Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-27 / 13. szám
13. szám XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. márczius 27. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 60. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Krisztus sírja — Krisztus diadala. Irta : Bodnár Gáspár E Item ették.,Nagy követ hengeri- tettek sírjára. Őröket állítottak, nehogy az a sírbolt — megnyíljék. Hiszen azt akarták, hogy a kereszten kiszenvedett Üdvözítő teste örökre ott maradjon, porrá váljék abban a sziklaüregben. És botorul hitték, hogy nemcsak a testet falazzák abba a kősziklába. Hanem, hogy oda rejtik szellemét is. Befalazzák igéit, eszméit, mik ajkairól hangzottak. Maradjon ott, örökre eltemetve es feledve. Ue elérkezik az éj. Az igének teljesedni kell. Angyal érkezik a magas égből. Krisztus sírja — Krisztus diadala lesz. A lepecsételt sírból dicsőségesen emelkedik ki az Üdvözítő. És miként a derengésből előtörő napsugarak ... világosság és fény teljes erejükkel járják át és át a világot: úgy kelnek ki a kereszténység eszméi is; és többé az emberi elme azokon soha felül nem tud emelkedni. Krisztus sirja a feltámadás óta középpontja a világnak. Századokról-századokra milliók és milliók hite ápolja és könnyei öntözi. Nemzedékek borulnak le melléje, nemzetek feledhetik egy időre, de bármilyenek legyenek a jelen őrületes küzdelmei, bármik legyenek a jövő meglepetései, — e sir sohasem lesz elhagyatva, eszméi sohasem lesznek legyőzve. Csudálatos sir! Csudálatos emlékezet. Az emberiségnek voltak és vannak nagy és hatalmas szellemei. Ezek koruk és nemzetük élén állván, megmozgatták, átalakították a nemzedékeket. De csakhamar jött más, újabb idő. Elfeledik őket. Mert mások, nagyobbak, hatalmasabbak következtek. És velük uj eszmék is. A feltámadott Krisztus ma is az, aki volt — öröktől fogva. Tanai, eszméi túl élik a századokat, a nagy és hatalmas nemzeteket. A kereszténység ma is alapja és egyedüli sarkköve az emberiség legszentebb javainak. A szabadságnak, az egyenlőségnek és testvériségnek. Ez a három gracia, ez a három eszme, melyért az emberiség, a nemzetek, az egyének ma is, mint valami uj életföltételért küzdenek — abból a sírból kelt ki, melyből Krisztus Urunk dicsőségesen feltámadott. Ki magyarázta meg az emberiségnek először, hogy mi az igaz szabadság ? Ki szabadította meg a négyezer éves börtönből, annak sötétségétől, mely az emberiségre nézve kinzóbb volt, mint bármi gyötrődés vagy szenvedés? Ki bontotta ki az ember czélját, magasabb rendeltetését. .. mikor a rideg földhöz kötött lélek számára szabaddá tette a mennyországot, mikor kezébe adta társadalmunknak a kultúrát és műveltség tényezőit. Krisztus szabadsága nélkül ma sincs igazi szabadság. Rémuralom felválthatja egy időre a Krisztusi szabadságot, de az emberiség, a nemzetek újra és újra keresni fogják a kereszténységtől megőrzött igaz szabadságot. A sírjából dicsőségesen feltámadott Krisztus volt az első, ki e földön az egyenlőséget hirdette. Abból a sírból kelt ki az a nagy eszme is, hogy mindnyájan egy Atyának gyermekei vagyunk. Abból a sziklából kezdett csörgedezni az a hatalmas hullám,,Erzsiké“ Az élet apró ferdesógein mosolygó lei- kem mindig komolyra változik, valahányszor Erzsikére gondolok. Mert komoly, minden egyszerűsége mellett megható az Erzsiké története, amint komoly és mesterkéletlen volt ő maga is. Sokáig azt hittem, hogy az életet át lehet élni vígan, kacagva, de amióta Erzsikével találkoztam, belátom, hogy az ember sokszor szomorkodni, sokszor meg épen sírni kénytelen .... ... O már rég nincsen: ide s tova egy éve lesz, hogy kiszenvedett. Május volt. A tavasznak valamennyi virága kibontá már illatos szirmait. Erzsiké *) meg akkor tört le az élet fájáról, mielőtt ő is virággá fejlődhetett volna. Hisz alig volt tizenkét éves, amikor már meg kellett ismernie az élet legkomolyabb oldalát — a halált. Pedig eleinte hogy küzdött az életért. . később — a halálos ágyon megadta magát. *) Viland Erzsiké meghalt Nagymajtényban 1906. május 13. Vergődésének mását csak a természetben láttam. A fölkelő nap is viaskodik a sötét éjszakával, hogy elfoglalja helyét az ives égboltozaton. Ezért futja el a vér fényes arcát, mielőtt a hegyek mögül kibuknék a látóhatár fölé . . . Küzd a tél ellen a tavasz is s ugyancsak erőlködik, mig sikerül legyűrni azt. Erzsikénél mégis másképpen volt. Nála a hasadó hajnalra nem verőfényes nap, hanem sötét éjszaka következett, az életnek rideg tele legyűrte annak tavaszát. Egyenlőtlen harc tüzében égett el Erzsiké : az élet küzdött benne a halállal. Vesztes maradt a gyöngébb .... az élet — s győztes lett az erősebb ............a ha lál. Ezt beszélem el. * Télviz idején, 1906 január 4-én kerültem M—be káplánnak. Első állomásom volt. Érdekelt minden. Mint hegyes vidék szülötte előtt újdonság volt: a sik alföldi rónaság, a nádfedeles ház, a hepe-hupás, döcögős ut, a patkolatlan ló; tavaszszal a feneketlen sár, majd később a hosszú lábú, veres orrú gólya . . . De legjobban lekötötte figyelmemet a falusi gyereknépség szép számú serege. Közöttük láttam meg Erzsikét, azonban az iskolában találkoztam vele legelőször. Künn még elég élénk volt, mig az iskola padjában bágyadtság vett rajta erőt; arca haragos vörös lánggal égett mindig s erősen köhögett. A gyilkos kór sokkal hamarabb s nagyobb erővel látott elpusztításához, mintha könnyebben nem is végezhetett volna vele. Nagy kék szemében csodálatos mélységű bánat ült. Horpadozó kis melle gyorsan járt fel s alá s bár láz emésztette vézna testét, dideregve húzta össze keskeny, vérte- len ajakát. Mindjárt első hittanórám alatt egy heves köhögési roham után, amint kipihente magát, megszóllitottam: — Fáj-e valamid ? Rövid feleletet kaptam: Nem fáj semmi: Jóé László 1906. évi május Jió 1-től a Gilyen József ur házába, a Szlávik Zsigmond ur üzlete mellé óra- és ékszer-üzletét
