Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-05 / 32. szám
Szatmár, 1908 augusztus 5. ..HETI SZEMLE 3 Domahidy István szónok őszinte szavakkal, egy magyaros dikczióban üdvözölte az egész fürdő közönség nevében O Méltóságát, ki hasonló szívélyes és nyájas szavakkal válaszolt, leültette a küldöttség tagjait, annak minden egyes tagját külön-külön kitüntette megszólításával. Őszinte óhaja a fürdő közönségnek, hogy az itt töltendő idő hozza vissza Ő Méltóságának teljes egészségét. Isten hozta. II. Amint már írtam előbbi levelemben, első benyomásra a fürdő megnyerő, kellemes az érkezőre, úgy a rövid idő alatt látható parkot, akár a fürdő személyzet részéről tapasztalható szives fogadtatást nézzük. Aki 3—4 héten keresztül itt tartózkodik, arra a tapasztalatra jut — saját maga magán is — hogy sok még itt az orvosolni való. így vagyok én is. Távol legyen az árnyéka is a rosszakaratnak, vagy elferdítésnek tőlem, sőt ellenkezőleg, legjobb tudással és jóakarattal tárom elő a hiányokat, nemcsak magam tapasztalatai után, hanem a közönség körében észleltek és hallottak után, mindennek czélja, hogy figyelembe véve az általános óhajokat, az igazgatóság ez irányban intézkedni tudjon. Valóban úgy van, hogy fontos a kúrának az a része, mikor meleg vizet iszik a gyógyuló, utána 1 órai séta. Mostanában 8—10 napon folytonosan esett az eső, ugy- annyira, hogy a Turul, Orient és Alföld lakói a forrást meg sem közelíthették. Reggel este ott kapja az ember a meleg vizet. A nagy sár miatt az itt lakók a forrást nagy nehezen tudják elérni. Ajánlatos tehát, hogy a fürdő minden irányban elágazó utai kavicsosai borittassa- nak be, jó keménynyé verve, még esős időben is járhatók lehessenek. De egy olyan fürdőben, hol a kúrához Ezt értük meg s megadással nyugszunk bele az idők változásába. A kasza csengése megtompult, a pacsirta énekében el-elakad. A szellő susogása olyan bánatos, mintha a tengerentúliak fájdalmas panaszait hozná magával. A vadgalamb bugásában, a gerlicze zokogásában, mintha siratná a pusztuló földet és pusztuló népet. A lassú sorvadás képe ragadja meg lelkemet és mint lidércznyomás nehezedik rá. Szülőföldem, kedves dajkám, nem talállak a réginek, mert édes magyar fajomnak csak romjaira találok ott, hol egykor, nem is olyan régmúlt, a kuruczok ivadékai felemelt, büszke fővel jártak. Most idegen az ár feletted. Földhöz ragadt szegény nép a művelőd. Olyan vagy, mint a fájdalmát némán viselő kebel: hallgatsz és emészted önmagad. Fájó lelkem elmereng a múlton. Vigasztalást keres, de nem talál sehol. A jövőbe vetett reményeim szálai foszlanak, e sors kegyetlen kézzel tépdesi azokat. A magyar nép beborult ege talán sohasem fog felderülni .... 1 órai séta van rendelve, nem égető szükséges-e, hogy egy fedett sétány legyen, ahol kiki végezze sétáját? Miért van az, hogy egy bizonyos fajnak a többi vendégek békéje, nyugalma ellen intézett zajos merénylete figyelembe nem vétetik ? Kevés nyugodt éjszaka van : a) 10—11 óráig a folyosón trécselés, vihogás, hangos beszéd, aki 9 órakor lefekszik, az ugyan nem alhatik. Ha szépen figyelmeztetve kérjük, legyenek csendesebben, zs. pökhendiséggel „csak azért is“, „zum truczcz“ még jobban zajongnak. Általános a többi vendégek elkeseredése. Legnagyobb része az itt lakóknak (mindig a 3 fönnebb említett lakot értem levelemben) pihenést, nyugalmat óhajt, azt ugyan nem találja. b) A kutyák gyűlése. Megemlítem azt a körülményt, hogy Bikszád község összes kutyái, vagy 10—15, minden éjjelre besétálnak és e 3 lak térségén tartják gyűléseiket, hol egyszerre több előadó is van, ezek kutya hangon, vonitás, vastagabb, vékonyabb ugatás által este fél 11-től, 11-től hajnalig tartják gyűléseiket. Nyugodjál gyomor beteg, ha tudsz. Ezen valóban bosszantó állapoton hatósági intézkedéssel lehetne segíteni. Elrendelni a kutyák lebunkózását, vagy lelö- vését, esetleg a fürdőző közönség éjszakai nyugalma megóvása érdekében főszolgabírói rendelettel köteleztetnék — kidobolás utján — minden községi lakos, hogy akiknek kutyáik vannak, azokat éjjelre zárva, vagy kötve tartsák. A fürdő jó neve, renuméja és a közönség kényelme ezt