Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-18 / 51. szám
9 Szatmár, 1907. deczember 18. A bán ezideig csak tárgyalt, tervezgetett s alkudozott, programmot készített, biztatott, de bogy félesztendei munkájával menynyire jutott, az összehívott tartománygyülés mutatta meg. A gyűlés alkalmából budapesti mintára a horvátországi szocziáldemokraták is tömeges felvonulást rendeztek, hogy tüntessenek az általános választói jog mellett. Rakodczay bán felolvasta a tartománygyülést feloszlató királyi leiratot s a horvát tartománygyülés hangos „Dole bán“ kiabálások között kimúlt. Most már következik a horvát urak okulása és a tanulságok. Ne felejtsétek el ezeket. A magyar állameszme a szent korona, a nemzetnek /és a királynak adja a törvény- hozás jogát. Nemzet csak egy van, a magyar. Király is egy van. A horvát nemzet, a horvát királyság közjogi eszméi bent foglaltatnak a magyar nemzet, a magyar király közjogi eszméjében. Tehát a magyar államfenség, a magyar alkotmány saját közjogi egészében szabadon rendelkezik a horvát autonómiával. Ezt kell megtanulniok a hor- vátoknak. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága deczember havi közgyűlését a múlt hétfőn délután tartotta meg dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A polgármester havi jelentése felemlíti, hogy a még mindig fennálló vörhenyjárvány miatt az összes iskolák a rendesnél hosszabb, 3 heti karácsonyi vakácziót kaptak. Indítványozta a jelentés, hogy az,elhunyt Félegyházi Ferencz bizottsági tag családjának a bizottság fejezze ki részvétét. A jelentés végén a polgármester a bizottsági tagoknak boldog karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kíván. A megéljenzett havi jelentés elfogadása után a központi választmánynak s különféle bizottságoknak 1908. évre való megalakítása közetkezett. E rovatban ezúttal a titkos szavazás utján megalakított bizottságok névsorát közöljük, a többi egyszerű felolvasással megállapított bizottsági névsort legközelebb lesz alkalmunk hírrovatunkban közzétenni. A központi bizottság tagjaivá: Uray Gáspár, Jákó Sándor, I)r. Fejes István, Jákó Mihály, Korányi János, Dr. Keresztszeghy Lajos, Wallon Ede, Ferencz Ágoston, Pethő György, Dr. Lehóczky János, Litteczky Endre és Dr. Fechtel János. Az igazoló választmány tagjaivá: Uray Gáspár, Csomay Imre, Hehelein Károly, Dr. Dómján János és Jankovics János. A közigazgatási bizottság tagjaivá: Csomay Imre, Dr. Keresztszeghy Lajos, Dr. Tanódy Márton, Dr. Farkas Antal és Uray Géza választattak meg Ez utóbbi bizottság megmaradó' régi tagjai: Korányi János, Dr. Fejes István, Jákó Sándor, Uray Gáspár és Dr. Kelemen Samu. Az igazoló választmány elnökévé a főispán Korányi Jánost s a maga részéről tagokul Jákó Sándort, Lehotzky Jánost és Felhő Györgyöt nevezte ki. A polgármester bejelentette a november hóban lefolyt választások jogerőre emelkedését s egyúttal azt, hogy e hóban ismét bizottsági tagválasztás lesz az első és negyedik kerületben megejtendő, minthogy dr. Kelemen Samu ezután, mint virilis óhajtja bizottsági tagságát gyakorolni, Félegyházi Ferencz pedig meghalt. A választás mindkét kerületben deczember 29-én fog lefolyni s az I. kerületben választási elnök Dr. Antal Sándor, alelnök Vallon Lajos s jegyző dr. Pirkler Ernő, a IV. kerületben elnök Nagy Barna, alelnök Pethő György s jegyző Tan- kóczi Béla lesz. A Rákóczi-utczai Szerdahelyi-féle telekből 456 D-ölet a fölépitmények nélkül hajlandónak nyilatkozott a közgyűlés a kincs„HETI SZEMLE“___ === tárnak az építendő postapalota czéljaira átengedni. Elhatározták a mátészalkai vasútra megszavazott hozzájárulási költségből lö0,000 K. kiutalását. A róm kath. kántori és egyházfi állás betöltése körüli jogok olyformán körvonalaz- tattak, hogy a pályázathirdetés a plébánia, a betöltés az egyháztanács s a megerősítés a városi tanács joga. Megemlítjük még, hogy az iparosta- noneziskolánál egy közismereti és egy rajz- tanitói állás rendszeresítését határozták el. A „Cecil“-Egylet újjászületése. Könnyebb rombolni, mint építeni. A mai társadalmi életben, amikor