Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-05 / 32. szám
vállalat közreműködését nem vették igénybe. í A két útirány és a különböző ellátás a zarándoklat czéljainak elérésében semmi különbséget nem okoz, mert mind a két csoport egy időben érkezik az örök városba s útközben és Rómában mindenki egyenlőkép részesül kellő kalauzolásban. A zarándoklat idejét a pápai udvarral egyetértőleg állapítottuk meg. Az utazás módozatai és feltételei: Indulunk október 5-ikén, hétfői napon s szerdán reggel Rómába érkezvén, ott öt napon át tartózkodunk. Az egyik útirány kizárólag szárazföldön vezet: Budapest, délivasuti állomás, Cormons, Bologna, Flórenc, Róma s ugyanígy vissza. Árak odamenet és visszaérkezéssel valamint Rómában 5 napon át teljes ellátással I. osztály 245 korona, II. osztály 185 korona, III. osztály 120 korona. A másik útirány Budapest, Keleti-pályaudvartól Fiúméba, majd tengeren Aconába, innen ismét szárazon Rómába visz s ugyanígy vissza. Árak odamenet és visszaérkezéssel, valamint Romában 5 napon át teljes ellátással, I. osztály 190 korona, II. osztály 140 korona. III. osztály 95 korona, végül olyanok, kik csak III. osztályú utj egyet, lakást és kalauzolást kívánnak, ellátás nélkül 52 koronát fizetnek, Jelentkezni tessék az Országos Páz- inány-Egyesiilet elnökségénél Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 28. és pedig lehetőleg minél előbb, hogy a szervező-bizottság a zarándoklat arányai felől jóeleve tájékozódjék s a szükséges intézkedéseket minden irányban megtegye. A bizottság az indulás helyéről és idejéről, a vidékiek Budapestre jöveteléről vagy csatlakozásáról, az utazásról, az úti ellátás 2 I módjáról, a megérkezésről, elszállásolásról, valamint a római tartózkodásról és a visszautazásról később részletesebb tervrajzot fog közzétenni, hogy az útra készülők minden szükségesről és hasznosról előre tájékozást nyerjenek. Mindenképp kívánatos, sőt szükséges, hogy a tervezett zarándoklatban minél számosabban résztve- gyenek, csak igy lesz az méltó kifejezője annak a ragaszkodásnak és szeretetnek, melylyel a magyar katholikusok a Szentatya iránt viseltetnek, csak igy lesz az méltó a nagy alkalomhoz s csak igy éri el azt a czélt, mely a tervezők szeme előtt lebeg: hogy egyházunk és hazánk dicsőségére, ünneplő Szentatyánk örömére és sok honfitársunk nagy lelki javára szolgáljon. Budapesten, 1908. július 27-én. Az Országos Pázmány-Egyesii- let nevében: Dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, az Országos Pázmány-Egyesület elnöke. „HETI SZEMLE“ A bikszádi fürdőből. i. A múlt alkalommal összeszedett holminál valamivel többet érő lesz levelem, mert tartalma első része becses és kedves, mert szeretve tisztelt megyés püspök ur 0 Méltósága magas személyéről szólnak ez igénytelen sorok. „Jön a püspök, jön a püspök“, ilyen hangok hallatszottak az elmúlt hét első napjain a fürdőzők között. Általános érdeklődés és vágyakozás fogta el az itt időzőket az ide érkezendő magas vendég iránt. E hó 30-án indult el Ő Méltósága székhelyéről, hosszas betegsége után Isten kegyelméből ezen útra, 11 óra tájban Vámfaluba érkezett, hol birtoka van, itt megszállt, s itt nyaraló kedves rokonaival költötte el egész családias jellegű ebédjét. Ebéd után szemlét tartott a birtok felett, bámulatos kitartással, ki nem fáradva tette meg a nagy utat. A déli vonatta] érkezett komornyikja, ki a „Berta“ lakban 2 szobás lakást rendbe hozatott, az egyik kápolnává lett alakítva, oltárral ellátva a szent mise szolgálathoz. Délután 5 órakor indult négyes fogatán Vámfaluból, már fél 6 órakor nagy gyűlés volt a parkban, annyi tisztelettel várta már érkezését is a közönség, hogy a sűrű park fái között csendben, minden zajt kerülve várakozott, mig 6 óra 5 perczker berobogott négyes fogata. Kíséretében volt Hámon Róbert titkár is. Az érkezőt a lak földszinti bejáratánál dr. Kádár Ambrus prelátus-kanonok fogadta, ott voltak Teller Ferencz fürdőigazgató, Vrabély Máté zárdafőnök egy társával s a lak számos lakója. Rövid idő múlva O