Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-19 / 34. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár, 1908, augusztus 19. Eucharisztikus körmenet. Este a keresztény szocziálisták ülése. Szeptember 14-én, hétfőn fél 9 órakor Yeni Sancte és Eucharisztikus kongresszus az Iparcsarnokban, utána Népszövetségi köz­gyűlés ugyanott. Hétfőn reggeli 9 órától esteli 5 óráig üléseznek a hitbuzgalmi-karitativ, közműve­lődési és szocziális szakosztályok. Ugyancsak azon időben üléseznek az Aquinoi szent Ta­más, Regiszi szent Ferencz társulatok; az Országos Pázmány Egyesület, Tanügyi Ta­nács, Szent Imre Kör, Iskolaegyesület, Le­gényegyletek központja. Hittanárok és hit­oktatók egyesülete stb. Este 5 órakor I. nyilvános ülés az Ipar­csarnokban. Este 8 órakor a Műcsarnok kupolater­mében egyházzenei estély (az egyházmüvé- szeti kiállítás alatt). Szeptember 15-én, kedden délelőtt 10 órakor II. nyilvános ülés. Délben a nagy-gyülés lakomája. Délután 4 órakor zárt ülés az iparcsar­nokban, ugyünott este 5 órakor a III. nyil­vános (záró) ülés. * A jegygyei széíküldendő részletes prog­ramra a kongresszusok és szakülések idejét, helyét, a beszédek tárgyait és előadóit is tar­talmazza. Tűzoltó kongresszus. Lezajlott tehát a városunkban tartott orsz. tűzoltó, kongresszus is. Sokkal kisebb arányokban folyt le, mint ahogy gondoltuk. A kongresszusra kevesen jelentek meg, a bejelentett tagok sem voltak sokan, de azok­nak is csak fele jött el, oka annak, hogy kedvezőtlen idő volt nagyobbrészt. A kong­resszusi irodában Thurner Albert kong. titkár vezetésével már napokkal az előtt lázasan folyt a munka az előkészületekre és egyébb intézkedésekre. Az egész kongresszus lefo­lyásáról a következőkben számolunk el. A fogadtatás. Már 12-én is jelentkeztek a város utczáin idegen tűzoltók, a hivatalos érkezés azonban 14-én, pénteken, este történt ugyanakkor volt a hivatalos fogadtatás is. Rengeteg néptömeg várta az érkező tűzoltó­kat. A fogadtatáson megjelentek a mi tűzol­tóink is díszruhában Tankóczy Gi/ula főpa­rancsnokkal. A rend felett Csomay Aladár dr. h. főkapitány őrködött. Az ország minden részéről érkező tűzoltók csoportonkint vonul­tak be a városba a váró közönség sorfalai között. A vasútnál az érkező vonatokat Bunkó Vincze bandája fogadta, mig a bevenuló tűzoltóság élén a bács-topolyai tűzoltók zene­kara haladt, szép indulót játszva. A bevonulás az Atilla-, Árpád- és Széchenyi-utczákon. történt. A Széchényi-utcza torkolatánál ha­talmas diadal-kapu volt felállítva. Villany­nyal kivilágított „Isten hozott“ felírással. Miután a bevonuló tűzoltók a Deák-térre értek, szállóhelyeikre vezették őket a rendező­bizottság egyes tagjai. Este a Pannónia nagytermében ismer­kedési estély volt, hol a vendégeket dr. Fechtel János kir. kath. főgimnáziumi tanár s városi bizottsági tag hatalmas s minden­képen szép, szónoki művészettel előadott beszédben üdvözölte. Gróf Széchenyi Viktor válaszolt dr. Fechtel üdvözlésére megköszönve a szives fogadtatást. Az ébresztő. Szombaton reggel 6 órakor a nagylaki tűzoltó-zenekar a város' nagyobb utczáin ébresztőt tartott. A nagylaki zenekar jól van szervezve és igen szépen, ritmitiku- san játszik. A versenyek. 7 órakor d. e. a Deák-téri versenytéren megkezdődtek a versenyek. A versenyező tűzoltó csapatok feladata volt először iskolai gyakorlatokat tartani vezény­szó mellett, azután gyors fel- és leszereléseket véghezvinni. A versenyen részt vettek: a kisvárdai, óbecsei, váczi, selmeczbányai, hat­vani, szegedi, m.-szigeti, nagylaki ö. t. o. csapatok. Sorshúzás utján elsőnek a hatvani t. o. csapat állott ki a küzdőtérre Birling Gy. parancsnok vezetése alatt; azután kö­vetkezett a kisvárdai, óbecsei stb. sorban. A tribünön d. e. a versenyeket inkább a ver­senyen részt nem vevő t. o. publikum nézte, városi, vagy vidéki érdeklődő kevés volt. D. e. 9 órakor a versenyeket félbeszakitották, mert különféle ülések voltak 9—1 óráig u. m. igazoló, elnökségi, választmányi és pénztári közgyűlés. —• Délután 4 órakor folytatták a a félbeszakított versenyeket. A versenyező tűzoltó csapatok közül különösen kitűnt a váczi, szegedi és az óbecsei tűzoltó csoport a jury bizottság a versenydijakat illetőleg úgy határozott, hogy az első dijat a váczi, a máso­dik dijat a szegedi, a város diját az óbecsei tűzoltóknak Ítélte oda. Vasárnap. A vasárnap délelőtti órák a tűzoltó kongresszus egyes