Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-10 / 37. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1908, szeptember 10. vóssággal övezi lelkünket, megmutatja, hogy a szentek és mártírok mennyit szenvedtek és áldoztak, mennyit dolgoztak, mennyit tűrtek, csakhogy meg ne szegjék a hithez, az elvekhez való ragaszkodásnak szent kötelességét. Egyik jobb könyv, mint a másik. S nyelvük perdülő, mentes az uj hírlapi magyarság csetlő botló esetlenségeitől. A szellemük kitűnő, kiállításuk pedig a legjobb, amire a magyar nyomdaipar egyáltalában képes. Áruk a szokásos két korona, mely összeg csak részben fedezi az ezen kiadványokkal nagy áldozatot hozó társulat költségeit. Aki gondol népünk boldogitá- sával, egészséges, okos szellemi vezetésével, a robbantó ideák szárazra vetésével, azt nem kell külön kérnünk e könyvecskék ajánlására és terjesztésére. Ezek maguk ajánlják, mi meg terjesztésükkel szintén magunk szerzünk érdemeket a keresztény restauráczió munkájában. Heti — Levél. Hát Csiky Gergely? — Válasz egy levélre. — Irta : Bodnár Gáspár. Tudtam, hogy Heti — Levelem, melyben arról mondottam el egyet-mást: mit kellene tennünk kath. szépirodalmunk és a keresztény irányú színművészet érdekében : nem marad megjegyzés nélkül. Különösen az a része, melyben állítom, bogy kath. pap és színmű, színpad nem paradoxon, nem összeférhetetlen. de karmaid nem fognak el, nem roppantod össze gyenge bordáim. . . Erősebb vagy, mint én, mégsem, az idő tönkre tesz, elveszel. S én láthatatlanná változom. * Megyek, futok a bizarr, zöldeskéket játszó csúcsoktól a mezőre. Sietek a víztől, nem kell jéghideg hulláma, a szinpompás virágok társaságába telepszem. Örömmel ülök közzétek kedves virágaim! Mégis mily szomorúak vagytok. Elernyedt levélkéitek sárgulnak. Néha inttek, néha bó- linttok felém, pedig szeretlek titeket, szeretem a lila, sárga, fehér, vörös s kék szint játszó szirmaitokat. Mily jól esik néznem levélkéiteken a rezgő harmatot! . . . S ti némák, szótlanok, kedvetlenek vagytok. Vi- dúlni jöttem, mert bus vagyok. El-elkérdez- getnélek benneteket a susogó szellő beszédéről. Ámbár néha az is goromba, mert vihar, mi engem is képes volna szétzúzni. De hallgatagok vagytok. Igen, mert az ősz érintette jéghideg ajkát dúsan növő leveleitekhez. Ez a bajotok, ezért szomorkodtok. Nem bánom, ajkam érintem egyhez, mert szeretem a természetet. . . Ezen — ma is fentartott — gyakorlatilag teljesen beigazolt és még ezentúl is beigazolni tudó tételünkre egy levelező-lapon ezt a kérdést szúrta valaki elém (igazán örven- dek, hogy Heti — Levelemet szorgalmasan olvassa, vigyázza az az érdekes valaki): — Hát Csiky Gergely ? Igen, Csiky Gergely kath. áldozópap volt. A legelőkelőbb, felső papnevelőben nevelték. Aztán a theologia tanára. Kitűnő egyházi jogtudós, kinek jogtanát ma is sokan ismerik. Már kispap korában kezdett irogatni — de fiatal korában különösen „szerelmes elbeszéléseit“ (v. ö. a kérdéses Heti — Levelemet) nagy szívességgel közölték a szépirodalmi lapok. Persze a kath. lapok. Azért nem ismerte az ország, mert abban az időben telivérü liberálisnak kellett lenni, hogy „tehetség“, pláne „fiatal óriás“ számba menjen valaki. (Azért nem tudott Maszlaghy Ferencz egy irodalmi társaságba se jutni. Pedig előkelő, gyönyörűen ömlő stílusa, rendkívüli elbeszélő ügyessége és tehetsége magassan felülmúlta sok „óriás“ köhögő, émelygős műveit.) Azért volt nagy csudálkozás az Akadémián, mikor egy nyílt ülésen a nyertes, nagyon megdicsért színmű szerzőjének jeligés levelét felbontották és e név volt abból olvasható : — Csiky Gergely! — Ki ő ? Kicsoda az a Csiky Gergely ? —■ No hát hol van a czéh? Az atyamesterek, a vakolók, kik abban az időben egyetlen üres helyet sem engedtek másnak — az Olympus lábainál. Az a Csiky Gergely pedig a temesvári papnevelő kis, talán diáknak való szobájában, a hírlapokból értesült, hogy pálmát nyújtott neki az Akadémia. . . Aztán jött a többi megkoszorúzott munkája. Inkább ragyogóan szép jámbusokban Megszűrt ez az* egy is. Ég, fáj az érintés, mert méreg van sejtjeiben. . . Ah, most eszmélek, hiszen a szerény növényke embert is