Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-30 / 5. szám
XVI. évfoAyam. Szatmár, 1907. január 30. 5. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévro — — — — — 1 * 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. az.) Hifdctcsck jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora *0 fillér. A liip megjelenik minden szerdán. Helytelen tervezés. A nagyközönségnek princzipá- lis érdek«*, hogy ügyes-bajos dolgaiban olcsó és gyors igazságszolgáltatáshoz jusson. Ez ez elv mi- nálunk útvesztőbe került, — hónapokon, éveken keresztül kell a szegény embernek várakozni, egyik hatóságtól ki, a másikhoz be valóságos zarándok módjára vándorolni, inig pár száz forintos ügye dűlőre kerül. Midőn végre meghozta örömét az igazságszolgáltatás, azon veszi magát észre, hogy a különböző költségek fejében, — melyeknek se szeri se száma, csaknem az egész összeg felemésztődött, mely iránt érdekelve volt. Egy részét zsebrevágta az ügyvéd, a másikat a közjegyző, a harmadikat igénybe vették a bélyegköltségek, a különböző kivonatok, térrajz, árvaszék, tetejébe jött a bírói eljárás.. íázóval az érdekelt törvényesen és teljesen kipuczolva jut keresetéhez, melyet aztán egyenesen vihet a bankba, mely részére a szükséges pénzt előlegezte. Ezen az állapoton kellene segíteni és nem még jobban bebogozni a szegény ember dolgát. Mert az a javaslat, melyet most törvénybe akar iktatni az igazságügyminiszter, nemcsak hogy ellenkezik a gyors és olcsó kiszolgáltatás elvével, de megnehezíti a nagyközönség helyzetét olyan téren is, amit eddig házilag, természetesen kisebb költséggel és utánjárással el tudott intézni. Arról van szó, hogy az igazságügyminiszter által összehívott ankét határozata értelmében telekkönyvi beadványokra be akarják hozni az ügyvédi és közjegyzői kényszert, sőt a miniszternek az az ideája, hogy állami hatósághoz intézett beadványt is csak ügyvéd vagy közjegyző készíthet. (Lásd a Magyarország jan. 22-ik számát.) Tiszteljük az ideát, de nem kérünk belőle. Eddig meg tudta csináltatni a szegény paraszt ember azt a beadványt odahaza a községi jegyzővel, literátus * ember megírta maga. Ezután ha állami hivatallal kell szóba állania, fogjon be, ha ugyan van lova szekere, ha pedig nincs, kutyagoljon a városra, tömje meg a bugyellárisát, mert az kétszerkettő négy, hogy egy ügyvédi | vagy közjegyzői honorárium legalább ötször annyiba kerül, mint amennyit odahaza a jegyzőjének kellett volna fizetnie. Ez az idea tehát rettenetesen sújtja első sorban magát a közönséget, de sújtja a jegyzői kart, melynek kezéből kenyerének egy jelentékeny részét kiüti. A jegyzői kar át is érzi ennek a súlyos tervnek rettentő horderejét és fel vannak zúdulva az egész országban. Gyüléseznek, tanakodnak, hogy törvényőre emelkedését megakadályozzák, Állásfoglalásukat érjük és helyeseljük, mert a saját érdekeikkel védik „a szegény embernek érdekeit is. Ok olcsóbban és végeredményében épen oly jól meg tudják szerkeszteni azt a beadványt, mint az ügyvéd vagy a közjegyző. Mert ha ilyenekhez egy községi jegyző nem ért, akkor el kell csapni, — adja át a helyét másnak, ha nem arra való, hogy a községnek vezetője és tanácsadója legyen. De kvalifikálni mindenképpen kell őket arra, hogy ennek a hivatásuknak emberül meg tudjanak felelni. A magasabb középiskolai képzettség és a közigazgatási tanfolyamok életbeléptetésével megszűnt az az anomália, hogy