Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-27 / 13. szám

2 „HETI SZEMLE Szatmár, 1907. márczius 27. verés, mely a nemzeteket — mint a dagály a tengereket — mozgásban tartja az egyenlőség eszméjéért. Sohasem lesz ott igaz egyenlő­ség, ahol Krisztus tanát elvetik és sohasem fog fakadni a szabadságnak és egyenlőségnek élő virága: a test­vériség sem. A szocziális társadalom, az újkor e 1 visszatarthatatlan eszméje sem fog! soha felépülni Krisztus nélkül. Az ő tanítása, erkölcse lehet csak az alap. Nélküle futó homokon építenek a nemzetek. Nem látjuk, nem észleljük-e ezt vonagló, lázban szenvedő társadal­munkon? És bár vérző szívvel, a jövő borongós sejtelmeivel kisérjük amaz ádáz harczokat, mikkel Krisztus Urunkat a kereszténységben, de kü­lönösen a katholíkus Egyházban az ő ellenségei hajmeresztő üldözések­kel újra és újra ostorozzák, meg- csufolják, üldözik... mi hiszünk Krisztus diadalában. Bár napról-napra közelebb fog talán jutni a kath. Egyház is a Golgothához... talán mégis feszi tik... látszólag már itt is, ott is eltemetik; nagy követ hengeritenek sírjára, az egyenlőség, a jog, a szabadság meg­csúfolásával le is pecsételik, őröket is állítanak . .. hasztalan ! Újra feltámad ! És e sir is, miként Krisztus sírja--az Egyház diadalával fog végződni. Szenvedni fog, miként szenvedett mindig. De szenvedése szebbé és nagygyá fogja tenni. Pedig látszott rajta, hogy igen szenved, de hát szegényke, meglehet azt gondolta, hogy azzal jár a gyermekkor. „Majd kinö­vöd“ — igy biztatta mindenki . . . . s ezzel áltatta ő is magamagát. így tartott ez úgy február végéig, de már ekkorra nagyon gyenge lett. Egyszer csak otthon maradt. Nem is jött el többé az iskolába. Én kerestem fel őt néhanapján, amikor időm engedte. * Eljött a tavasz. A hó elolvadt. Kizöl- dült a mező, megélénkült a határ. Elmúlt a hús vét, megérkezett a gólya is, de Erzsiké állapota egyre rosszabbra fordült. Pedig mennyire szeretett volna husvét utánra felgyógyulni s a többi gyermekekkel együtt az első szent áldozáshoz járulni. Nem mondta senkinek. Nyugtalan viselkedése azonban elárulta, hogy valamit titkolgat a különben nyiltszivü gyermek. Mivel láttuk, hogy már nem sokáig bírja s féltünk, hogy egyszerre csak kialszik az élet szikrája benne: szerettem volna el­látni a haldoklók szentségével. De hogyan tegyem ezt, hogy mái1 meg ne ijeszszem s mégis kellő oktatásban ré­szesüljön ! ? Isten kegyelme megjelölte az utat. Egyszer meglátogattam. Beszéltem min­HÍREK. Mélyentisztelt előfizetőinknek, szi­ves olvasóinknak és munkatársainknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Lapunk legközelebbi száma a közbe­eső húsvéti ünnepek miatt a rendes idő­nél egy nappal későbben, vagyis csütör­tökön fog megjelenni. Személyi hir. Egyházmegyénk főpász­tora, dr. Boromisza Tibor szombaton délután a gyorsvonattal Budapestről székhelyére ér­kezett. Nagyheti szertartások. Virágvasár­napján barkaszentelés és ünnepélyes nagymise volt, melyet maga a püspök ur O Méltósága végzett. Mint diakónusok B igossy Bertalan és Zahoránszky István segédkeztek, ceremo- nárius dr. Wolkenherg Alajos volt. Ma, nagy- szerdán délután 4 órakor gyászvecsernye lesz, mely alatt Jeremiás próféta siralmait a növendékpapság énekli. Nagycsütörtökön dél­előtt 8 órakor ünnepi mise, melyen az ösz- szes papság áldozik. A harangok elnémulnak. Az oltárokat ékességeitől megfosztják. Délu­tán 4 órakor gyászvecsernye: Jermiás siral­mait a növendékpapság énekli. Nagypénteken d. e. 9 órakor csonka mise. A passiót énekli a növendékpapság. Hódolat a leleplezett ke­reszt előtt. Jézus sírba tétele. Szent beszéd. Délután 4 órakor gyászvecsernye, Jeremiás siralmait a növendékpapság énekli. Kedvező idő esetén körmenetben a szentsirok látoga­tása. Este 6 órakor szentségbetétei. Nagy­szombaton reggel 7 órakor tűz-, húsvéti gyer­tya és keresztkutszentelés. 9 órakor ün­nepi mise, mely a harangok megkondulnak. Délután 6 órakor a feltámadás ünneplése, körmenettel és „Te Deum“-mal. (Ugyanez az ájtatos az Irgalmas-rendieknél délután 4 órakor, a zárdában 5-kor lesz,) Husvát első napján a Kálvária-templománál és a székes- egyház udvarán reggel 5 órától pászkaszen- telés. 7 órakor plébániai, 9 órakor ünne­pélyes nagy mise, szentbeszédekkel. 