nemzeteknek! Riadó lelkesedés, örömzaj, a- szemekben tűz, az arczokon verőfény, a szivekben az élet lüktető zenéje. A mi ünnepeink mind a „halál árnyékában“, néma szótlanságban virradnak ránk. Fénv nélkül. •J Sötét komolyságban. . . Ha van zenéje, az halk ütemű gyászinduló, vagy a Dies irae. Mert a mi hőseink egytől-egyig saját vérük bíborába öltözött mar- tyrok. A mi Pantheonunk egy nagy temető. Bécsújhelytől, Budától el egész — Világosig, Aradig. Négyszáz esztendőn át történelmünk és poézisunk mindig tragédiákat és balladákat költött. Históriánk sötét. A magyar nóta szomorú, még a ringó bölcső fölött is — amint hallgatja Gellért püspök — „siralmas ének“ dallama szállong. Hát ünnepeljünk! És ha gyászban is, de büszkén, komoly méltósággal. A latrok gyalázatfája: a kereszt, ma — templomokban van. . . Az a kötél is, legyen — mint a töviskorona! És a golyó — mint a lándzsa és a vasszegek! Szent kle- nódiumok. A melyek fölött nem a bosszú s gyűlölet üszke villog, de a vértanukat megillető glória. Ahitat költözzék a szivekbe és megilletődés! A keresztfa tövében elül a bősz- szu és az átok. Ott imádkoznak. . . — Bocsásd meg nékik! . . . A megbocsátás imádsága legyen az ajkon és oltári áhitat a szivekben. . . Ne feledjük, hogy temetőt járunk. De azt se, hogy a fejfákról az élet szava kiáltoz: Föltámadunk! A vesztőhely nem ölte meg őket. A golyó s a kötél nem halált, de életet osztott. Csak dicsőségesek. ha vérbe öltözöttek is. Nem siri árnyak, melyek az elmúlás dalait susogják. Kiáltásuk az élet dörIféirtelesi hősnők. Elbeszélés. Irta: Bodnár Gáspár. Vannak nemcsak névtelen hősök. Hősnők is. íme a bizonyság: * * * * Mindenki tudta már, mi lesz sorsa XVI. Lajos franczia királynak. Sűrű tömegben hullámzott Páris utczáin a bőszült nép. Halált kiált a koronás király fejére. Arra a királyra, aki felesége, gyermeke és rokonai közt az élet utolsó perczeit számolgatja. . . — Ne hagyjátok, hogy öngyilkos legyen ! kiáltott egy nép vezér vijjogó, vad ka- czagás közt. — Ők halnak meg, ha jól nem vigyáz- I nak reájukv — ordította egy borbély, ki a forradalom nagy hősévé lett. — Halált reá — zúgta a néptömeg, mint a közeli mennydörgés. Lajos király meg, ott volt már a siralomházban. A bucsuzás minden fájdalmával, az életösztön iszonyatos harczával. Tőrt is ajánlottak neki, hogy szivébe döfje és szabaduljon a nyaktiló szégyenétől. De ő nyugodtan felelte : — Nem kell! Erre csak akkor lenne szükségem, ha elvesztettem volna Istenben és az örök életben való hitemet. . . És alá-fel jár a siralomház szűk falai közt igy sóhajtva: — Istenem, mi lenne most belőlem, ha mint királynak, hitem nincs! * * * Mig ezek történnek, a montmateri apá- czák kolostorának templomában megrázó jelenet folyik le. Az irgalmas nénikék fejedelemasszonyuk köré csoportosulva . . . körültérdelik az oltárt. Könny rezeg szemükben, a királyért imádkoznak. Gyönge nők esdeklése a királyért. Ártatlanok imádsága — az ártatlanokért. Ám a kivégzést megelőző éj már félig elmúlt. A király aludt, Lélekzete csendes, de arczának vonásai mutatják, hogy benső, nehéz vihar dúl lelkében. Öt órakor hajnalban fel kellett őt költeni. így szólt a parancs. A király fel is ébred. — Elütötte már az ötöt? — kérdezi Clerytől. — A toronyban még nem. De a külső városrészekben már ütötte. — Jól elaludtam, szólott a király, Aztán imádkozik. Vallásos kötelességének a legnagyobb buzgósággal eleget tesz. . . És indul a vérpádra ! A pap karjaira támaszkodva lépeget a vérpad síkos, és magas lépcsőin. Teste súlya Krámer Jeremiás butorr aktára Szatmár----------------- (a színházzal szemben.) ___________ Te ljes hálószoba berendezés, mely áll 2 szekrény, 2 ágy, 2éjjeli szekr.,1 mosdóból. Ára 120 frt. Teljes ebédlő berendezés modern stílben, mely áll 1 kredencz, 1 ebédlő-asztal, 6 borszék, 1 szőnyeg díványból. . . . Ára 130 frt
