Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-19 / 34. szám

I Szatmár, 1908 augusztus 19. „HETI SZEMLE“ leknek vágyakozását fejezte ki és hangoz­tatta. Az öregebbek őrzik a nemzeti eszmét. De mi lesz, ha a toll kihull kezükből és a kozmopolita uj nemzedék jut az Olympusra. Amint már el is jutott. Az a nemzedék, melynek dicsősége, hogy fölolvadhat a nem­zetköziségben, szolgájává szegődhetik oly ideáknak, melyeket a magyar lélek sohasem fogadhat be. Vagy elvész. Az uj szépiroda­lom nyelve és iránya Augiász istállója. * * * Nevelnünk kell tehát iró-nemzedéket, pártolnunk, olvasnunk kell azon újabb Írók és egyáltalán azon szépirók müveit, kiknek ideális utat mutat pl. Gárdonyi Géza az ő remek, tiszta berkeken járó „Isten rabjai­val. (Ismertetni, fogom e remek müvet.) És mikor az ifjú Írók neveléséről, pár­tolásáról, olvasásáról beszélek, jut eszemhe az én szerény 24 éves Írói pályámon két fe­ledhetetlen epizód, melyet kinek-kinek oku­lására ime leírok: Első munkám „Az életből az életnek“ czimen jelent meg. Ennek előtte valami két évtizeddel. Elvittem egy díszpéldányát a ' nagynevű Schlauch püspökömhöz. Moso­lyogva fogadott. — Hallottam már, hogy szerelmes el­beszéléseket írsz. Ez a kötet is olyan? — Nem, nagy méltóságú Atyám. És aki Nagyméltóságodnak csak annyit mondott, hogy holmi szerelmes elbeszéléseket irok, az nem olvasta az én szerény elbeszéléseimet. — Én el fogom olvasni. Hadd itt. Megfordultam s távoztam. Es rövid idő múlva hivatott. — Fiam, — szólott — csak irj tovább. Nagyon közel van az idő, mikor az ilyen tolira szükség leszen. Égető szükség. A szó­szék nekünk nem lesz elég erős várunk. És kezembe nyomott tekintélyes ösz- szeget. Mert akkor sem nyomták muzsika­szóért —- a könyveket. A nagy eszü ember hány arasszal lá­tott már akkor előbbre, mint sok . . . gúnyos mosollyal lekritizáló anyámasszony. Már akkor kiadta a jelszót: — Foglaljunk tért a magyar szépiro- dalomhau! Nem foglaltunk. Kevesen, talán ujjai- mon számlálhatom meg, hogy Maszlaghy Fe- rencz hatása alatt hányán irtunk — szerel­mes elbeszéléseket. * * * És egy másik, nem kevésbbé jellemző, idevágó eset. Boszantott engem szerfelett, hogy a magyarországi legényegyletek színpadán holmi érzelgős, szentimentális színdarabokat adnak elő. A magyar léleknek nem ilyen kell. A magyar ifjúság tüzes, mint az ébredő nap; feslő, mint a pünkösdi rózsabimbó. Eh! Megpróbálkozom. írtam hát Meszlényi püspö­köm buzdítására magam egy pár színdara­bot. Viszza a műhelybe! A stiglinczek! Per­lekedők! és igy tovább. Siker, siker után. A püspök maga tapsolt a tapsolókkal, örült, nevetett, hogy könye csordult. A színészek is megkedvelték darabjaimat. Elvitték a nagy színpadokra. Hanem elferdítették. Nagy volt a siker, de belekevertek szenzualis részlete­ket. Egyszer azt mondja nekem jó püs­pököm : — Fiam, féltelek, hogy a nagy, nyil­vános színpadra térsz. Ne tedd. Maradj te csak nálunk, velünk. Megígértem. Azóta nem írtam, egyetlen egy darabot sem. Megbántam. Lelkem min­dig vágyott. Vágyik. Hej, de cserebogár, sárga cserebogár ... az idő már nagyon eljár. . . így gondolkoztam. Egész addig, mig Bródi „Tanitónöll-je kezembe akadt. Felhá­borodtam. Ez nem a magyar tanítónő. Ez kozmopolita, feminista tanítónő. Újra fello­bog lelkemben a régi vágy. Dolgozom. Si­kerül-e az igazi magyar tanítónő eszmény­képét a színpadra vinni, bizony nem tudom. Ám, ha az én kezemből kihull a toll: ve­gyétek ti kezetekbe fiatal barátaim. Titeket már — a jelek után — többen és jobban fognak ismerni. Foglaljatok tért a magyar szépirodalomban ! A tanítói közéletről, Balaton-Zamándi, aug. 14. Azt mondják, hogy minden népnek olyan vezéreket ad az Isten, amilyeneket ér­demel. Ha a tanügyi közélet vezéreit néz­zük, akkor bizony szomorú népségnek lát­szik a tanítóság. A liberálizmus évtizedes lidércznyomása talán egyetlen egy osztályra sem nehezedett oly ólom súllyal, mint a ta­nítóra. Ha a vezetőségről Ítélné valaki a tá­bort, akkor azt hinné, hogy ebben az or­szágban csak szabadkőmives, darabont, szo- cziáldetnokrata, protestáns és zsidó tanító van. Katholikus hitvallású tanító talán nincs is a Regnum Máriánumnak nevezett ország­ban. Ennek a bűnös közönynek a katholikus tanítók hatalmas táborának ideje volna, hogy véget vessen. Azon arczpiritó szégyenletes állapotot, amely ma fennáll, tovább tűrni, a legnagyobb