Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-18 / 51. szám
Szatmáp, 1907. deczember 18 51. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —- — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eeyes szám ára 20 fillér. FelelSs szerkesztő HÁTHO B Y ENDBE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY BAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hitdelések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. l»i> megjelenik niiudeu szerdán. A Kath. sajtó egyesület. Magyarország katholikus népe a keresztény megújhodás szellemétől vezetve minden vonalon hozzálátott az üdvös alkotások megteremtéséhez. A kereszténység, mely minden kornak igényeihez egészséges érzékkel birt, a jelen s jövőnek szükségszerű követelményeit is a máguk fontosságában fogta föl. A magyar katholieizmus, mely pezsdiilő erejében a nagygyűléseken eddig az ébresztés munkáját végezte, már-már forrongásba hozza a lelkeket s mint a legutóbbi pécsi gyűlés mutatja, elérkezettnek látja az időt a tettek mezejére lépni. •— S mondhatjuk, hogy a kath. nagygyűlések minden irányban való tevékenysége nem volt oly nagy horderejű, fontos vivmány, mint a kath. sajtóegyesület megalakításának keresztülvitele. A katholikus sajtóegyesület, melynek hiányában közállapotaink, a keresztény társadalmi élet nemcsak hogy pangott, de már-már lélekzetét vesztette, — oly föltétlenül szükséges mediezinája a jövőben a keresztény Magyarországnak, mely nélkül a vakondok-sajtó minden nemesebb érzelmet kipusztitott volna az állam polgárainak szivéből. A sajtó, mely érzelmeket kelt és pusztít, éppen ezért az államok kormányzatának irányitója. A magyar katholiczizmus vezető férfiai nagyon jól tudták ezt, mikor a kath. sajtóegyesületet megteremtették. — Nagyon jól tudták, hogy egyöntetű, hatalmas kath. sajtó nélkül hasonló eredmény nem érhető el. A sajtóegyesület meg lett alakítva. Azóta elmúlt egy nehány hónap. A mustármag csirát fogott, hogy gyökeret verjen, melynek csatornáin szívja magába az életet Magyar- ország sajtójának majdan terebélyes, hatalmas, nagy fája. A hivószó, melyet a. pécsi nagygyűlés kibocsátottt, viszhangra talált s a keresztény Magyarország eszméjéért lelkesülök anyagi existenciájukhoz mérten igyekeznek vallási és hazafiui kötelmeiknek^ eleget tenni. A társdalmi osztályok minden rétegéből csoportosulnak a magasztos ügy támogatására. Magyarország keresztény polgársága ébredjen is már egyszer tunya tétlenségéből. A katholiczizmus hivó szózatára pezsdüljön föl zsibbadt tagjainak elpetyhüdt vére. Elleneink ostromát, melyet sajtójukkal vivnak, ne nézzük közönyösséggel. — Avagy nem halljuk evészharang kongását fejünk fölött?! Nem látjuk-e mint törnek intézményeink ellen ? A vallást legyűrni, nzafiságot kitörölni a népiélek érzelmeiből, hogy azután diadalmi kárörömmel forgassanak fel mindent, ami Isten és ember előtt szent. — A nemzetközi szocziáldemokráciának túlkapásai már is mutatkoznak a Balthazárok érdekszövetségének kirohanásaiban. Magyarország népe nem lehet még annyira gyámoltalan, hogy ezek láttára ne nyitná föl szemét. A magyar katholikus társadalom nem lehet még annyira elvakult, hogy mindezek kikerüljék látását. Álljunk tehát a magunk talpára s ne hagyjuk hitünket, honszerelmünket nemzetközi betyároktól gunytá'rgyává tenni. — Segítsük a kath. sajtóegyesületet fejlődésében. Támogassuk anyagilag s gyüjtsünk tagokat! Államiságunk ezeréves keresztény múltjának s jövőjének szeretete vessen csak egy szikrát szivünkbe s