Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-25 / 52. szám

3 kezőkben alakíttattak meg: I. küldöttségi el­nök: Domahidy István, tagok: dr. Adler Adolf és Madarassy Gyula, jegyzők: Stoll Tibor és Szintay Kálmán. — II. küldöttségi elnök : B. Kovács Jenő, tagok : Róbay De­zső és Nonn Gyula, jegyzők: Szilágyi Tiha­mér és Kossuth István. Megválasztattak egyhangúlag: alispánná Ilosvay Aladár, főjegyzővé dr. Péchy István, főügyészszé dr. Schönpílug Richárd, árva­széki elnökké Ilosvay Ferencz, aliigyészszé Almássy Ignácz, központi főszolgabíróvá Ma­darassy István, a mátészalkai járásba dr. Péchy László, a fehérgyarmatiba Jékey Sán­dor, a csengeribe dr. Képessy László, a szat­máriba Csaba Adorján, a nagybányaiba Da- mokos Ferencz, a nagysomkutiba dr. Péchy Péter, az erdődibe 330 szavazatból 180 sza­vazattal Eötvös Róbert, a szinérváraljaiba heves küzdelem után Bay Miklós 190 sza­vazattal Galgóezy Árpád 166 szavazatával szemben. A gyűlést elnöklő főispán három­negyed 2 órakor felfüggesztette s folytatását délután fél 4 órára tűzte ki. A közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésével a délelőtt fo­lyamán Stoll Béla vm. biz. tag bízatott meg. A délután folytatólagosan tartott köz­gyűlésen árvaszéki ülnökök: Gáspár Pál, Illyés Olivér, Gellért Endre és Gulácsy Ti­bor egyhangúlag, Luby Géza 13 és Galgó- czy József 6 szótöbbséggel. Jegyzők: Mangu Béla I. aljegyző, Kerekes Zsigmönd II., Szin­tay István III., dr. Luby László IV., Németh Béla V. és dr. Gyene Pál VI. aljegyző. Szol- gabirók: Szabó István, Jeszenszky Béla, Kállay Szabolcs, Galgóezy Árpád, dr. Doma­hidy Pál, dr. Galgóezy István (uj), b. Ko- váts Sándor, dr. gróf Teleld Jenő, Jékey Ist­ván, Neupauer János, Tóth Tibor (uj), Szu- hányi László (uj) és Kállay Ödön. Szatmár, 1907. deczember 25. ___________ El őfizetési felhívás. Lapunk január 1-én XVII. évfolyamába lép. Ismeretes már nemcsak vármegyénk ol­vasóközönsége előtt, hanem jórészt az egész országban. Felesleges bizonyítanunk, hogy a helyi sajtóban fontos szerepe van s megfe­lelt annak a hivatásnak 16 éves pályafutása alatt, melyet az alapitó egyházmegyei pap­ság megteremtéséhez fűzött. Felesleges bizo­nyítanunk, hogy a kath.jsajtónak fontos mis­siója van úgy az országos mint a társadalmi életben, gyakran már puszta létezése ele­gendő fékező erővel bir, hogy némely fész­kelődé elemeket visszatartson méltatlan és indokolatlan támadásoktól. Mi mindenkor igyekeztünk szem előtt tartani, amit Isten, király, haza megkíván­nak az állam polgáraitól, • s működésünk et­től a szellemtől hajszálnyira sem tért el. A vallásosság, a hagyományos királyhüség, a lángoló hazaszeretet olyan jellemvonásai a magyarnak, melyeket ápolni, erősíteni első­rendű kötelességük a helyes irányú sajtó munkásainak. Ebben a három fogalomban aztán benne van minden, felöleli az összes érdekeket, melyekre a sajtó működésének ki kell terjednie. Sajnos, ellentétes áramlatok is fújnak, a magyar sajtó jó nagy része eltért valódi hivatásától, idegen érdekeknek szol­gál, internaczionális húrokat penget. Épen azért van szükségünk olyan lapokra, melyek ezeknek a tendencziáknak útjában álljanak, s felvilágosítsák a jó magyar népet azok fe­lől a veszedelmek felől, melyekbe egyes lel­ketlen egyének akarják kergetni. Mi is ezt tartottuk kötelességünknek a múltban, ezt fogjuk tartani a jövőben is. Bizalommal és szeretettel fordulunk te­hát mindazokhoz, kik meg vannak győződve a kath. sajtó működésének fontossága felől, hogy támogassanak bennünket, tekintsék azt a nagy czélt, melynek érdekében munkálko­dunk. Terjeszszék lapunkat a nép között, s meg fogják látni, hogy fáradozásuk meg lesz ju­talmazva, mert az a nép, mely ezt a lapot olvassa, meg fogja érteni önöket, az a nép nem fog felülni a világbolonditók hóbortjainak megőrzi tiszta öntudatát, s képes lesz helyes fogalmat alkotni egyháza és hazája iránt tartozó kötelmeiről. Támogassanak bennünket ____ ..HETI SZEMLE" toll al, akik erre hivatottaknak érzik magokat, egyesitett erővel sokkal többet el lehet érni, egy jól szervezett falaxot az ellenfélnek is nehezebb megtörni. E kérelemmel nyitjuk meg a küszöbön álló uj évre az előfizetést. Lapunk árai ma­radnak a régiek. HÍREK. Ünnepi istentiszteletek. Karácsony éjjelén az éjféli misét a székesegyházban Pemp Antal prael. kanonok mondotta, reggel 6 órakor a pásztorroisét dr. Wolkenberg Alajos papnöveldéi