üléseivel teltek el délután 4 órakor a szatmári tűzoltók jelképes támadást intéztek a város tulajdonát képező Zöldfa-vendéglő ellen, mely támadás minden­képen sikerültnek mondható. Délután 5 óra­kor a Kossuth-kertben a tűzoltók tiszteletére uzsonnát .adtak, amelyen a tűzoltókon kívül rengeteg sok városi és vidéki vendég vett részt ugyannyira, hogy helyet az asztalnál alig lehetett kapni. Az uzsonna végeztével kezdetét vette a különféle számokból össze állított népünnepély és tűzijáték. A tűzijátékot ezer és ezer ember nézte. Emmerling buda­pesti tűzijáték gyáros ugyancsak kitett magáért, mert a tűzijáték igen szépen sikerült és a rengeteg nézőközönség csak úgy gyönyörködött a különféle színekben pompázó rakéták felrob­banásában. Tűzijáték után tánczmulatság kö­vetkezett, mely másnap reggelig tartott. Kirándulások. Másnap reggel 6 óra 1 perczkor a vendégeknek a fele Bikszádra, a másik fele 6 óra 26 perckor Nagybányára rándult ki s ezzel a tűzoltói kongresszusi ünnepségek és mulatságok városunkban vé­get értek. Általános észrevételek. At. idő az egész kongresszusi idő alatt nem volt kedvező, állandóan be volt borulva, esett az eső töb- ször, amely zavaróan hatott az ünnepségek menetére. A vendégek a fogadtatással és ellátással meg lehettek elégedve, a rendező­ség a legmesszebbmenő udvariasságot és figyelmet tanúsította a vendégekkel szemben, sőt az egyes vendéglátó polgárok is igazi magyar vendégszeretettel vendégelték meg az egész országból idesereglett tűzoltókat, akik egy pár nap kellemes emlékével távoztak családi körükbe. Méltó elismerés illeti Tan- kóczy Gyula rendőrfőkapitányt, Thurner Al­bert kongresszusi titkárt, általában véve mindenkit, aki a tűzoltó kongresszus sikerét előmozditani igyekezett. Heti — Levél. Foglaljunk tért a magyar szépirodalomban! Irta : Bodnár Gáspár. Egyik tekintélyes szatmári ügyvéd ur volt szives csekélységemet megtisztelni és nekem a következő kijelentést tenni: — Uram, véletlenül kezembe akadt „Az Isten nem halt meg“ czimü regénye. Kíván­csiságból folvasni kezdettem. Aztán egy rostra végig olvastam. Utánam hasonlókép’ cselekedett leányom és feleségem. Nem hit­tem, hogy kath. papnak igy lehet és szabad írni. Most azt mondom és vallom, hogy aki­nek animója és kedve van, igy szabad és kell- Írnia! Bocsásson meg ügyvéd ur, hogy sza­vait szószerint czitálom. Nem reklámból te­szem. Nevezett regényem ugyanis az utolsó szálig már régen elfogyott. Egyetlen pél­dánnyal sem szolgálhatok. És bocsássanak meg az én igen tisztelt jóakaróim, akik eze­ket az intim közléseket itt majd hiuságos dicsekedésnek veszik és reám helyezik nyel­vük kalapácsát. Az én szándékom tiszta. Nemes és sa- laktalan. Az én intenczióm csak az, hogy ezekkel a közlésekkel bebizonyítsam egy kö­zelebbi, a fővárosban tartott anketten felállí­tott következő tételeket: 1. Nekünk van irodalmi színvonalon álló, a közönségtől szívesen élvezhető úgy­nevezett vallásos magyar szépirodalmunk — csak az a baj, hogy a nagy közönség nem ismeri, — félre ismeri és azt hiszi, hogy azok bizony valami szent könyvek. Nem ér­tünk — a kolportázshoz, a reklamirozáshoz. 2. Nekünk tért kell foglalnunk a leg­előkelőbb magyar -szépirodalmi könyvtárak­ban. Müveinket úgy kell és lehet Írnunk, hogy az a legelőkelőbb Ízlést és legmoder­nebb kívánalmakat is kielégíti, anélkül, hogy az erkölcsi és estetikai érzést megsértenünk. Amint írunk is. 3. Nekünk le kell szállani a szószék­ről, illetőleg nem szabad megelégedni csak a szószékkel. El kell foglalnunk a sajtót, a kölesönköny vtárakat; — kimondom — fel kell jutnunk a színpad deszkájára is. És ezen a „nekünk“ szón nem csak a kér. papi Írókat értem ám, hanem mindazon világi írókat is, kiknek a jó Isten talentu­mot, kedvet adott az Írásra. Kiknek még nem tette materialistává, sőt szenzuálissá, sőt kozmopolitává tollát ez az elromlott Íz­lésű irodalom. Hiszen — úgymond a na­pokban egy tiszta lelkű iró — már alig akad egy-egy fehér hollója a régi időknek, amikor minden magyar iró magyarul érzett, gondolkodott. Amikor a sajtó a magyar lé­CSÁPÓ LAJOS fe POLGÁRI SZABÓ BZA.TMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSŐRANGÚ PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, S/ Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /S Tisztelettel CSAPÓ LAIOS,­Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. szabó­mester.

Next

/
Thumbnails
Contents