Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-22 / 4. szám
Szatmár, 4908- január 22. HETI SZEMLE 8 lás. Felekezetien az állam, hitetlen a tudomány, kereszténytelen Ja kormányzat. Pedig a többség sem nem vallástalan, sem nem erkölcstelen, sem nem pogány, hanem katholikus. De a többség, a katholikus többség nem számit. Miért? Mert öntudatlan, mert szervezetlen, mert széthúzó, mert tétlen. Katholikus testvéreink ! Egyetlen nagy hibánk van s ebből fakad gyengeségünk, nyomorúságunk, másodrangu szerepünk szt. István, szt. László országában. Nem tartunk össze. Nem cselekszünk katonásan vezényszóra, egyformán, egyszerre. Nem ismerjük egymást, nem tudjuk tennivalóinkat, a közelebbi, a távolabbi czélokat, a módokat, az utakat, amelyek hozzávezetnek. Nem segítjük egymást, hogy el ne tiporhassanak közülünk senkit, nem védjük egymást, hogy igazságtalanság ne essék senkin. Ezen akarunk változtatni a jövőben, katholikus testvéreink ! Egyesületet szerveztünk mindannyiunk számára. Férfi, nő, szegény, gazdag részt vehet ez egyesülésben. Sokan, tiz, húsz, százezren, valamennyien, mind a tizmillión összeadjuk filléreinket, mindegyikünk egy koronát évenkint, hogy magunknak egy hatalmas várat építhessünk, a Katholikus Népszövetséget, vagyis minden katholikus egyesületét. Ez a Katholikus Népszövetség lesz hivatva megteremteni a katholiku- sok régi egységét. Egy táborba, egy csatasorba állít mindenkit. Betanítja a katonáit a hadviselésre a gazdasági és politikai életben. Füzetekben, ingyenes röpiratokban esetről- esetre figyelmezteti a katholikusságot a tennivalókra, kijelöli az időt, amikor, a módot, hogy hogyan kell minden katholikusnalc síkra szállni ugyanazért. így azután fog eredményt elérni a katholikus társadalom, igy nem fogja többé a türelmes és néma | bárány szerepét játszani, hanem vezetni fog, mint ahogy többségénél fogva igazság szerint vezetnie is kell. Katholikus testvéreink! A Katholikus Népszövetség f. évi január hó 26-án d. u. fél 3 órakor a fővárosi Vigadóban tartja diszgyülését. Beszédet fognak tartani hozzánk: Ba- kovszky István a képviselőház alelnöke, a Népszövetség elnöke; Prohászka Ottokár dr. püspök, a Népszövetség alelnöke; Szentiványi Károly vezérigazgató; Zboray Miklós ország- gyűlési képviselő, a Népszövetség alelnöke. A diszgyülésen részt vesznek az összes budapesti egyesületek. Testvérek! A magyar katholiczizmus ez ünnepén legyetek ott mindannyian. Jöjjetek velünk együtt érezni, tanulni, lelkesedni. — A népszövetségi diszgyülés legyen mindnyájunk ünnepe. A viszontlátásra 26-án.*) A Kath. Népszövetség kormányzótanácsa. Boldogemlékü Hám János halálának ötvenedik évfordulóján. Irta : Bodnár Gáspár. Tegnapelőtt, hétfőn, folyó hó 20-án, mikor gyászmisére hivólag szólalt meg székesegyházunk messze zugó öreg harangja . . . eszembe szökött, ime ötven esztendeje, hogy a nagy püspök, a szentéletü ember behunyta szemeit. Igen, eszembe szökött a nagy éjszaka ------------- « •* ) Aki a Népszövetségbe be óhajt lépni, egész nap jelentkezhetik a Népszövetség irodájában, Szent- királyi-utcza 28., 11. 17. emléke, (az 1857. év deczember 30-ika szerda)’ mikor a szent aggastyán a végvonaglás legkisebb jele nélkül, Biró kanonok karjaira hajolva szelíden — elszenderült. Talán ez az ötven éves mesgye, mely Hám püspök halálától mostanig vágódott . . . jogosulttá teszi ezt a kis visszaemlékezést . . . a szent férfiú haláról és a nagy temetéséről. * * * Az 1857. év deczgmber 27-én, szent János napján még misézik. Végzi napközben is szokott imádságait. Életrendjétől egy hajszálnyira sem tér el. Estenden nyugalomra vonul. Mikor azonban elérkezik a fekete éjfél . . . felkél ágyából. Kezébé égő gyertyát vesz és a közeli szobában alvó udvari papjához megy. . /A beteg püspöknek teát akarnak készíteni. De nincs már reá szükség. Az aktuarius aztán Biró kanonok, gyóntatója Obermayer kanonok veszik észre, hogy a püspök köpenyével fedve, a pamlagon ülőhelyzetben... szemeit égre emelve, karjait kitárva . . . halkan sóhajt . . . majd a szállani készülő léleknek nagy mélységével lassan mondja: — Én jó Istenem ! És a szent aggastyán lelke, minden nehezebb vonaglás nélkül . . . Istenéhez száll. * . * * Éjfél egy óra volt. A székesegyház tornyában megszólalt az öreg nagy harang. Bus sírással kisérte az éj csendjében messze zugó érczet a haldoklók csengettyűje ... a halál- váltó. A városban figyelmesek lettek az öreg harang zúgására. Még az éj folyama alatt el is terjedt a szomorú hir, hogy: — Hám János nincs