Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-25 / 52. szám

52. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik miauién szerdán. Karácsony. Jézus születésének ünnepe meg­örvendezteti az egész világot. Váfva várják szülők és gyermekek s ez a feszült várakozás mintegy jelké­pezni látszik azoknak az időknek folyását, mely a Megváltó eljövetele előtt letelt. Végre megérkezett az öröm napja, megérkezett a kedves karácsony. Ma ünnepli az egész keresztény világ. Általános a mun­kaszünet, mindenki siet élvezni azt a gyönyörűséget, melyet az isteni kisded születése hozott a családok­ba. Mert minden kebel érzi, hogy ezen a napon föl kell emelkedni a föld porából, érzik még azok is, akik külsőleg el akarják titkolni. Hiába, — nem lehet. Olyan emel kedett a hangulat ezen a napon, hogy elfojtja a földies gondolko­zást, valami tulvilági fény dereng, melynek sugarainál me-gszégyeulik magokat a kishitüek is, s kényte­len-kelletlen úsznak azzal az árral, mely a szent karácsonyt a tiszta lelkek örömünnepévé varázsolja. Annál nagyobb a nyugalom a vallásos keresztény családokban. Itt már nem a látszat, nem az álsze­mérem, hanem az őszinteség, a tiszta lélek boldogsága honol. Áz a bol­dogság, melynek jegyében a földre szállott Megváltó békét hirdetett az emberiségnek. Mindannyian hivata­losak vagyunk reá, de sokan, na­gyon sokan nem értik meg ezt a szózatot. Nem értik, vagy épen nem akarják érteni. Talán az utóbbiak száma túlnyomó. Ne higyje azon­ban senki, hogy az a leíkiismeret, mely lekicsinyelni látszik a termé­szet feletti dolgokat, olyan sima volna, mint szélcsendes időben a nyugvó viz tüköré. Ne higyje sen­ki!.. . Zajong, háborog az, való­ságos vulkán van alatta, mely a megpróbáltatások nehéz pillanatá­ban aztán kitör teljes erővel. A lel­kiismeretet elaltatni igen, de meg­ölni nem lehet. A világ zaja, az élet ferdesé- gei, az a sok korányig, melyet az ember magába szív, csak takaróul szolgálnak. Ne gondolja senki, hogy szemfedél volna, mely eltemette az isteni szikrát. Lángra gyűl az gyak­ran egy érintésre, lángra gyűl ak­kor, midőn már mindenki azt hitte felőle, hogy elveszett. Számos példáját láttuk ennek az istentagadó bölcselők életében. Es ha lelkökbe betekinthetnánl akik a világ előtt kellően tudjfft igyekeznek palástolni azt az ellen­tétet, mely nálok a szív és ész kö­zött tényleg létezik, akkor győződ­nénk meg igazán, hogy ők a leg- szánalomra, méltóbb teremtményei Istennek. Örök harcz, örök küzde­lem dúlja lényüket, mert az érzel­mek nem képesek tűrni azt a rab- igát, melyet a rideg anyagiság rá- jok akar erőszakolni. A léleknek szárnyai vannak, melyekkel a ma­gasba tör, fel oda az istenség esz­méjéhez. A jó keresztény előtt ez a harc ismeretlen. Ő el van telve azzal a békével, melyet az. Üdvözítő hozott az emberiségnek. És ebben rejlik a valódi boldogság. Úgy egyesek, mint nemzetek életének ez a kipró­bált és egyedüli biztosítéka Miként az Istenével meghasonlott lélek foly­tonos gyötrődésben emészti fel ma­gát, épen úgy van a nemzetek éle­tében. Példa reá a világtörténelem. Elbuktak gyakran a legerősebbek és elbuktak akkor, mikor fiaik szi­véből kihalt az Istenhez való ra­gaszkodás. Ahol az Istent nem is­A két koldus. — Ujlaky Károly. — Két koldus jött ki a kapun . . . Egyik nehézkes, roskatag, Vizes szemű. Róla lesir A sok kimustrált rongydarab. A konyháknak morzsáiért Mankón tipeg-topog tova, De csak a járda szélein Zord pinczelyuk az otthona. A másiknak nagy háza van, Szép, fényes cilinderbe jár; Otthon fogadja szolgaraj, Meg dallos kanári madár. S lehet, már holnap dobra megy, Mi ma körötte még ragyog . . . Nem is sejtik az emberek, Hogy koldusnak ez a nagyobb. Hogy itt most találkozzanak A két, levedlett koldusok: A nagyobb koldus gőgösen A rongyosabbnak pénzt dobott. Karácsonykor. Leszállt az éj és bűvös fátyoléban Kigyult az égnek mill’járd csillaga S a bűnös földre békeágat hozva Leszállt a kisded Ur Jézus maga. Glóriás fény alakját nem övezte, Bibor nem simult lábai elé. Oh! hisz az ember akkor mámorában Istent imádni elfelejtené. Egy kicsi jászol fagyos, hideg ölén Pihen a kisded foszlányok között S im’ a jámbor pásztorok szivébe A hódolatnak árja költözött. A népek ezre, milliója térdel — Ur Jézusom — ma jászolod körűi Irgalmasságod nagy müvét csodálva Lelkűk imádás árjába merül. Es te betérsz a fényes palotákba, De nem repülsz el a kunyhók felett Amott rideg pompával fogadnak - Itt „dicsőséget“ zengenek neked. Lábacskáid nyomában leng a béke Megváltást, üdvöt hintesz szerteszét S megosztod itt a bűnös emberekkel Szentséges szived szent szeretetét. Maradj közöttünk földreszállott Kisded, Oh ne távozz el lelkűnkből soha! Add, hogy az árva, elhagyott szegénynek Boldog lehessen az ő Karácsonya. Ujlaky János. A sápadtarczu fiú. — Irta: Kocsán Károly. Nagy robogással fut be a vonat az állo­másra. Meglassudik s végre hosszú kinos nyö­gések után megáll. Liheg mint a megkergetett ember. Felszedi az utazókat. Éleset sivit s azzal ismét berohan a vak sötétségbe. A felszállók CSÍPŐ LAJOS SZATMAE, Deák-tér 7., (I. emelet). f\ ELSŐRINGD PAPI- Y “4tJ?'«“™ha,1 Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ES POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, n mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Tisztelettel CSAPÓ LAIOS, szabó. mester

Next

/
Thumbnails
Contents