gyámoltalanságra vallana. Mikor a katholi­kus tanítók képezik a többséget és járomba hajtsák a nyakukat ’öntudatosan, azt el se tudjuk képzelni. Hogy a fenti liberális koa- liczió kisded csapatának oly virágzó élete volt, az leginkább a katholikus tanítóság tá­jékozatlanságára vall. A helyzettel nerp is­merős vidéki tanítók, igy a legnagyobb el­lenségeinket emelték vezéri polczra. Az or­szágos bizottság elnöke Kozma László, a protestáns szabadkőmives tanító, ki ezen szép bizalmi állást örömmel viseli, mert igy a zsidó-szocziálista tanítókkal és Ember János kir. tanfelügyelővel gyártott tankönyveknek piaczot lehet tere'mteni. S a katholikus taní­tóság ehhez a munkához odanyujtotta a vál­lát — tájékozatlanságból. És nem vette észre, hogy az elnökségben egyetlen katho­likus hitvallású tanító sincs. Az ország legnagyobb tanítótestületé­nek elnöke, Moussong Géza, miután a mi­niszter a szocziálista alapelveket valló sza­bad tanítói egyesület alapszabályait nem hagyta jóvá, szövetkezett néhány zsidó taní­tóval és Vázsonyi, Sándor Pál, Pető, Bródi uj czégér alatt megalkották a közoktatási ligát a „népbutitó felekezeti oktatás“ ellen, e jelszóval: le a vallással! Moussong, ha mint tanító tesz ilyet, akkor sem tesz dicsérendő dolgot, de ha ilyet tesz egy 1600 tagból álló erkölcsi testület elnöke, az a legélesebb kri­tikát hívja ki. És annál érdekesebb ez az eset, mert a miniszter talán ép egy héttel a cselekedete előtt az Eötvös-alap felügyelő­bizottságának tagjává nevezte ki, ezen „ma­gas szinvonalú“ kultúrpolitikai tényével bi­zonyára háláját akarta kifejezni a miniszter nagybecsű megtiszteltetéséért. Azonban, ha a Tanítók Házában is érvényesíteni akarja majd elveit, mint miniszterilegk inevezett fel­ügyelő, nem tudom mit szólnak majd ehhez azon tanítók, kik Isten félelmében akarják fiaikat nevelni, mert talán volnának még ilyenek is. Ha csak nem két kulacsos ember Moussong Géza, ki egyszerre két urnák tud szolgálni és össze tudja egyeztetni gróf Ap- ponyi kultúrpolitikáját — mely valláserköesi alapon áll •— és Vázsonyi istentagadó kul- turbestiás politikáját? Vagy a véka alatt rejtegetett elvtelenség, a török sofisziikai bölcsesség fizeti ki magát a legjobban ?! Legnagyobb jelentőséggel bir a tanítói közéletre ezidőszerint az Eötvös-alap, hol e hó 22-én lesz a tisztújító és gondnok válasz­tás. Egy évi izgalmas harcznak már valósá­gos irodalma van. A miniszter biztost is ne­vezett ki, minek következménye lett a gond­nok leköszönése, mit a katholikus tanítóság örömmel fogadhat. Két Tanítók Háza van, az egyikben sincs katholikus gondnok, mert ezt a felekezeti béke úgy kívánja. Pedig itt mintegy 120,000 korona megy el segélyekre, ösztöndíjakra, stb.-re. S a katholikus taní­tók sem az elnökségben, sem az országos osztóbizottságban nincs képviselve. Ki védje ezen érdekeket? A katholikus fiukat üldöző Józsa Mihály gondnok, ki fanatikus luterá- nus atyafi, vagy az ügyvezető titkár, Kapi Rezső protestáns terézvárosi demokrata al- vezér ? A katholikus tanítóság ezt a botrányos helyzetet tovább nem tűrheti. Egyenesen kö­telessége, hogy helyet követeljen magának a vezetésben. Elég ideig voltak Évának számkivetett fiai. Vagy a harmincz esztendei mellőztetés után ismét eltűrnek újabb és újabb három éven át arczulcsapásokat? Most itt van a tett ideje, ha most nem lép a cse­lekvés terére, akkor ne panaszkodjék, meg­érdemli sorsát. Vagy talán csak nem pápista türelmetlenség, ha demokrata protestáns Kapi helyett katholikus gondnokot választunk ? Es annyi bátorságuk tán lesz még a zárt társaságokban mellet verő „jó katholiku- soknak“ is, hogy titkos választásnál katho- likusra merik adni szavazatukat. Urbányi József. HÍREK. Ünnepnapok. Szombaton nagy ünnepe volt a róm. kath. egyháznak: Nagyboldog­asszony napja, mely a Bold. Szűz menybe­menetelének emlékezetére van szentelve. Ez a« ünnep Magyarország történetével is szo­rosan összefügg, e napon koronázták meg a magyarok első királyát, kinek halála is aug. UJ RUHA-ÜZLET!í Augusztus Lén nyílt meg Szatmár on, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) kész férfi-, női UJ RUHA-ÜZLET! es gyermekruha-üzlete, ahol a legolcsóbb árak mellett nagy vá­lasztékban kaphatók férfi-öltönyök, felöltők, utazó- bundák, különféle gyermekruhák, valamint dús választékban a legelegánsabb női kabátczikkek,

Next

/
Thumbnails
Contents