megkívánja. Az inhalativ — gégehurutosok — be- légzés a Bulling compressor makacskodása miatt, néhány napja szünetel. Az elmondottakon kívül volna még több apróbb észrevétel, igy általános óhaj, hogy még egy orvosra szükség volna, a betegek sokszor hosszú időn keresztül az ajtó előtt várakoznak, mig bejuthatnak. A kiválóan képzett és kedves modorú orvos emberfeletti erővel igyekszik nagy munkáját teljesíteni. Ezen észrevételek nem a képzelet szüleményei, a nagyszámú közönség körében szedtem össze e levél 2-ik részében foglaltakat. Azzal az őszinte szívből fakadó igaz nyíltsággal és óhajtással zárom be levelemet, virágozzék, fejlődjék, emelkedjék e valóságos kis Kárlsbád, megérdemli, hogy teljesen modern fürdővé fejlesztessék. A jövő évi fürdőzéskor, hogy ilyennek találjam, őszintén kívánom. Főtisztelendő Szerkesztő urnák hive és szolgája: M—ik. Tanítók a kaszárnyában. Ne essék zokon a katonáknak, hogy toliamra veszem őket. Jóindulat vezet engem. S bár tudom, hogy azt a megcsontosodott kaszárnya felfogást gyenge toliam nem képes megmásítani, de reménylenem lehet, hogy a maga merevségéből engedni fog — a tanítókkal szemben. A tanító intelligens ember. Ezt a 13 napi fegyvergyakorlat alatt nem egyszer I kiáltotta a gefreitertől az őrmesterig minden altiszt. De talán csak azért, hogy aztán annál bakásabb káromlással csúfoljon le bennünket az az altiszt. És ezt a legyaláztatá- sunkat végig kellett hallgatnia a mellettünk álló falunkbeli czigány és parasztimnak is. Képzelhetni, mily röstelkedve nyeltük le a minősíthetetlen, gyűlöletes „titulusokat“, melyek csak úgy ömlőitek az altiszt szájából a tanítói tekintély, becsület rovására. Dehát ott mindezt le kell nyelni. A „menázsi“-t csak úgy, mint a port, piszkot, szidalmat. Kivánhat-e tehát valaki lelkesedést tőlünk a katonaság iránt ilyenek után? Én legalább az erkölcstelen beszédmodor és embertelen dolgok miatt gyűlölöm és félek tőle, veszélyesnek tartom, mert ott tanulja el az a falusi fiú a fajtalan kodást szóval, tettel egyaránt. Miért ne lehetne tisztességes a kaszárnyái élet is ! Felszólalásomnak más oka is van. Azt a „marha paraszt“-ot nyaklevesse], rúgásokkal, eget rázó káromlással úgy betanítják, (dreszirozzák) hogy álmából felriasztva is vágja a „kommandóit, mint a gép. Indokolják azzal az eljárást, hogy háborúban úgyis elveszti az ily ember gondolkozó, határozó képességét, csak ^ a halálszigoruságu vezényszóra cselekszik. Ám legyen! De nagyon hibásan gondolkoznak ka- tonáék, ha bennünket is „a buta, marha paraszt“ módjára akarnak „bedreszirozni.“ Mi nem vagyunk nyers anyag. — Szerintem a tanítók kiképzését a kellő gyakorlati tanítás mellett főleg szakszerű elméleti oktatással kellene teljesíteni. Ezer szükség van erre. Egy elméletileg is kitanitott, gyakorlatilag képzett tanító több szolgálatot tesz a hadseregben, mint ha bele „marsiroztatják“ a közlegények táborába. Az altiszti brutális piszkolódást pedig szigorúan meg kell tiltani. Mert bizony, ha kvalifikálhatatlan kifejezéssel illetik az „intelligens tanitó urakat“ (gúnyosan), azzal nem fogják előmozdítani se a gyakorlat sikerét, se kedvet nem csepegtetnek belénk a katonaság iránt, de még jó véleményt se fogunk haza vinni a faluba. Sőt! Egyben tiltakozunk is minden hitvány becsmérlő piszkolódás, szidás ellen. Hogy a kellő elméleti útbaigazítás, magyarázat és szép szó többet ér a komisz baka eljárásnál, arra nézve fényes példát szerzett Erdősy főhadnagy, midőn a generális szemlét tartott felettünk. Különbül gyakorlatoztunk a 3 éves bakáknál, a generális teljes elismerését fejezte ki, a főhadnagyunknak pedig kezet nyújtva, szolgálat közben gratulált. Nem a káromló vezénylet, hanem a szép, okos beszéd eredményezte ezt. Ezt szívleljék meg katonáék, bánjanak velünk katonásan, de tisztességesen s-nem lesz jobb katona senki a tanítónál. Krámer Jeremiás butorraktára Szatmár — (a színházzal szemben.) ----Te ljes hálószoba berendezés, mely áll 2 szekrény, 2 ágy, 2 éjjeli, 1 mosdóból. Ára 120 frt. Teljes ebédlő berendezés ynodern stílben, mely áll 1 kredencz, 1 ebédlő-asztal, 6 bőr szék, 1 szőnyeg díványból. . . . Ára ISO frt.