többé! Sokan siettek a püspöki palotához, lever- ten és mély megindulással győződtek meg a valóságról. . ■ . Egy vendéglőben csendesen szórakozó polgárok hallják, hogy harangoznak. Nyomban kapják a hirt, hogy a nagy Hám kíszenvedett. Erre egy református polgár feláll és igy szól társainak: — Uraim, hagyjuk abba a játékot, mert városunknak nagy halottja van. És az összes vendégek távoztak a vendéglő helyiségéből. Mikor pedig az éj mulóban volt és a felkelő nap első . sugarait hinté a városra ... a lakosság összesége nágy, mélységes gyászra ébred. A házakon immár gyászlobogók lengenek és hirdetik a nagy veszteséget, mely nemcsak Szatmári, de öt vármegyét, az egész Egyházmegyét érte. * * * A holttest a keménypa mlagon marad, melyen a szent életű püspök kilehelte lelkét.'-Aholjéleté- ben vetkezetlenül aludni szokott . . . jobban mondva imádkozva szenderegni. Innen felvéve ágyba helyezték és egy másik terembe vitték. Aztán felbonczolják és bebalzsamozzák. Szivét külön hamvvederbe tevék. A testet fa és azzal együtt érczkoporsóba helyezték . . . A püspöki palota dísztermében állítják fel a ravatalt. Ott feküdt tehát a nagy Hám főpásztori teljes ornátusban nyolczadnapig. Szeretett klerikusai, papjai felváltva imádkoztak ravatalánál. A hivek, a más vallásu polgárok is valóságos bucsujárásként zarándokoltak a nagy halotthoz. Ájtatos asszonyok olvasókat, érmeket, képeket hoztak magukkal, hogy azokat a boldogult főpásztor testéhez vagy arczához érinthessék. Anyák kis gyermekeiket vezették fel; karjaikra emelték, hogy még egyszer láthassák a szent életű püspököt. Mások kérve- kértek egy kis részecskét ruhájából, nehány szálat rövidre n\4rott hajából. 1858. január 7-án csütörtöki nap temették. Kemény tél, csikorgó hideg dermeszté meg a természetet. De ez mit sem tett. Rengeteg nép gyűlt össze a végtisztességre. Az egész egyházmegyéből itt volt, aki csak tehette . . . sietett a temetésre. Szatmár városa meg éppen hatalmas módon adott kifejezést mély és őszinte gyászának. * * * Öreg, zugó harang hívta a híveket most . . . ötven év után gyászmisére . . . Talán kevesen tudják már most Szat- máron a hivek közt, miért zug a harang ? . . . Imádkozzunk tehát most . . . Adj Uram örök világosságot! A múlt évi máramarosi botrányhoz. Ajánlva a ,,Máramaros“ czimü hirlap t. olvasóinak, — Irta: Arakszyn. — (Folytatás.) II. A „Máramaros“-beli gyűlölködő czikk- sorozat, melynek czime ., Az uj syllabus“, abból az alkalomból Íródott, hogy X. Pius ő szentsége a múlt év július hó 4-én, nehogy egyes téves nézetek, melyek számos katholikus egyházi irók munkáiban egyre sűrűbben kezdenek megjelenni, mindjobban terjedjenek az egyház hívei között s veszélyeztessék az igaz hit épségét és tisztaságát, jónak látta az illető Congregatio által kiadatni egy Dec- retumot, mely 65 pontba foglalva felsorolja azon tételeket, melyek ellenkeznek az isteni kinyilatkoztatással, az igazsággal. Ezt a Dec- retumot tavaly Syllabus névvel kezdték jelölni, noha Syllabus eddig egy van, az, melyet 1864-ben boldog emlékezetű IX. Pius adott ki. Erről a Syllabusról irt czikksorozatot dr. Pap Tibor, de Írását oly sűrűn telerakta gorombaságokkal, az Egyház elleni szidalmakkal, gunynyal és ellenséges, szenvedélyes kifakadásokkal, de legfőkép hamis állításokkal, legtöbb helyen a rágalmaktól sem riadva vissza, hogy hasonló gorombaságokat és dühös vádakat csakis igen ritkán olvashat valaki. Hogy az egyház visszafordítani iparkodik az emberiség haladását, hogy az egyház ellenszenvez a tudományok fejlődésével s azt magára nézve veszedelmesnek tartja, a római egyházban a sötétség szelleme uralkodik, stb. effélék azok a kedvességek, melyekből minden 4—5-ik sorában lehet egyet találni-a különben kitűnő tollal megirt cikknek. Nem is éppen a Syllabussal való feje- tetejére állított foglalkozás tehát itt a baj, mint inkább az a sok hamis kijelentés, melyek fejtegetései közben előfordulnak. Mi alább röviden ezek mindegyikével foglalkozni szándékozunk. Hogy ez igy történt, vagyis hogy a „Máramaros“ hasábjain ez a példátlanul piszkolódó czikksorozat tudott megjelenni, abban nem egy olyat találhatunk, ami szerfölött felötlő. Ilyen felötlővé teszi a dolgot legelső sorban a szerző egyénisége. Czikkiró ugyanis, a mellett, hogy igen szellemes, igazán nagy tudásu és magas műveltségű férfiú, aki a közügy szolgálatában értékes tevékenységet fejt ki, egyszersmind azokból a finom, kellemes és szimpatikus úri emberekből, szelíd és koncziliáns, simulékony temperamentumokból való, aki-
