Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-22 / 30. szám

HETI SZEMLE Szatmár, 1908, julius 22. sági, akár a szocziális téren, melyek a nemzet különböző rétegeinek ja­vát és védelmét igyekeznek elő- mozditani, vájjon nem a keresztény igazságosság, a keresztény feleba­ráti szeretet elveinek kifolyásai? . Ennek a kornak méhében rej­lik már és napról-napra mind job­ban kezd megnyilatkozni az a meg­győződés: Adjátok vissza hazánk kormányzatának azt a régi keresz­tény szellemet, melynek védszár- nyai alatt boldog volt e honnak minden fia, melynek jegyében tejjel és mézzel folyó Kánaánnak nevez­ték, melynek zászlói alatt félelmetes törökverő hatalommá nőtte ki ma­gát nemzetünk. A keresztény alap tehát ettől a nemzettől elvitázhatat- lan, aki arra tör, tör magának a nemzetnek élete ellen. Ez legyen tehát mindnyájunk jelszava: Egyengetni az utat nem­zeti önállóságunk felé 67-es keresz­tény alapon. Heti — Levél. Jézusszive^Kál varia. Irta: Bodnár Gáspár. Aki a mai virágzó Szatmár városát szemléli: egy pillanatra se’ feledje a nagy Hám püspököt. Ez a szép magyar város nagyságának, emelkedésének alapjait áldott keze alkotásainak köszönheti. És ama nagy alkotások közt, melyeket a szentéletii Hám püspök épített, úgyszólván teremtett egyházmegyénkben, illetőleg püs­pöki székhelyén: külső igénytelensége da­czára, nem kis jelentőségű az a templo- mocska, melyet a szatmáriak eddig egysze­rűen Kálváriának neveztek. * * * 2 nem mint ráadást — de különben is mi jogon avatkozik ön az én privát ügyembe? E hangos szóváltásra persze az összes jelenlevők figyelme reájuk irányult. Erre Havasy Gyula — ez volt a neve a másik tisztnek, igy szólt gúnyosan: — Persze, könnyen beszél bajtárs ur. Az ezredes após jó lépcső a magasra jutás­hoz s jó meghúzódni gyáván az ő háta mögé. Erre aztán egy csattanás volt a vá­lasz. . . A párbaj elkerülhetetlen volt; a se­gédek pisztolyban állapodtak meg; mind­kettő kitűnő vívó s lövő hírében állott. Más­nap reggel 7 órára tűzték k> a párbajt. Ezen éjjel semmit sem aludt Balázs- falvy. Sajátságos előérzete volt. Fájó szívvel gondolt jegyesére, kit nem akart lelke nyu­galmából kizavarni. Leveleket hagyott hátra azon esetre, ha életben nem marad; egyiket Gabriellához czimezve, érzékeny búcsút vesz tőle, a másikat leendő apósának szánta, illetve irta. A kitűzött időben megjelentek a felek. A szokásos békéltetési kísérletek hiábavalók voltak. Balázsfalvy tiszti becsülete forgott Elsőben azért, mert ez az alkotás : az ő lelkét, életét, egész gondolkodását kiváló módon jellemző alkotás. A szelidlelkü püspök ugyanis e helyen, az ismert magaslat közelében szokott volt naponkint fel-alá járva imádkozni és elmél­kedni. Az imádkozás és elmélkedés nagy meste­rének lelkében csakhamar megfogamzott a Kálvária felépítésének magasztos gondolata. Pár év alatt a kis Kálvária-templom sugár tornyával és a keresztut állomásaival felépült. És itt, e szent helyen, a Kálvárián le­hetett aztán látni a szelíd öreget nagyon gyakran. Saját szenvedéseit, ■— melyekben bőségesen volt része — vitte oda naponkint. Különösen a pénteki napokon, buzgó hívei­től körülvéve ő maga végezte a keresztuti ájtatosságokat. De egymagában is! Hányszor és hányszor. . . Ö azt hitte, hogy ilyenkor senki sem látja, csak a mindenható nagy Isten, aki mindenkit lát. Ott járt Krisztus Urunk kín­szenvedésének mozzanatai közt, lépésről-lé- pésre mélyebben és mélyebben elmerülve a Megváltó szenvedéseinek átérzésében. Mig egyszer csak ... az utolsó keresztuti állo­másnál — egész testével a földre borult. Ekkor talán a szentséges szívnek sebeit szemlélte. Ezért is drága nekünk, szatmáriaknak és az egyházmegye összes híveinek ez a hely. . .* Ezért érezzük, hogy e helyen tartózko­dik az ő szelleme legédesebben: Itt jár ma is, mint egy eleven eszme, mint az élő hit, remény és szeretet megtestesítője . . . aki ma is többet jelent, mint amennyit látnak benne. Mert ma is tettre serkent . . . áldozatra lúv. * * * De másrészt kedves és jelentős nekünk e hely önmagunkért, lelkünk üdvösségéért szóban, nem tehette magát tiszttársai előtt nevetségessé, hogy őt gyávának tartsák. A vezető segéd gyors egymásutánban megadja a jelszót: „egy . . . kettő . . . három!