Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-23 / 39. szám
HETI SZEMLE 8 ellen soha, ha velünk szemben igazságtalanságot, törvénytelenséget nem követ el. Ellenkezőleg, a mi törekvésünk az államnak az által adni jobb polgárokat, hogy őket jobb keresztényekké tegyük. A jó keresztény a legjobb honpolgár is. A katholi- kus autonómia is arra fogna szolgálni, hogy erősebben kapcsolva népünket a hithez, azzal együtt a nemzeti alkotmánynak védőbástyája lehessen. Válasz Zsilinszkynek. Arról értesültem ma reggel, — mert újságot már rég nem olvastam — hogy a volt kultuszminiszteri államtitkár: Zsilinszky indokolatlan kirohanást intézett a katholi- czizinus ellen, különösen pedig a mostani pápa ellen. A kath. nagygyűlés nem foglal- kozhatik érdemben e megszokott támadásokkal és ha ezen indokolatlan erőpróba nagyobb ellenhullámokat fog verni, a felelősség a felekezeti békének éppen nagyon rosszkor való szándékos megbontásáért Zsilinszky urat és társait fogja érni. Két észrevételt kirohanására azonban nem hagyhatok e helyről felelet nélkül. Először a pápa ő szentsége nekünk magyaroknak nem „idegen“, minden gyerek tudja, hogy a pápától fogadta el első királyunk a koronát, ezért az apostoli ezim, de hivatkozhatom Bismarckra, kit talán Zsilinszky ur is tekintélynek elismer, azt felelte egykor Windhorst és társainak, mikor azok megtámadták a septenatus kérdésében a czentrum szavazata miatt: „A pápának sok millió hívője van Németországban, tehát nem mondható ott idegennek.“ Ami másodszor a sokat felmelegitett „ne temere“ körlevelet illeti, az nekünk katolikusoknak beliigye, a pápa saját hívei körében intézkedik. Zsilinszky és társai úgy sem ismerik el a házasságot szentségnek, ne törődjenek a mi dolgainkkal, mi sem avatkozunk az ő ügyeikbe. Szeretnék élbe állítani az ősi egyházat a modern kultúrával. Igaza van annak, aki mondja, hogy a kultúra a nemzet boldogulásának hajtóereje, de halála is lehet. . . És már-már az lett. A nemzeti kultúra megmentése. Mi katolikusok pedig azzal akarjuk megmenteni a nemzeti kultúrát, hogy visz- szaadjuk neki nemzeti igaz jellegét, zomán- czát, melyet immár tördelni kezdettek. Vissza akarjuk adni a hitet és erkölcsi tartalmat, mely nélkül Augiasz istállója leszen nálunk irodalom, művészet egyaránt. És különösen ... itt a punctum saliens, a forrpont, mely körül úgyszólván tombol az ádáz düh, terror, gyanúsítás, vészharang- kongatás ... a kereszténység, de különösen a kath. egyház ellen zúdították a szociális kérdést. Kétségtelenül azt a kérdést, mely társadalmunknak ma elsőrangú, úgyszólván a szintáj kellő közepén levő kérdése. A magyar társadalomnak is. Mentői ádázabb gyűlölettel viszik azonban ezt a kérdést a harcz terére az ellentáborban, nekünk annál nagyobb szeretettel, a keresztényi nyugalomnak úgyszólván fön_Szatmár, 1908 szeptember 23.___________ ségév el kell vele szemközt állani. De védelemmel és munkássággal, tevékenységgel is. Katoliczizmus és szoczializmus. Hallható gyakran olyan hang is, hogy a katholikus egyháznak magának, a kereszténységnek egyáltalán nincs is köze a szociális kérdéshez. Talán inkább szeretnék, ha köze nem volna. Hiszen mondják, nincs katolikus közgazdaság, nincs keresztény gép, műhely, munkaeszköz stb. Hohó, jó urak ! A katolikus egyház már a kezdetnek kezdetén tisztában volt azzal, hogy az egész ellene zúdított és ismeretes eszközökkel rendezett harcz, tehát a szocziá- listák harcza is kiválóan elsősorban is ő ellene való. Körülte és ellene folyik. Nincs katolikus vagy keresztény közgazdaság, mint ilyen. Nincs katolikus, nincs keresztény kapa, vagy gyalu. Nincs keresztény gyár. De van katolikus, vagy keresztény lélek ! Az a munkás nemcsak munkaeszközét, izmait, kezét, lábát viszi ama műhelybe, a gyárakba, hanem a lelkét is. És mikor a szocziálizmus ráveti magát a munka eszközeire, akkor ráveti terrorját, vak gyűlöletét a telkekre is. Azt ragadja el, a lelket. Azt teszi elégedetlenné, boldogtalanná. Azt választja el Istenétől, hazájától, hitétől, nemzetétől. Azt viszi gyűlöletes harczba embertársával, minden fennálló renddel és a felebaráti szeretet utolsó szikráját is eloltják abban a kétségbeejtett lélekben. XIII. Leó pápa, ez a nagy gondviselés- szerti bölcs pápa figyelmeztette is a világot, hogy a szocziális kérdés nemcsak gazdasági kérdés. Mindenekelőtt valláserkölcsi mozgalom. Nem