11-kor plébániai csendes mise. Délután 3 órakor denről, ami csak gondolom — érdekelhette: a kis ruczákról meg a libuskákról, amelye­ket más évben hosszú vesszővel ő terelgetett ki a „gyepre.“ Sorra szedtem játszótársait, hogy mennyit csintalankodnak — majd kü­lönös nyomatékkai tettem hozzá, hogy most készülnek az első szent áldozáshoz . . . E szavak nyomán szokatlan élénkség költözött arczának egykedvű vonásai közzé. Amikor meg eltávoztam, szeméből olvastam ki az esdeklő kérdést: — Hát én mikor áldozom először? — Nemsokára Erzsiké, feleltem s után- gondoltam: először és —- utoljára . . . Hihetetlen gyorsasággal telt az idő. Az első áldozásra kitűzött nap is egyre kö­zeledett. Tehát sietnem kellett; egyébiránt a kis beteg testi ereje is szemlátomást ha­nyatlott. Csupa óvatosságból eleinte ritkábban jártam oktatására, később mind sűrűbben lá­togattam ; utolsó óráim alatt a legméltósá- gossabb Oltáriszentségről beszéltem neki. Amikor pedig láttam, hogy eléggé megértett mindent, szóllottam a kis Jézusról, hogy mennyire szereti a kis gyermekeket. Nagy szeretetét azzal mutatja meg, hogy betegségükben a kenyér színe alatt felkeresi és megvigasztalja őket . . . A megkezdett beszélgetést ezzel fejez­tem be: vecsernye. Husvét másod napján 7 órakor plébániai, 9 órakor káptalani nagy mise, szent beszédekkel, 11-kor plébániai csöndes mise. Délután 3 órakor vecsernye. Nagyhé­ten a szent miséket és szertartásokat a püspök ur 0 Méltósága fogja végezni. Hus­vét első napján az ünnepélyes nagymisét szin­tén a püspök ur Ő Méltósága mondja, mely után szentbeszédet intéz a hívekhez. Husvét másod­napján dr. Wolkenherg Alajos prédikál. Nagy­csütörtökön a szent mise és a szertartások alatta püspök ur 0 Méltóságának segédkeznek mint diakónusok Tóth József és Lovász Győző, nagypénteken dr. Fechtel János és dr. Bakkay Kálmán, nagyszombaton úgy a szentmise, mint a feltámadási ájtatosság alatt és husvét első napján Fölkel Béla és Rolcz- mann Béla, — dr. Wolkenherg Alajos mind a négynapon ceremonárius lesz. Szentgyakorlatok. A nagyhét három első napján a kebelbeli papság szentgyakor­latokat végzett. Az elmélkedéseket P. Tamás János Jézustársasági atya tartotta. Az irgal- masrendieknél szintén voltak három napig tartó szentgyakorlatok, melyeket Bodnár Gáspár képezdei tanár végzett. A növendék­papoknak dr. Binder András tb. kanonok, papneveldéi lelkiigazgató tartott szentgyakor­latokat. A kir. kath. főgimnáziumban már a múlt hét három utolsó napján megtartották a növendékek a lelki gyakorlatokat, az el­mélkedéseket dr. Reiser György és dr. Fech­tel János főgimn. tanárok végezték. Főispáni beiktatás. Megemlékeztünk már ifj. Ugrón Gábor ugocsai főispánnak Marostorda vármegye és Marosvásárhely fő­ispánjává történt kineveztetéséről. Ideiglenes megbízatás ez csupán, hogy rendezze a megye elfajult viszonyait. Ugrón azért megmarad Ugocsa vármegye élén is. Beiktatása Maros­torda vármegyében és Marosvásárhelyen áp­rilis 5-én fog végbemenni. Ugocsából igen sokan készülnek a beiktatásra. Püspöki diszebéd. Főpásztorunk, dr. Boromisza Tibor nagycsütörtökön déli 1 óra­kor a papság részére diszebédet ad, melyre a kebelbeli összes papok hivatalosak. — Lásd, téged is szeret a kis Jézus, már rég’ óhajtana téged meglátogatni, mert tudja, hogy beteg vagy. Ugye jó lesz, ha holnap reggel elhozom hozzád? Fejével bólintott: — Jó lesz . . . holnap . . . Nehéz szívvel búcsúztam el tőle. * Megvirradt. A napsugarai kék tengerré változtatták a felhőtlen eget. A virágok kelyhében a boldogság olaja csillogott, a fűszálakon az élet harmata rezgeti; a madárkák vig dala reggeli szellők szárnyain szállt föl a magasba. Az egész természet örvendett — egyesegye- dül én voltam szomorú . . . Nehéz éjszakám volt. Szerettem volna, ha sohasem lesz „holnap“. Amikor meg reggel keblemen az Ur testével elindultam Erzsikéhez, kívántam, hogy lakjék a világ végén — én meg sohase érjek oda . . . Ha ez a vágyam nem is teljesült, any- nyit mégis sikerült elérnem, hogy épen két­szer annyi idő alatt értem a kis beteghez, mint máskor. Azt gondoltam, hogy meg fog ijedni — pedig csak én féltem. O nagyon nyugodt volt. Halálos ágyán, mint az első áldozok, hófehér ruhában feküdt, kék öv volt derekán,

Next

/
Thumbnails
Contents