vicerector, 7 órakor a plébániai misét Hehelein Károly praelátus-kanonok, mely után Boschetli Andor segédlelkész pré­dikált. ' Délelőtt 9 órakor püspöki nagymise volt, utána a püspök ur Ü Méltósága prédi­kált. Karácsony másodnapján reggel 7 óra­kor plébániai, 9 órakor káptalani mise lesz, mely után dr. Kováts Gyula nőképezdei igaz­gató fog szent beszédet mondani. Ó év es­téjén az istentisztelet 6 órakor veszi kezdetét. Püspöki konferenczia. A múlt csü­törtökön püspöki konferenczia volt a herczeg- primás budavári palotájában, melyen ő Méltó­sága a püspök ur is részt vett. Szombaton délután érkezett vissza székhelyére Hámon Róbert pápai kamarás, titkára kíséretében. A jövő évben az első konferenczia január köze­pén lesz. Az uj adóhivatal főnöke. A pénz­ügyminiszter a Nagybereznán jan. 1-én fel­állítandó uj adóhivatalhoz pénztárnoknak Oyurcsányi Emil topolyai adóhivatali ellenőrt nevezte ki. A tanügy köréből. A vallás és köz­oktatási miniszter Kovássy Zoltán márama- rossszigeti állami tanítók épzőintézeti igazgatót a VII. fiz. osztály 3. fokozatába, Kárpáti Ernő máramarosszigeti állami tanitóképzőin- tézeti tanárt a VIII. fiz. osztály 3. fokozatába léptette elő. Borosnyay Szeréna máramaros­szigeti felsőbb leányiskolái megbízott tanító­nőt a XI. fiz. osztályba segédtanitónőnek, a határt, azt a helyet, melyhez életének legde- rüsebb idejét lánczolta az idő. Oda áll a kupé ablakához. Szemei előtt gyorsan eltűnik az ismeretlen táj. Puszta most minden. A kemény tél ült rá az alvó földre, nem működik a természet díszítő keze. E'.gyszer csak a nap is eltűnik. A világos­ság körvonalai mind szükebbre szorulnak s mindent eltakaró, beborító sötétség közeledik rohamos léptekkel. Csak előre haladnak. Eg5r kis állomáson gyér világitásu lámpa pislákol. Két aggódó képű öreg várakozik alatta türelmetlenül. Ok a szülők, kik hazajövő fiukat várják. Egyszerű emberek ugyan. A sors is szűkmarkú volt ve­lük szemben, de azért annyira még is átgázol­ták az élet hínárjait, hogy fiukat tanult emberré képeztették. Fázlódva néznek a sötétbe. Minden perez mérhetetlen hosszú nekik. Hátha nem jön, — szállja meg az aggodalom kétkedő lelkűket, de fütyülés hallatszik s tompa zúgással vágtat be a vonat. Egy-két alak bújik ki a fülledt levegőjű kocsiból. Az öregek szivdobogva szótlanul né­zik a jövőket, már-már köny ered meg az anya szeméből, mikor a sötétségből kibonta­kozik a várva-várt ifjú. Elfelejtve mindent mindketten az ifjú nya­kába borulnak, átölelik, csókolják lelkűk -túlá­radó boldogságában. Oh, ki tudná a hosszú idő után a viszont­látás örömét leírni! Aki látja a szülő és gyer­meki szeretetnek ez egygyé olvadását, annak lelkién valami boldogító, jóleső érzés borul át. | Majd útnak indulnak hazafelé, csak úgy gyalogszerrel. Az öröm elnémítja ajkukat a bol­dogság szinte elfogulttá teszi mindnyájukat. Közre fogják a fiút s most megaprózzák lépte­iket. Sietnek, hogy otthon aztán a meleg szoba enyhe levegőjében örvendhessenek egymásnak. Beérnek végre a nyugalmat adó tűzhelyre. Világot gyújtanak s helyüket sem lelik az öregek. Az ifjú pedig előveszi a csomagot. Kibon­togatja, hogy hozott ajándékjaival meglepje az öregeket. Az öregnek egy tajték pipát húz elő finom skatulyájával. Esztendők óta erre vágyott apja. Édes anyjának pedig szép nagykendőt és egy bőrkötésű, imádságos könyvet adott át, köszönik szülei gyermeküknek eme szives meg­emlékezéseit s gondosan eltették a legbecsesebb emlékeket. Az öregek arcza kigyult szivük végtelen nagy örömében, mert teljesülhetett azon régi vágyuk, hogy ismét ott van közöttük lelkűk­nek egyetlen legdrágább kincse. A házban, a környéken ugyanazon régi rendet, csint találta, mi az öregeket igen jellemzi. Csak a fák sima bőrére ránezokat vésett az az idő kemény keze. Az édes anyát azonban mégis bántotta valami. — Édes fiam! — szólítja nyájas hangon -— miért oly sápadt az arezod ? Itt megsimogatta a fiú sovány, csontos arczát s megcsókolta azt, majd tovább foly­tatta : — Talán valami betegséged volt, amiről bennünket soha sem tudósítottál, Hisz neked mindig olyan piros színed volt mint a rózsának. im Ii KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁR, DEAk-TÉE STa karácsonyi vásár Posztók éO krajcártól, harchetek 20 krajcártól, férfi és női fehérnemüek és mindennemű rőfös cikkek mélyen leszállított árakban Csak deczember hé 30-ik napjáig*!

Next

/
Thumbnails
Contents