csoda, hogy mikor XIII. Leó pápa munkás encziklikáját kiadta: az egész kereszténység jobban látott. Az emberek lelkében friss fuvalat, melegség ömlött el. És az egész keresztény világban a kereszt zászlaja ott kezdett lobogni a szocziális harczok közepén. Mert ha a szocziálizmus harczot hirdet és visz ádáz gyűlölettel és rombolással . . . keztyüt dob a kereszténységnek, melyet a kereszténység fel is mert fogni. Valóban egyedül a szeretet, a belátás, az igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartásának fegyverével fogja fel. És csak addig fogja fel, mig ez eszközökkel él. Az élet ez a nagy bírálója a doktrínáknak, rendszereknek itt is megjelent. Itt is végzi hivatását a történelemmel karonfogva, g ha van ma keresztényszocziálizmus Magyarországon is, ha a közélet teljesen elfordult a hitét, hazáját megtagadó, sőt nemzetet becsmérlő szocziálizmustól ... ha mindazok futnak a veres zászló alól, akiknek lelkében még Isten, nemzet és felebaráti érzések nyomai csak maradtak, nemcsak nálunk, de az egész világon, ha mondom, a keresztény egyetemes irány felé hajlandók nem ezren, de százezren . . . mit jelent ez ? Egyrészről azt, hogy a keresztény irányzat, a keresztény elveken nyugvó gondolat, rendszer, általánosabban, lelkiismeretesebben, világosabb felfogással, gyakorlati érzékkel, az igazságnak, jognak és szabadságnak igazibb mértékével (és nem a fékevesztett szabadság bizonytalan esélyeivel és rombolásaival) szolgálja a nemzet érdekeif" és benne a munkás védelmét, igazi és nem vélt, túlzott jogait. Másrészt, hogy igenis a kereszténység, a katholikus Egyház elismeri a szocziálizmus jogosultságát egészben azon határig, ahol már a tévedés kezdődik. Nemcsak elismeri, de odaáll és a társadalomnak segítségére van a szocziális nagy kérdések megoldásában. Mert a szocziális kérdés vagy a kereszténységgel a kereszt jegyében lesz megoldható, vagy sehogy sem. Hát a magyar nemzet, a magyar társadalom a kereszténységgel karöltve irne küzd, munkálkodik, apostoloskodik és rajta van, hogy ez a kérdés igenis megoldassék. Mert miként csak a kereszténység talaján és annak erkölcsi tartalmára lehet a társadalom minden kérdését megoldani és erre kell törekdni, hogy minden kérdés megoldásán munkálkodjunk : úgy a szocziális kérdésen is. Uraim ! íme igy mehetnék sorról sorra azoknak a kérdéseknek felvetésével, melyek igazolják, hogy a társadalmi béke és jólét főeszköze : — visszatérni a kereszténységhez, a keresztre feszitett Jézus religiójához. Az az: egyedüli mentsvár, instaurare omni in Christo. De nem az én feladatom a részletek * megdolgozása, kidomboritása. A szakosztályok teljesitik e nagy feladatot. Azért, midőn a VIII. katholikus nagygyűlést ünnepélyesen megnyitom, beszédemet egyik főpásztorunknak a Katholikus Nagygyűlés elnökségéhez intézett szavaival végzem Kívánom, hogy a nagygyűlés nyomán a katholikus és hazafias meggyőződés a nemzet minden rétegében elterjedvén nagy tetteket eredményezzen. „Kalauz.“ Bodnár Gáspár pedagógiai tanár szorgalmas tolla alól került ily czim alatt egy könyv Huszár Aladár könyvkereskedésébe. (Szatmár. Ára L80 kor.) Nem tudom első pillanatra, hogy kinek tehet nagyobb szolgálatot e könyv : a tanitó- nak-e vagy a tanítójelöltnek ? Az a sok anyag, amelyet a szerző e kis könyv keretében összehordott, a legszélesebbkörü olvasottságról és tájékozottságról tesz tanúságot. Úgy tűnik fel nekem az az óriási anyaghalmaz e kicsiny könyvbe szorítva, mintha két éves, erős, fejlett gyermeket pólyába dugnának. E könyvben a legjobb pedagógusoktól átvett gyakorlati utasítások, vélemények, methodikai fogások és megtestesíthető elméletek vannak ügyesen rendszerbe foglalva. A tanítójelölt bő forrásra talál e munkában minden pedagógiai irányú munkájához, hűséges tanácsadóra jövendő pályájához és nélkülözhetetlen kalauzt, útmutatót a helyes eredmény eléréséhez. A tanító pedig maga előtt látja a fejlődést, amelyen ő maga már átment és amelyen még át kell mennie; megismeri saját ismeretének hézagait és ezek UJ RUHA-ÜZLET! Augusztus 1 én nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) o UJ RUHA-ÜZLET! kP37 fprfi- nni- p«í ahol a legolcsóbb árak mellett nagy vá- icia, lasztékban kaphatók férfi-öltönyök, felöltők, utazó<nrprmpkriiha.ii7lptp bundák, különféle gyermekruhák, valamint dús gyet mcmmia u^ictc, választékban a legelegánsabb női kabátezikkek,
