Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-02 / 41. szám
41. szám. XVI. évfolyam. Szalmái*, '907. október 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — 1 Tanítóknak és kézműiparosoknak egy E ryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Nyilttór sora 40 fillér.-A. lap megjelenik minden szerdán. Hámon József, praelatus-kanonok. 1838-1907. Lelkünk inél.y fájdalmával foglaljuk gyászkeretbe lapunk homlokterén azt a rendkívüli veszteséget, mely Hámon JoÁsr/'praelátus-kanonok elhunytéval a szókeskáptalant és egyházmegyénket sújtotta. Egy ilyen kiváló férfiú ravatala előtt, ki egész életét, életének minden erejét hasznos munkálkodással a közczél- nak szentelte, szinte megrendül az emberi kebel, — az ilyen nagy jellemeknek, kikhez hasonlót csak ritkán tud felmutatni korunk történelme, élniök kellene időtlen időkig, hogy szellemi nagyságukkal világitó fáklya gyanánt tündököljenek, akarat és tett erejükkel, jótékony szivök nemes virágaival díszére és hasznára váljanak a társadalomnak, mely képességeiben, kivált az utóbbi idők folyamán megfogyatkozva nagyon is reá van utalva a sziklaszilárd jellemek támogatására. Mert ilyen volt Hámon József kanonok, kinek halálát méltán gyászolhatja nemcsak a klérus, hanem minden hívője ennek az egyházmegyének. Amely munkakörbe határozott, ellentmondást nem ismerő irányitó szelleme behatolt, már rövid időn belül jelentkeztek a fellendülés tünetei, melyekre csakhamar az általános virágzás korszaka következett be. Mint a püspöki uradalom és apáczazárda jószágkormányzójá- nak, mint az alapítványi pénztár egykori gondnokának oly elévülhetetlen érdemei vannak, melyek egyházmegyénk történetében a legelsők között követelnek helyet babérko- szoruzottan dicső emlékének. Jobbkeze volt főpásztorának évek hosszú során keresztül, irányitó szellem főleg az egy házmegye anyagi ügyeinek rendezésében sőt ahol ilyenről volt szó, bátran elmondhatjuk, hogy Hámon kanonok szaktudását nélkülözni csaknem a lehetetlenséggel volt határos. Meg kell emlékeznünk róla, hogy fiatalabb éveiben mint theolo- giai tanár, mily jóakaró s gondos vezetője volt az ifjúságnak. Szive meleg szeretettel volt eltelve irántok, egykori tanítványai mindig a legboldogabb emlékekkel fognak visz- szatekinteni azokraa rég letűnt időkre, melyekben az ő nemes és áldott jó leikéből fakadt irányítás mellett bolyongtak, sokszor talán ingatagon a tudomány csarnokaiban. De ő atya volt, atyja a kispapoknak, ki szeretettel tudta megerősíteni az ingatagokat, felébreszteni az önbizalmat, előhaladásuk számára egyengetni az utat, mely a biztos siker révpartjához vezetett. Szivnemességének ékesen szóló bizonyitéka az a meleg szeretet, melylyel testvéreiről és családjának tagjairól mindenkor gondoskodott, bizonyitéka az a jótékonyság, mely meg van örökítve az egyházmegye évkönyveiben, melyeket amennyire az adatokhoz hozzájuthatunk, alább fel fogunk sorolni. De ezek csakis a nagyobb tételek, ezer meg ezer az eset, melyeket sem ő, sem senki nem jegyezgetett, melyekről a bal kéz sem tudta, hogy mit ad ki a jobb. Emléke most már az utókoré, a történelemé. Olyan emlék, aminőt csak nagy ritkán van alkalma megörökíteni Kliónak. Egy szép életnek állandó tevékenységben lefolyt tüköré az, melyet mennél tovább, mennél több oldalról szemlélünk, annál hatalmasabb arányokban dornte borodik ki előttünk Hámon József praelátus-kanonok lelki nagysága. Az elhunyt főpap életrajzi adatait a következőkben adjuk : Született a vasmegyei Pinkafőn 1838. deez. 17-én. Iskolai tanulmányait kitüntetéssel végezte, a budapesti tudományegyetemen a szentirási tudományok borostyánkoszorusa lett. Aldozópappá 1863. julius 27-én szentelAz ajtó. — Humoreszk. — Harminczöt éves vagyok és építési vállalkozó vagy magánhivatalnok, már magam sem tudom biztosan (jobban mondva: ez úgyis mindegy a t. olvasónak). Ugyanilyen okból elhallgatom nevemet és vallásomat is, valamint születéshelyemet, sőt még lakhelyemet is. Azt azonban megmondom, hogy férfi vagyok. (Hiszen tudjuk, hogy akár magánhivatalnok, akár építési vállalkozó nő is lehetne.) A múltkor Kisújszálláson jártam, meglátogatni egy rokonomat, akarom mondani: valakit. Mikor elutaztam onnan, nem is engedtem a háziaknak, hogy becsületes szokás szerint kikisérjenek a vasúthoz, mivel nálok elég gyakori vendég vagyok. Az úgynevezett „indóháznál“, az úgynevezett „beszállás“ alkalmával ki akartam lépni egy ajtón és pedig az ott levő tágas gyülekező csarnokból (nevezzük igy, az efélé- nek eddig még nincs neve) a folyosóra, hol elzárva volt nagy számú részint utazó, részint nem utazó hölgy és ur, meg gyermek, mint valami „letartóztaiott“ egyének, de ugyanekkor egy úri nő is használni akarta az ajtót — természetesen rendeltetésének megfelelőleg, vagyis ő meg a folyosóról szeretett volna bejönni, azaz kijönni (ez is mindegy) a — központi gyülekező csarnokba, honnan az „indóház“ csaknem minden helyiségébe közvetlenül lehet eljutni, ide értve ezeken kívül még az utczát is. Az úri nő — nem tudom, milyen korú lehetett, hiszen nő volt — gyászruhában volt s egyik kezében kisebb úti táskát, a másikban könnyű felöltőt tartott. Azt határozottan állítom, hogy a nő öreg nem volt. Mivel pedig mind a ketten ■—• a nő, meg én — egy időben akartunk az ajtón keresztül hatolni, a mi különben nem lett volna legkevésbé sem nehéz feladat, minthogy az ajtó tátva-nyitva állott, természetesen —- a nő, meg én — összetalálkoztunk, sőt igen kevésbe múlt, hogy ezen legelső találkozásunk alkalmával — bár akaratlanul, egyszersmind kisebb ütést is nem adtunk egymásnak. A t. olvasónak bizonyosan volt, talán még utczai járdán is hasonló esete életében már akárhányszor, még ha a nyájas olvasó nem is igen koros. Mikor a gyászruhás nővel kölcsönösen akadályaivá váltunk egymásnak az ajtóban, én, hogy minden rosznak elejét vegyem, villámgyorsan arra határoztam magamat, hogy visszavonulok s pillanatra félreállok, mivel e nővel szemben épenséggel nem CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ RLSÄR ANGII PÄPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, V riiiOURAmiu ran Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbörCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. szabómester.