bizonyos kitűzött czél elérésére egyre-másra tömörülnek az emberek, különféle egyesületekbe, a nemes és jámbor czélu egyesületek életét, működését a nagyok érdeklődése, áldozatkészsége, a társadalom erkölcsi és anyagi támogatása kiséri. Egy nemes és szép czélu intézmény kimúlása, vegetálása szomorú dolog. Létezni, vagy nem létezni. Ilyen -Vegetáló, mély álomban szuny- nyadó egyesület volt ez ideig az ezelőtt pár évtizeddel b. e. Nitscli József székesegyházi karnagy által Isten dicsőségére alakított és létesített „Cecil“ énekegyesület. Szép és fényes múltra tekinthet vissza az egylet, aranykorát élte halhatatlan emlékű Irsik Ferencz praelatus kanonok életében, ki ezen egyesületnek védnöke, elnöke, szóval lelke és mindene volt. A Széchértyi-utczai díszes palota, mely díszére válnék bármely nagy városnak, az ő jó és nagy lelkét, áldozatkészségét hirdetik, mig az épületből egy kődarab lesz. Halála, valamint a b. e. Nitsch József karnagy halála után csak vergődés volt az egylet élete. De nem halt meg a leányzó, csak aludt. — Nem, soha — szólt az ifjú lelkesülve — csak téged foglak követni. Az ifjú útja virágos volt, a selymes fű nem sértette meg lábát, az ut szélén csábitó szüzek, mosolygó arczczal incselkedtek a szerencse fiával. Tövisét dobáltak elébe, de a szerencse mindig elhárította előle. Az ifjú azonban annyira elmerült a szerencse szépségeinek nézésébe, hogy megfeledkezve ígéretéről, tekintetét a földre sütötte. Mámor töltötte meg lelkét s ez gyengítette meg akaratát. A mint föltekintett, hirtelen elsápadt, mert egyedül találta magát. A szerencse el- szállott, mert az ifjú fogadását megszegte. Most ott állt, tanácstalanul, tétován. Félelem fogta el tettének elkövetése után. Mit csináljon? hova legyen? senki sem volt közelébe, ki segítségére sietett volna. Megindult hát vissza azon az utón, melyen elindult. De haj! Alig tett nehány lépést: nagyot jajdult s tehetetlenül rogyott le az útnak porába. Most már a selymes fü megdurvult, a rózsa lehullatta mosolygó szirmait s csak a kemény, hegyes tövisek maradtak meg. Szin, illat, mind eltűnt. Bolyongott, mint a pusztában eltévedt vándor, de sehol sem talált nyugalmat. Nézett fel a magasba, de sehol semmi biztató jelt nem talált. Csak rótta az utat, küzdve most már ezer akadálylyal. Sok idő múlva még is talált egy hasonló sorsut. A két elhagyott, kik előbb még a boldogság mámorában úsztak, most tekintetükből egymásra ismertek — szótlanul összeölelkeztek. Elbeszélték egymás buját, baját s kissé megvigasztalódva folytatták utjokat. Most már csak olykor derült fel nekik. A nap csak néha kandikált elő a felhő rétegek alul, egy pár pillanat múlva azonban ismét eltűnt, csak csalogatta a két elhagyottat. Csak lassan haladtak előre a rögös utón. Megosztották egymással a bajt, a szenvedést, meg az örömet és csekély boldogságot. A szerencse most már csak álmukban jelent meg nekik. Oh, mily szomorú arczczal •ébredtek fel, egy-egy édes álom után. Szétnéztek s a rideg való vigyorgott rájuk gúnyos arczczal. Egyszer azonban a sors ismét közzéjük suhintott ostorával. Alig fájt ez már nekik. Hisz a gyakran ért szenvedés még a legérzékenyebb keblet is fásulttá teszi. A később érkezettet ereje elhagyta s leroskadt a porba. A másik segítsége már hiába való volt. Ott maradt tehát egyedül a sors szeszélyébe támaszkodva. Hosszú, szenvedésteli bolyongás után végre elért életének egy oázához. Itt megpihent. A hüs cseppek enyhitőleg hatottak az eltikkadt utasra. Régi sebei beheggedtek s most mintegy megifjodva érezte magát. További vándorlásában egy virágos kerthez ért. Madárcsicsergés verte fel a néma csendet, a szellő susogásával egybeolvadva. Játszó, vidám gyermekek futkároztak s deli szép hajadon az ifjú karján 1 ej tett tova, egymás fülébe szerelmes szavakat suttogva. Arezuk ragyogott a boldogságtól. Siettek az árnyba, hol egyedüllétüket ne zavarja semmi nesz. A leány karcsú, magas Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Grcguss és Clirapáry üzletében Szatmár - N émeti, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
