Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-25 / 52. szám
2 ..HETI SZEMLE Szatmár, 1907. deczember 25. merik, ott már készen van az anarchia. Amint lerombolta a vallásosságot, halad tovább, mig vérszoin- ját ki nem elégiti. Félúton meg nem áll soha. A vallástalan nemzetek sorsa meg vájj pecsételve. Az őrület ragadós, mint a pestis, mely magával sodorja azokat is, akikben pedig társaság hiányában meg lenne a kellő ellenállási erő. A tömeg zúgása vonz és eszmélkcdés nélkül ragadja magával az embereket. Amely állam ebbe a helyzetbe jutott, azt már bukásában feltartóztatni nem lehet. A mi nemzetünk meglehetősen veszélyeztetve van. A zsidó-liberá- lizmus jóvoltából olyan forgatagba került, ahol a tömegek önállóságukat elvesztették s engedik magokat vezettetni a szélrózsa minden irányában hangzó jelszavak által. Csak az a szerencse, hogy még van egy töredék, mely nem jutott bele ebbe az áramlatba. Ezeknek működésétől és fáradozásaitól lehet várni, hogy jobb napok derüljenek a hazára, hogy visszatérjenek azok a régi boldog idők, mikor ez a nemzet egy volt Istenének és hazájának szeretőiében. Minő mások voltak akkor a viszonyok és minő mások ma! . . . Akkor megelégedettség, boldogság, jólét honolt a négy folyam határai közt, — ma nyomor, szenvedés, viszály, méghasonlás dúl mindenütt. Mint a tüzes katlan, úgy forrallak a szenvedélyek, fékező erő hiányában már-már készen a kicsapásra. Szerencse, hogy a nemzet jobbjai már látják a kitörőben levő veszedelmet. Vissza kell vezetni a népet a betlehemi jászolhoz, ahonnan lelki- ismeretlen kufárok elterelték. Meg majd mind ismeretlenek; csupa idegen arcz. Beülnek a czellákba, elhelyezik a polczokon a paksamétákat; beszédbe ereszkednek egymással s repül velük a hatalmas szörnyeteg. Egy sápadt arczu, vézna ifjú is felszállt. Arczán, mély komolyság vonul át, olyannak látszik, mint akit csak ritkán vidít fel a mindennapi élet humora, kis csomagot szorongatott kezében s behúzódott a vasúti fülke egyik szegletébe. Szemére húzta kalapját, mert bántja szemét a lobogó világítás. Úgy tesz mintha aludnék. Hej’ pedig dehogy is alszik. Nem jön most boldogitó álom ábrándos szemeire, mert lelke a képzelet szárnyain előre száll a viszontlátás öröme édesiti meg busongó lelkét. Kilencz esztendeje már, hogy kirepült a meleg családi tűzhelyről s azóta a gonosz sors önkényes játékának áldozata. Mikor gyenge szárnyaira támaszkodva megizlelte a végtelen szabadságot: rásuhintott a sors csípős ostorával, kiűzte otthonából s azt mondotta: — Eredj utadra s küzdj az élettel. kell értetni vele, hogy aki ellensége Istenének, ellensége hazájának és önmagának egyaránt. A vallásos nép nem a társadalmi rend felforgatásában keresi boldogságánakalap- ját, ahol soha meg nem találhatja, — hanem a tisztességes és becsületes munkában. Jézus is egy iparos családjában keresett magának otthont, jelezni akarván, hogy a tisztességes munka nem szégyen,, hogy ez megnemesiti az embereket. Tekintsétek tehát oda a betlehemi jászolra, kövessétek az Üdvö- zitő által megadott példát, — meg lesz akkor a lélek valódi nyugalma és boldogsága. Boldog karácsonyt. Megyei tisztujiiás. A múlt csütörtökön folyt le vármegyénkben a tisztújító közgyűlés. Rendkívül nagy volt az érdeklődés s a bizottsági tagok teljes számmal'vonultak be a megye székhelyére, hogy 6 esztendőre megalakítsák az uj tisztikart. A hangulat elég izgatott volt, mert egyes állásokra a jelölések és kortes- kedések már hónapokkal ezelőtt Jolytak. A szinérváraljai és erdődi főszolgabírói állásokra voltak uj aspiránsok, kiknek érdekében széleskörű agitácziót fejtettek ki. Az árvaszéki ülnöki állásokra isj volt feles számmal jelölt, a szolgabirói állásokra szintén. Az eredmény az lett, hogy két árvaszéki ülnök: Bornemissza Géza és Sepsy Sándor maradtak ki a régiek közül és két szolgabiró: Szombathy Ödön» és Szabó Zsigmond. A két ostromolt tőszóig- bírói állásban a régiek maradtak meg. A főispán már a választások előtt kijelentette, hogy semminemű pressiót nem akar gyakorolni a bizottsági tagokra és erőszakoskodás a múltak hagyományai