akkor nem nézzük tunya tespedtséggel elleneink ostromát. Álljunk hát talpra, a kath. sajtóegyesület támogatására ! Ne tétovázzunk ! Munkában a siker s anélkül elveszünk! Se. J. Felfordulás Horvátországban. Hónapok óta izgatottságban tartja az országot a horvátok perfid viselkedése, mely megakasztotta a parlament munkálkodását. Ez az eljárás tulment a parlamenti vita határain, valóságos lázadássá fajult, úgy látszik, tervszerint lázadásba akarják kergetni az egész Horvát-Szlavonországot. Beszédeikben önálló országnak tüntetik fel Horvátországot, külön horvát államiságról regélnek, maguknak szuverain jogokat követelnek s tervük elérésére külföldi politikusokkal konspirálnak. A kormány elnöke régóta kijelentette, hogy elbánik, leszámol velük, de külső eré- lyességet velük szemben eddig más nem tanúsított, mint a képviselőház két alelnöke, Rakovszky és Návay. Levél. — Ira: Kocsán Károly. — Pistám! Elbocsátottad életed hajóját, mely drága kincset vett fel kebelébe s most evezett a vészes, viharos tengerre. Szerencse s áldás kisérje utadat! Felszedted a horgonyt, kifeszitetted a vitorlákat s megerősítetted az árboczot, hogy szembeszállhass a fergeteggel s az orkánnal. Menj! A gyenge hullám karjai védjék meg hajódat, az enyhe szellő lobogtassa vitorládat s a derűs napsugár aranyozza meg minden lépésieket. Mielőtt elhagyod a kikötőt, jer velem, egy történetet mondok el neked. Két ifjút vetett össze a közös sors. Úgy kerültek egymáshoz, mint ősszel a fáról lepergő, megsárgult levél. Felkapja a hideg szél, szárnyára veszi s tut, fut vele tova a kietlen tájakon. S mig egyszer haragját kitombolva, lepihen s a magával ragadt leveleket egy csomóba sodorja. Eleinte elmentek egymás mellett, mint az ismeretlenek. De lassankint, amint megismerték lelkűk közös vonásait, a barátság erős szála fűzte őket össze. Nem mint a jó barátok, hanem a testvérnél is jobban szerették egymást. Együtt szőtték a jövő ábrándos tervét, együtt építgették a légvárakat s már szinte beleélték magukat a színes jövőbe. így töltötték azt a boldog kort, melyet mindenki vissza óhajtlegalább egyszer életében. De egyszer csak beborult az ifjúság alkonya. A szürkület, mint a köd, szállotta meg lelkűket s hideg borzongás futotta át őket. A vidám arcz pirossága meghalványodott s mosolygós tekintetük komolyabbá vált. Mintha a jövő szele érintette volna meg lelkűket. Szemük csak lassan szokott a homályhoz s im egyszer csak egy végtelen hosszú ut kezdetén állanak. A két barát némán megállt. Majd kezet szorítanak s bucsucsókot váltva, a sors egyiknek jobbra, a másiknak balra mutatta az utat. A jobbratértet a szerencse vette védő szárnyai alá, a balra menőt pedig a balsors ragadta magával. Hagyjuk most a balsors áldozatát, kisérjük csak a szerencse gyermekét. A szerencse, mint deli hajadon jelent meg. Hosszú, lenge ruha fedte bájos termetét, hullámos, sötét haj omlott hófehér vál- laira s fekete szemei égtek, mint a tűz. Az ifjú szinte elkábult, mikor rátekintett: annak szépsége egészen elbűvölte. — Jöjj gyermekem — fogta kézen a szerencse az i.jut — s gyorsan szaladtak előre. Nézz — mondja — a magasba, mert ha tekinteted a földre száll: úgy én elbo- csátlak oltalmam alól. ELSŐRANGÚ PAPI- V CSAPA LAJOS SZATMÁE, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ÉS POLGÁRI SZABÓ Magyar díszruhák, Polgári ruhák, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. Mindennemű öltöny készitéséné a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, “esíe6;
