Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-16 / 42. szám

XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. október 16. 42. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. FelelSs szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. \ Az elfogulatlanok. Nagyon különös, egyúttal jel­lemző az ellentétes áramlat térfog­lalására az a magatartás, melylyel minden katholikus színezettel bíró mozgalom iránt viseltetnek a tár­sadalom és a sajtó legnagyobb ré­szében. Nem is szükséges, hogy katholikus színezettel bírjon, ele­gendő, ha katholikus emberek ál­lanak az élén, — mindjárt készen van a jeríkói lárma, pereatot kiál tanak a „sötétség“ lovagjaira, kik a felekezeti béke megrontására tör­nek. Az ultramontán, reakczioná- rius, jezsuita és ezekhez hasonló kifejezések csakúgy röpködnek a légben s a kiknek módjukban van és csak legcsekélyebb befolyással vagy tekintélyével bírnak a társa­dalmi életben, mindannyian meg­indulnak, hogy útjába álljanak és ha lehetséges, leszereljék a legiid- vösebb mozgalmat is csak azért, mert katholikusok indították meg. Ha a zsidók, vagy a protestán­sok tesznek valamit, ami jóllehet erős felekezeti színezettel bir, vagy épen támadást intéznek — no ter­mészetesen a katholikusok ellen, az fel sem tűnik, sőt mintegy ter­mészetesnek találják, mert ilyen az idők szele, ilyen a megromlott és megfizetett sajtó által teremtett köz­vélemény. Példa van reá számtalan a múltban és jelenben. Mikor legelő­ször megpendítették hazánkban a kath. nagygyűlések eszméjét, lett nagy rémület és tülekedés. Uijába akartak állani, nehogy megvaló­suljon. Terrorizálták az embereket fent és alant, szégyenbélyeget akar­tak sütni azok homlokára, kik ott meg merészelnek jelenni. A haza, a társadalmi és felekezeti béke fel­forgatóinak deklarálták, kik bizo­nyára a pápai államot akarják fel­állítani Magyarországon. Mikor az­tán látták, hogy lármájuk nem használ sem fent, sem alant és úgy a főrangúnk, mint a közönség kö­réből számosán jelennek meg, ak­kor aztán kezdtek megbékülni az eszmével, pláne mikor kiviláglott, hogy nem is olyan mumus az, mint amilyennek ők a falra festették. Most már nem sokat törődnek vele, mert látják, hogy azok a rémséges kath. nagygyűlések sokkal ártatla­nabbak, sem hogy valami nagy einócziót tudnának produkálni. De hát ez szorosan már nem tartozik ide, mert ez már a katholikusok biine, kiknek őshagyománya, hogy megelégesznek a papiroson hozott határozatokkal, de azokat az életbe átvinni se kedvük, se türelmök. Itt csak arról az ellenszenvről akartunk szólani, mely vele szem­ben annak idején megnyilatkozott. Hát nem furcsa ez! A protestánsok gyülóseznek derüre-borura, gyiilé- seznek a lutheránusok, gyülésez- nek az izraeliták. Ez nem baj. De ha a katholikusok gyüléseznek, ez már rettentő nemzeti veszedelem. Szinte úgy látszik, mintha félne a megrontott és aláaknázott társa­dalom a kereszttől, attól a symbo- lumtól, melyre Jézust megfeszítet­ték. Pedig az a kereszt volt meg­váltója és boldogítója az emberi­ségnek. Mig az a kereszt ragyogott a nemzetek életében, a tudományok­ban és művészetekben, a virágzás kora ébredezett védelme alatt és nem volt oka feljajdulni az embe­riségnek a nyomor és lelketlen üzérkedés miatt mint napjainkban, mikor azt a keresztet leragadták az őt megillető helyről és a vallás- talanság szellemét "tették oda útmu­tatónak. Ja, ennek a szellemnek minden szabad, amitől a kereszt tiltja az emberiséget. Ugyanezt a hadjáratot láttuk ismétlődni a néppárt megalapításá­nál. Tömött csatasorban vonultak fel ellene a zsidó, a liberális és a protestáns lapok. Kikiáltott párttá avatták menten, mely a haza meg­rontására tör. Gazemberek, haza­árulók, akik ezt a pártot merik tá­mogatni. Mikor aztán bebizonyoso­dott, hogy hazafiasabb párt mint bármelyik, kezdettek alábbhagyni egy kicsit becsmérléseikkel, sőt legutóbb helyet adtak neki a kor­mányzásban is. De ne gondolja senki, hogy ezt valami nagyon szí­vesen tették, tették mert kénytele­nek voltak vele, mert nála nélkül nem tudtak boldogulni. A hajsza azonban ezután sem szűnt meg, ez a párt most is hazaáruló, noha részt vesz a kormányzásban a többi hazafiasnak elismert pártokkal, se vége, se hossza a piszkólódénak, ahol néppárti jelölt meri felvenni a küzdelmet a mandátumért. S miért e liii-hó ? . . . Félnek a kereszttől, melyet a néppárt tart kezében, a rósz lelkiismeret munkája dolgozik nálok. Féltik azt a pozicziót, me­lyet illetéktelenül elfoglaltak a ma­gyar társadalomban, félnek attól a sepregetéstől, melyet a néppárt prog- rammja van hivatva vógbevinni a közélet mezején, mert ez a párt maga előtt szemetet nem tűr. Ugyanez a komédia ismétlődött meg kicsinyben a múlt hetek alatt Szatmár városában, midőn felvetet­ték a keresztény szocziálista egye­sület eszméjét. No még ilyet! Az Isten szerelméért! . . . Felekezeti bé­ke, társadalmi rend, pártbontás, kle- 1 rikálizmus, jezsuita képmutatás, ha- I mis apostolok és hasonló nagy szó- j lamoktól csakúgy prüszkölt a helyi j sajtónak az a része, mely a ke- j resztvizben valami vérfürdő rém- ; képét látja, megindult az ellenak- czió társadalmi utón. Gyiilóseztek, anketteztek, banketteztek, ittak na­gyokat a Szatmárhegyen és a vá­rosban, hogy a keresztény szocziá- lis egyesület halotti torát megüljék. Természetesen legelőször azt az embert akarták lebunkózni, a ki az eszmének zászlótartója és lehetet­lenné tenni saját környezetében, az iparosok között. Egy panaszlevél jelent meg előttük, mely kiközösí­tését kérte. A manőver csütörtököt mondott. Az iparosok mosolyogtak egyet, azután kijelentvén, hogy az eszmét ők is helyesnek tartják, fél­reterelték a bunkót, melv már ké­Le szén állott a lecsapásra. Ez nem remélt eredmény volt. Megindították tehát az akcziót egy másik oldalról is. Beugratták az CSAPD LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet), a Fi dORANfríl PÄPT- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, \/ Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt liLOl/llHliuU lní! tv.t p.lfidáns szahas ps finom kivitplrp. fp.ktRÍ. ES POLGÁRISZÄB0 Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. A "iszteiettel CSAPÓ IA10S, sz a b ó- mester.

Next

/
Thumbnails
Contents