öl, gyilkol, mérgez. . . Eltűntök, ez vigasztal. Az idő tüntet el mindnyájatokat, megmarkolja gyenge tagjaitokat s az életet kiszorítja gyenge testetekből. . . És az ember megmarad. * Reszket már a fény a magas égboltról, mikor hazafelé térek. Felnézek a végtelen űrbe s tovább gondolkozom. Ezer, millió csillag dermedez a légben. Mind az időben létezett, mind az időben veszik el. Mily hatalmas test! . . . lm szalad! . . . Tűz csóvát hagy hátra, merre futott. Ha reám esnék, vagy talán a földre, hogy összelapulnék, hát hogyha a föld is. Ki forgatna egy — sok oly sártömeget, mint e föld. És mégis gyenge alkotmány az egész. Eljön az óra, midőn porba hull mindez. Az idő, az átkos idő mivé teszi e csodás és rettenetes testeket. . . Ember, csak téged nem tesz semmivé, mert hasonló vagy Istenedhez. Vigasztaljon ez bajodban, térj Hozzá és élni fogsz örökké, legyőzöd a csodás természetet. csengő stilusu, mint társadalmi színművei. Mert Beöthy Zsolt Irodalomtörténete szerint is „eleinte bizonytalanul kereste az erős egyéniségének megfelelő utat, többször változtatva stilt és irályt, mig végre merész és találó módon színre hozván a modern magyar életet (czifranyomoruságot, ?) erős lendületet adott a magyar színpadnak. Csiky kezéből kihullt a toll, de szelleme (keresztény!) él és hat a színpadon.“ Sovány, szűkszavú méltatása e néhány sorban az óriási egyéniségű Csikynek. Talán éppen azért, mert darabjaival a modern kornak adott csiklandósabbnál-csiklandósabb tűszurásokat. Vagy talán azért is, mert darabjai oly tiszták, keresztény magas világnézeten alapuló, nemzeti érzésben törhetlen és erős, hogy a morálista kifogásolni valót nem talál benne, a soviniszta pedig elégülten hallgatja irányzatait. Mikor Beöthy inkább nagy, mint sikerült Irodalomtörténete megjelent, akkor még e tulajdonok nem voltak céhbeli tulajdonok. De hagyjuk ezt. Csiky Gergely igenis kereste tehát az egyéniségének megfelelő, utat, mert minden tehetség igy érvényesül, de útjában nem állott papi volta. Sőt éppen tisztult erkölcsi felfogása, magas keresztény világnézete adta kezébe a hatalmat, hogy mint az indusok istenének száz karja van a tapasztalatra, úgy ő is száz és száz karral nyúljon a társadalmi sebekhez, problémákhoz. A társadalmi szereplők czifranyomoruságához, a magyar nemzet testén élősködő úri proletárizmushoz, a nagyzás hóbortjaihoz. A gyenge akaratú emberekkel szembe állítja a vasember jellemét, stb. stb. És e szerencsés fordulat nem csak papi állása alatt következik be, de mint pap Írja határozottan legderekabb, legmaradandóbb, legsajátosabb darabjait. Később termékenyebb lesz, de ereje nem fokozódik, inkább lágyul. Nos, ez a nagytehetségü Csiky Gergely kilép a papságból és a hírlapok azt adják okául, hogy mint pap bilincsekbe volt verve, nem szárnyalhatott magasra, nem volt elegendő szintája tehetségének, szárnyainak kibontására. Nem áll. A dolog nem úgy van, mint imént már bizonyítani kezdettem az ő színdarabjai értékének mérlegelésével. Isten a szivek és vesék vizsgálója. Az ő szivében támadt forradalmat — mert csendes, zárkózott ember volt... — kevesen ismerik. Lehet, hogy az aulában követhettek el vele szemben tapintatlanságot, hiszen az aulában is csalatkozhatnak az emberek. Követhetnek el ott is hibákat. Sőt baklövéseket is. A való azonban, hogy Csiky Gergely kilépése után is hű maradt önmagához. Egy cseppet sem változott. Darabjai azután is a magasabb, tisztultabb keresztény felfogás gyökereiből sarjadzottak. Morális tekintetben sem volt kifogás az ő színművei ellen. Az anya akármely színdarabjába elvihette, elviheti serdülő leányát is nyugodtan. Micsoda darabok is azok! Nemzeti szempontból is, mily más forrása van neki, mint pl. a kozmopolita Bródinak, aki maró, malicziózus gúnyolódásával éppen azt az oldalát teszi neUJ RUHA-ÜZLET!í KWÄ í UJ RUHA-ÜZLET! Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) 0 írnc7 fprfi- nni- pq ahol a legolcsóbb árak mellett nagy vá- ZZZl lpl11’ lasztékban kaphatók férfi-öltönyök, felöltők, utazó<rv0rmplrri]ha.ii7lptp bundák, különféle gyermekruhák, valamint dús gyei mc&i mid umcip, választékban a legelegánsabb női kabátezikkek.