minden utazó vigécz, kicsapott mesterlegény, vagy el korhely edettexistenezía kezébe vehesse a falu pennáját. De ha a mai követelmény sem volna elegendő, tessék a kvalifikáczió mértékét fokozni, de mindenesetre olyan egyént állítani a nép közzé a községekbe, aki képes legyen őt helyes irány- | ban vezetni, ügyes bajos dolgaiban i neki tanácscsal és segítséggel szol- j gálni. Nem tudjuk, kik voltak azon | az igazságügyi ankétén, akik ezt j a bakot meglőtték. Valószínűleg ! ügyvédek, közjegyzők, bírák, szó- 1 vaí egvik másik oldalról érdekeltek. ! Tehát pro domo beszéltek és határoz- i tak. Á közönség köréből, vagy a jegyzői karból aligha volt oda valaki meghiva. Pedig várinak előkelő földes uraink, akik jogi ismeretekkel is rendelkezn,ek, de ame- lett ott falujokban szerzett tapasztalásaik utján ismerik a szegény ember ezeregy baját. Ezek bizonyára tudtak volna helyes felvilágos itással szolgálni. Mi á miniszter hozzájárulásán és ideáin nem csudálkozunk, mert hiszen ő is iigvvéd ember lévén, _? XJ kétségkívül az a magasabb szempont indította, hogy pejy^DTükéletességgel készült beadványok jussanak a hatóságok kezéhez, de figyelmen kiviil hagyta, illetve talán nem vette észre, hogy ezt nem a közönség megterheltésével kell eszközölni, hanem épen azon a módon, hogy neki minél könnyebbé tétessék ügyleteinek lebonyolítása. Tehát korántsem az ügyvédi karra vagy a közjegyzőkre, kik a községek lakosaitól távol állanak, hanem egy olyan községi jegyzői testületre kell appelálni, mely tudjon megfelelni hivatásáuak, mely a népnek csakugyan esze, pennája és vezetője legyen. Az igazságügyminiszter a jelekből ítélve holnap ugyan beadja lemondását, de ez aligha változtat ama körülményen, hogy ezen már teljesen előkészített ügy szőnyegre ne kerüljön, mert nemesük az ő, hanem az ankétén részt vett, — tehát irányadó körök felfogásával is megegyezik. Azért nagyon helyén való, jóelőre védekezni ellene a jegyzőknek is, de a nagyközönségnek is. * I A Polónyi-hajsza. Nagy szenzáeziója volt a múlt hétnek. Polónyi, az igazságügyminiszter meg akarta rendszabályozni a borzét, kiadták tehát a tőzsérek a jelszót, hogy tönkre kell őt tenni. Talán bukik vele maga a koalicziós kormány. És megszólalt a Jerikói trombita. Osiptek egy baleket Halmos János volt budapesti polgármester személyében, kivel azt állíttatták, hogy Polónyi mint fővárosi bizottsági tag e minőségét ügyvédi j irodája részére, szóval vagyonszerzésre használta fel. Halmos azonban belátta tévedését és visszavont mindent. Bocsánatot kért. Ekkor kengyel Zoltán állott ki a fórumra, fentar- totta Halmos összes vádjait, sőt erősen kompromittálta az udvar előtt, közreadván azon levelét, melyet Schönberger bárónéhoz intézett, kitől a nemzeti küzdelem idején az udvar I felfogása felől tudakozódott. Lett erre nagy j kavarodás, mert 'belekeverték Andrássyt is, í mintha neki is tudomása lett volna a dologI ról, sőt igyekeztek bemártani az egész vezérlő-bizottságot. Tetézte a chaoszt, hogy j Polónyi mint igazságügyminiszter' nem akarta j bírói útra terelni a dolgot, holott Andrássy épen ezt tekintette teljes megoldásnak. Polónyi bukásáról, Andrássy és Zichy lemondásáról, sőt kormányválságról szóló hírek keringtek a levegőben. Végre Andrássy álláspontja győzött és Polónyi megindítja a sajtópert Lengyel Zoltán ellen. így a kabinetkrizis el lett hárítva, Polónyi távozik, Andrássy ma-