Méltósága lakására vonult. Másnap, 31-én délelőtt fél 11 órakor fogadta Püspök Ur a fürdő intelligentiájából alakult 8 tagú küldöttséget. A küldöttség tagjai voltak Domahidy István földbirtokos vezetése mellett: dr. Cseh Lajos nagykárolyi piarista főgimn. igazgató, Jászay István debreczeni piarista főgimn. igazgató, Komoróczy Jenő körjegyző, Kuszka István országgyűlési képviselő, Nagy Béla földbirtokos, Szögyény M. János*) nyug. kir. táblabiró, Újhelyi Andor vikárius, hajdú- dorogi lelkész. ') A berlini nagykövetnek öcscse. ____________Szatmár, 1908, augusztus 5. A c sendes utczák képe megváltozott. Megifjodott, megújult. S éppen ezen változás folytán támadt pusztulás zavarja meg lelkem egyensúlyát. Uj idők, uj emberek. A múlt nyomát befedte, a por és a rohanó idő kezenyomát érezzük mindenütt. A gyermekek felserdültek, a sors szer- teháritotta őket a világ minden tájára, a virágzásban levők most már meghajlottak és panaszos sóhaj hagyja el ajkukat, vissza sóvárogják a múltat, mely még több örömet és boldogságot adott, mint a rideg, sivár jelen. Nyár van. Az óriási hőség fekszi meg a földet. Gyermekkoromban ilyenkor az ut- cza csendjét a gyermekek játszó zsivaja verte fel. A mezőről behallatszott az aratók vig dala. Oh be máskép is volt minden. Keresem a régi szokást, keresem a régi rendet. Elmúlt. . . vissza se jő többé. . . A „szakmányosok“ aratás végeztével szép buzakoszorut fontak gazdáik részére. Fáradságos munkájuk végeztével, mint a zászlót, a koszorút magas rúdra téve : legények, leányok, kaszások, kötözők, marékszedő leányok vig muzsika szó mellett vidám magyar nótával mentek a gazdához, kit köszöntöttek a munka szerencsés bevégzése után. Magyaros vendégszeretet, bőségesen terített asztal és barátságos, atyai szeretet fogadta a munkásokat. Az arató-gazda és leányok köszöntője után összecsendültek a jó magyar borral telt poharak és ezután a munkában elfáradt test kiegyenesedve és felfrissülve járta végig a legszebb nemzeti tánczot. A gazda, az ur együtt mulatott, együtt örvendett a munkással, mert barátot, testvért, segítőtársat látott benne. De ma ? . . . Hej’ de másképen van. Szótlan, csüggedt munkásnép az élet nehéz gondja alatt lehajtott fővel sokszor ökölbe szorított marokkal áll a munkába. Megnémult az ajka, mintha a régi dal megfagyott volna rajta. Elvégzik most is az aratást. De nem úgy, mint régen. 'Vig kedélyük beborult, mert régi uruk helyén idegen, jött-ment zsarolja az édes anyaföldet. Az, akinek vére nem áztatta soha (de még verejtéke sem) e haza göröngyeit. Az, aki egy évtized előtt négy ökrös szekér vendég oldalán ült és a maga ura volt, most mint az ágról-szakadt rongyosan, sorsának megadva magát hajtja igájába fejét a modern rabszolgakereskedőnek. Felhangzik most is az aratók éneke. De úgy érinti lolkemet, mintha a gyászolók, a temetők ajkairól szállna. Bús, szomorú, csak a régi szokáshoz való ragaszkodás váltja ki bánatos lelkűkből. Igen, temetők éneke ez, melyben a magyar föld pusztulását siratják. Egy-egy kényszer „éljen“ élteti az ,,uj földesurat.“ Ez sem a szívből jön, csak a száj kiáltja. Lelket-testetölő pálinkával isszák meg az áldomást. Olyiknak könyet facsar ki szeméből. Bágyadt szemük kigyulad, lehangolt kedélyük felizgul. Isznak, hogy legalább rövid időre felejtsék a jelen sivárságát. Nincs baráti szó: csak rideg üzlet. Az „ispány ur“ előtt is levett kalappal állanak. Csodálatos, hogy hol tanulta meg e nép a szolgai megalázkodást ?! Kikapják a nyomorúságot enyhítő keresményüket. Oh, de hogy is mennének haza. Kocsmája előtt áll a mézesszáju Mózsiné, szép leányaival. Szép beszédével betessékeli őket ronda putyikjába s ott aztán felébred az elaludt jókedv .... 4» m KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁR, DEÁK-TÉR ■■ ITT AZ ALKALOM! ----- : t /let átalakítás miatt mélyen leszállított árak! Batiszt, zefirek 12 krajczár. Kartonok ós mosódelinek 22 krajczártól. Szövetek, delinek, batisztok, vásznak, kana- vásznok és minden más czikkekben. LESZÁLLÍTOTT árak. csak rövid ideig.
