Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-20 / 12. szám
XVI. évfolyam. 12. szám. Szatmár, 1907. márczius 20. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmniparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A nagy küzdelem. Nem sippal-dobbal, lármával, kortes-zászlókkal, — egész csendben, négy fal között, de most folyik az igazi küzdelem, mely hivatva van eldönteni Magyarország jövendő sorsát gazdasági kérdésekben. Arról van szó a két állam kormánya között, vájjon Magyar- ország megkapja-e ama kétségbevonhatatlan jogát, hogy saját belátása, saját jól felfogott érdekei szerint minden idegen befolyástól menten rendezkedhessék be gazdasági ügyeiben a saját portáján belül, vagy továbbra is kiszolgáltatott gyarmata, a régi mód szerint kezelendő fejőstehene legyen Ausztriának. Kossuth Ferencz nagy hatást keltett czeglódi beszédében körvonalazta a magyar kormány álláspontját, mely nem lehet eltérő a közös nemzeti akarattól. A kormány az önálló berendezkedés hívének vallja magát, azt keresztül is akarja vinni a törvény által megengedett legrövidebb határidőn belül. Szándéka szerint az önálló magyar nemzeti bank felállításának 1910-ben, az önálló vámterületnek 1917-ben életbe kell lépnie. Természetes dolog, hogy az osztrák kormány ezeknek a törekvéseknek nemcsak hogy vétót mond, de bekövetkezésöket minden erejével igyekezni fog meghiúsítani. Ezen nem is csudálkozhatik senki, aki ismeri Magyarországnak Ausztriához való eddigi viszonyát. Ok a saját államuk érdekéből cselekszenek, e^re az érdekre pedig kedvezőbb a jelenlegi állapot, midőn telemarok kai kotorászhatnak a magyar nemzet zsebében, mintha ettől a gyönyörűségtől el lesznek ütve. Az évszázados harcz tehát ütközőponthoz került, el kell dőlnie vagy pro vagy kontra. Eddig rendszerint a magyar nemzet rovására dőlt el. Most kecsegtet bennünket legalább egy hajszála a reménynek, hogy ez alkalommal talán nem úgy lesz. Igaz, hogy a reménysuFelelős szerkesztő HÁTÚ O K Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ gár most is nagyon halvány, mert mi vagyunk a gyengébb fél. Az uralkodó meg van erősítve annak tudatában, hogy minden változtatás a monarchia erősségének alapját ássa alá. 0 a régi rendszerrel, a régi hagyományokkal szakítani nem tud, vagy legalább is nem szívesen teszi. Most elválik, vájjon a magyar kormánynak volt-e annyi befolyása, hogy meggyőzze a koronát az ellenkezőről. Fel kell tételeznünk, hogy volt, ellenkező esetben egyik illusztris tagja nem nyilatkozhatott volna oly határozott formában a közel jövőben bekövetkezendő átalakulásokról. Epen ebben a nyilatkozatban konczentráíődik összes reménységünk, mert másoldalról azt látjuk, hogy a magyar kormány törekvései ellen mozgósítva van minden tényező, mely intenczióinak meg- gátlására csak legcsekélyebb befolyással is bírhat. Okos politikára, tapintatos eljárásra van itt tehát szükség, amiben kételkedni nincs okunk, sőt az alig egy éves kormányzat után megvalósítva látjuk. Az ütközet eldöntését tehát bízzuk a vezérekre, a kormány tagjaira Am azért a nemzetnek is van teendője, mert a kormány ^erejét a nemzet erejéből meríti. Épen ezekben a nehéz napokban tehát félre kell tenni minden torzsalkodást, egyértelmiileg, közös akarattal kell állani e nemzet minden fiának a kormány oldala mellett. Kifejezésre kell juttatni párt és népgyüléseken, hogy nem egy nehány embernek, nem csupán a kormány és parlament tagjainak, d az egész nemzet összességének legfőbb óhajtása, hogy felszabaduljunk az idegen hatalom beavatkozása alól és saját intenczióink, saját érdekeink szerint intézkedhessünk a nemzet jövendő sorsa felett. Ha a vezérek nem csalatkoznak a nemzet fiaiban, ők sem fognak csalatkozni vezéreikben, s a közös egyetértés meg fogja adni akcziójuknak azt az erkölcsi erőt, mely ilyen kritikus pillanatokban elkerülhetetlenül szükséges. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttép sora 40 fillér. A. lap megjeleuilt minden szerdán. A jelszó tehát az legyen, tartsunk ki a nemzeti kormány mellett, s ne engedjük alattomos intrikák által magunkat félrevezettetni, mert, ha maga a pártviszály hiúsítaná meg a legszebb törekvéseket, megérdemelnék a rabigát továbbra is időtlen időkig. Főpásztorunk Budapesten. Főpásztorunk e hó 11-én Budapestre érkezett, hogy részt vegyen a 14-ín lefolyó püspöki konferenczián. A püspöknek ez a székhelyéről történt első elutazása és Budapestre érkezése különféle merész kombinációkra ragadott egyes lapokat. Ezek a merész kombinációk pedig szoros összefüggésben vannakjazzal gyűléssel, melyet előző vasárnap tartottak meg a szatmári katholikus egyesületek abból a célból, hogy részvétüket fejezzék ki a francia katholiku- soknak a szabadkőművesek részéről szenvedett üldöztetésük miatt. Ezen a gyűlésen dr. Boromisza Tibor püspökünk elnökölt. Támadták is azért a magyarországi nem-magyar lapok. Ez elvégre csöppet sem baj, mert tudvalevő dolog, hogy akit a nevezett lapok megtámadnak, tisztességes ember. A baj — ami tulajdonképpen megint nem baj — ott kezdődik, hogy Boromisza Tibor püspök meglátogatta az országházában We/cerle miniszterelnököt és a többi minisztereket, tisztelgő látogatást tevén náluk, mint hazánk közjogi főméltóságainál. Ez udvariassági tény is egyúttal. Am ebből a tisztelgő látogatásból mit kombinálnak azok a sajtópatkányok, melyek vastagnyaku ha- zudozási képességnél egyebet nem igen hoznak magukkal az újságírói pályára ? Azt kombinálták, hogy Boromisza püspök „ad audiendum“ citáltatott Wekerle miniszterelnökhöz a szatmár-németi gyűlés miatt; továbbá azt, hogy „a miniszterelnök Boromisza püspökkel a miniszteri szobába vonult vissza s teljes háromnegyed óra hosszat adta visza ő méltóságának azt a leckét, amit ő Francia- ország felé inditott útnak.“ Meg azt, hogy ebből az ügyből diplomáciai bonyodalom lesz. A föntebb elmondottakból világos, hogy az „Esti Újság“, a „Bester Lloyd“, „A Nap“, „Budapester Abendblatt“ stb. estilapnak mindaz a kombinációja, híresztelése, amelyet Boromisza püspöknek a minisztereknél tett látogatásáról szélnek eresztettek : valótlanság. A miniszterek mind a legnagyobb szívélyességgel fogadták Boromisza püspököt s a látogatások folyamán az ismeretes gyűlésről szó sem volt, annál kevésbbé diplomáciai bonyodalomról. A budapesti lapoknak fentebb idézett roszakaratu híreit egyes helyi lapok is átvették, reméljük azonban, hogy lapunk jelen czáfolata alapján rektifikálni fogják. Jód László óra- és ékszer-iizletét 1906. évi május hó i—tői a Cíilyen József ur házába, a Szlávik Zsigmond ur üzlete mellé íelyeztem át.