“ Balázsfalvy a szivéhez kapott s elbukott. . . E perczben érkezett robogó kocsin az ezre­des leányával. Gabriella elesett jegyeséhez rohant s velőtrázó sikoltással kiáltó: — Bélám! Bélám! szólj, szólj hozzám ! Egy szeretetteljes szomorú tekintet volt a válasz, mely azt jelenté : Isten veled ! Bo­csáss meg! . . . Nem tehettem másként! . . . Gabriella aléltan esett össze. Az ezredes, ki a dolog előzményeiről híven lett értesülve, Havasy-felé fordulva, érczes hangon mondá: — Két életet zúztál össze! A jelenlevők mély mégilletődéssel néz­ték e jelenetet. Az ifjú menyasszonyt aléltan vitték el onnét atyja kíséretében. Havasy mélyen megrendülve hallotta és nézte mindezt. Nem birt helyéről moz­dulni. Folyton fülébe csengett: — Két életet zúztál össze! is. Sziget a szárazon. Csendesség a világ za­jának közepette. Mentsvár. Lépj csak be. Lombos fák sorai fogad­nak. Első pillanatra azt hiszed, valóban itt az a csendes kert, hol szenvedő Jézusunk vérrel verejtékezett. Itt, hol a keserűség po­harának utolsó cseppjeit kiürité. Valóban ez a kis Kálvária a vigaszta­lás, a kiengesztelődés, a megtisztulás és re­ménység szigete volt fél századon túl ezrek és ezrek zaklatott lelkének. Itt hullottak sza­badon a bünbánat könnyei. Ide járt a sze­gény könyöi’ögni és érezni, hogy „szegény­nek drága kincs a hit, tűrni, reméllni meg­tanít.“ Ide vánszorgott a bukott ember, kit talán az emberek, a társadalom kilökött ke­beléből. Ide tévedt a gazdag, elbizakodott, erős, szikár: hallani, hogy meghalsz — egy­aránt!“ • Ez volt a múlt. A száz éves szatmári egyházmegyének legértékesebb gyémántda­rabja az ő élet idejéből. * * * De ime ... ez a kis eleven, gótikus karcsúságával messziről kiemelkedő templo- mocska . . . egyszer csak eltűnik a város épületei közül. Az idő vasfoga megviselte. Kitűnt, hogy nincsenek szilárd alapjai. Le kellett bontani. Remegve, a múlandóság fájó érzéseivel állottunk naponkint tünedező falai előtt. Hány és hány szemben megrezzent a könny. Hány és hány szív összeszorult. Hány léleknek eltemetett emléke lobogott fel nagy busán. . . Ám alig múlik pár hónap és ime, any- nyiak lelkének vágyódása, reménysége épül. Naponkint emelkedik. . . Az idegen is, aki a távolból hiába kereste tekintetével egy ideig a régi kis kálvária kedves alakját... meglepődve látja: a kérdő jel mi leszen ? csakhamar eltűnt a lebontott falak felett és feltámadt, felépült az uj Kálvária­templom, Istennek dicsőségére, Jézus szive imádására és tiszteletére. . . Ő ezt másként gondolta. Balázsfalvy elesik. Jegyese megsiratja s talán meggyá­szolja, de idővel elfeledi s akkor ő lép föl mint kérő. S miközben maga elé néz, hirte­len agyára tolult a vér s egy tompa zuha­nás tette figyelmessé a jelenlevőket, az or­vosok már csak a beállott halált konstatál­ták. Agyszélhüdés érte. Két halottat vittek egyszerre. Villámgyorsasággal terjedt szét a vá­rosban az eset hire. Balázsfalvy Béla halála őszinte részvétet keltett. Népszerűsége és megnyerő modora miatt közkedveltségnek örvendett. Havasy Gyula esetére csak azt mondták, hogy „megérdemelte sorsát!“ . . . Sebők ezredes házánál suttogva s nesz­telen léptekkel járnak a nagybeteg leányka körül, ki nagyfokú lázban fekszik s folyton Béla nevét hangoztatja. Futni akar esküvőre, alig tudják őt hárman : atyja, anyja s az ápo­lónő az ágyban megtartani s ez igy tart már 6 hete. Az orvosok a legroszabbtól tarta­nak. Ha ki is gyógyul, lelki világára sötét éj borul. . . Anyja gyenge idegzetű nő lévén, a ki­CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). j\ ELSŐRANGÚ PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, S»/ Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. f\ Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sz a b ó- m ester.

Next

/
Thumbnails
Contents