szerint nem lesz. Dicséretére legyen mondva, adott szavának embere volt. Eltekintve egy el nem Azóta csak vánszorog. Hol ide, hol oda vetődik, de nyugtalan lelke sehol sem találja meg az elveszett, visszapótolhatatlan boldogságot. A maró, emésztő elégedetlenség fészkelte be magát nagyratörő leikébe. Ez hajtja ez kergeti uttalan utakon. A nappalát gyötrővé tűrhetetlenné, éjjelét pedig nyugtalanná teszi. Izzó- forró, heves lelkét lenyűgözi a mindennapi megélhetés terhelő gondja. De a szikra nem alszik ki, mert a legnemesebb eszmék iránti zajongás élesztgeti azokat. Most azonban megy vissza oda, honnan kiindult. Vissza az idők viharától megtépett családi fészekhez, melynek valamikor ő volt a ragyogó napja. Á gondolatában mélyen elmerült ifjút érintetlenül hagyja az ütazók szórakoztató beszéde. Elfoglalja őt a múlt emlékeinek felidézése annak átélése. Zsebébe nyúl. Gyűrött levelet húz ki onnan. Elolvassa egyszer, kétszer . . . sokszor. Édes anyja irta reszkető kézzel, kuszáit Írással. — Gyere haza édes fiam öreg szüleid rendelt szavazástól, ahol állítólag más egyén lett volna megválasztva, mint akit ö enun- cziált, kénytelenek vagyunk pártatlanságát megállapítani. így van ez szépen és helyesen, ha a főispán és a bizottság közt teljes összhang uralkodik s ha nem a családi ösz- szeköttetések és protekczió, hanem a rátermettség és a vármegye jól felfogott érdeke esnek döntő sulylyal az elbírálás mérlegébe. Régi, kipróbált, érdemes tisztviselőket kibuktatni azért, mert uj csemeték növekedtek, mig egyrészről nem felel meg sem a helyi, sem az országos érdekeknek, másrészt elriasztja a közigazgatási pályától a valóban hasznos és hasznavehető elemet, azokat, akik nem nagyúri passiójok kielégítésére tartják szükségesnek a nagyhatalmú s külsőleg is csillogó főszolgabírói s egyéb állásokat, hanem akik tudnak és akarnak is dolgozni, s legfőbb ambicziójuk, hogy megfeleljenek ama várakozásoknak, melyeket a nagyközönség működésükhöz fiiz. Ez az indokolatlan purgáczió vármegyénkben most nem történt meg. Csaknem kivétel nélkül maradtak a régi kipróbált tisztviselők, azokat az érdemes férfiakat, akik kimaradtak, csak sajnálni lehet, munkabírók voltak valamennyien, kik hasznára lehettek volna a köznek. Kevéssel 10 óra után nyitotta meg dr. Falussy Árpád főispán a tisztújító közgyűlést. Üdvözölte, a bizottsági tagokat s jelezve, hogy mi czélból hívta őket ezúttal össze, ama reményét fejezte ki, hogy a választó- gyűlés bölcsesége meg fogja találni az utat, hogy kiknek kezeibe tegye le ismét 6 évre a vármegye ügyeinek intézését. 77osvay Aladár alispán a maga és tisztviselőtársai nevében leköszönt, átadta a vármegye pecsétjét és a levéltár kulcsait,. Ezntán megalaki- tották a kandidáló bizottságot. A közgyűlés Luby Gézát, Madarassy Dezsőt és Kende Zsigmondot választotta meg, a főispán a maga részéről kinevezte Jékey Zsigmondot, gróf Teleky Gézát és Farkas Sándort. A szavazatszedő küldöttségek a követóhajtanak látni. Gyere! Tedd boldoggá hátralevő napjainkat. Ez készteti az ifjút a nagy ut megtételére. A gyermeki szív őszinte szeretete hajtja látni azokat, kiknek minden reménységük, boldogságuk benne van. Már évek óta rakosgatja össze filléreit, hogy otthonát megláthassa s most im teljesül hő óhajtott vágya. Az a pénz, az a pénz. Hány előretörő tehetséget tör ketté ennek hiánya? Hány nemes, törekvésnek vet gátat a nyomorult aranyborjú. Hány örömnek és boldogságnak szegzi szárnyát ? Ez okozta azt is, hogy ez ifjú éveken át maga helyett csak fájó lelkének mély sóhajait küldhette haza. Pedig hányszor aranyozhatta volna meg öreg szüleinek sokszor borús, nehéz napjait. Egész éjjel egész nap döczög, zakatol a vonat, mig az ifjút szülőhelyére repíti. Kevés megszakítással a fáradságos utazásban töltötte idejét. A fáradság szinte lankadtá tette gyenge szervezetét, de örömet varázsol arczára, az a tudat, hogy nemsokára megpillanthatja azt a Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosahban beszerezhető az újonnan berendezett Gregnss é§ Clirapáryü üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.) I
