Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-18 / 39. szám
XVI. évfolyam. Szatmáp, 1907. szeptember 18. 39. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ! ki. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — 7- — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eiíyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-8AJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hi> etetések jutányos árban vétetnek fel. Nyílttér sora 40 fillér. A líi|> megjeleniU minden szerdán. Keresztény szocziálisták nálunk. Ez a fogalom ismeretlen volt még eddigelé városunkban. Nem akadtak apostolai, kik a szervezés munkáját kezükbe vették volna, nem akadtak, akik az ifjúság szivébe véssék annak népboldogitó eszméit. Most végre talán átültetik városunk társadalmába is azt a szocziális egyesületet, mely az ország sok helyén már oly áldásosán működik a nép jólétének emelésén, szellemi és erkölcsi nivójának előbb- revitelén, az anarchikus szellem kiirtásán. A keresztény szocziálisták ellensúlyozói a szocziáldemokraták- nak, s arra törekszenek, hogy ezektől elhódítsák a sokszor talán ön- hibájokon kivid kelepczébe került munkás ifjakat, kik felett néhány zsidólegény tartja kezében az uralmat és élősködik keservesen keresett..filléreikből, csak azért, mert felültek nekik, ők pedig igen jól tudják bolonditani léprement híveiket. Hogy a szocziáldemokraták hóbortjai valaha teljesedésbe mehessenek, kizárt dolognak tekintendő. Az államok mindenütt birnak anynyí erővel és tekintélylyel, hogy pár óra lefolyása alatt vérbe fojtsanak minden olyan törekvést, mely az állami és társadalmi rend felforgatására irányul. A magyarországi specziális viszonyoknál fogva pedig az ilyen törekvések határosak az őrültséggel. Ezt komolyan nem hiszik magok a szocziálde- mokrata agitátorok sem, sőt ők hiszik legkevésbbé és ecry esetleges népmozgalom esetén ők volnának a legelsők, kik megugorva becsapott híveik elől biztonságba igyekeznének helyezni becses bőrük testi épségét. Az a lárma, amit elkövetnek az egész országban, csak azért jó nekik, mert más kereset és foglalkozás híján az ilyen nap-- lopok bőséges jövedelemhez jutnak, s gondtalanul élnek másoknak keservesen keresett filléreiből. A szocziáldemokraták tehát csak bitorolják a „szoczH lista“ nevet, amely őket semmiképen sem illeti meg, mert korántsem a nép társadalmi (szocziális) bajainak orvoslásán munkálkodnak, hanem bele akarják kergetni egy eszeveszett forradalomba, melyet sikerrel meg- vivniok az államhatalommal szemff ben semmi kilátások nem lehet. Ok tehát nem orvosai, hanem megrontói a népnek erkölcsileg és anyagilag egyaránt, s azért a busás jövedelemért, melyet agitátoraik zseb- revágnak, a szegény munkásnépnek semminemű rekompensácziót nyújtani nem tudnak. Valóságos csuda, hogy vannak a nép között, — még pedig elég sokan vannak, akik hisznek ámításaiknak, és bíznak képtelen Ígéreteikben, melyeket soha sem váltottak be, nem is is fognak beváltani soha. Az ifjúságnak jóravaló része belátta, hogy ezek valóságos zsebrákok, akik az ők nyakukon élős- ködnek, azért kívánnak szabadulni tőlük, sőt ki akarják szabadítani azokat az eltévelyedetteket is, akik önerejükből talán már ki sem tudnának bontakozni azok közül a polypkarok közül, melyekkel a „vezérek“ fojtogatják. A jóravaló munkás ifjúság eme törekvése adott létet a keresztény szoczialista egyesületnek, mely már ugv a fővárosban, mint a vidéken számos hívet toborzott össze nemes eszméinek. Ők a valódi szocziálisták, mert a nép szocziális bajainak megor- voslása képezi prograrnmjukat és ezt nem az állam felforgatásával, vagyis azon a képtelen módon akarA munkás leányok erkölcsi nevelése Belgiumban. Egy hónapig keresztül-kasul utazva Belgium területén, teljesen otthonosan érzi magát az idegen e kedves, előzékeny nép között. Bárkihez fordulok, felvilágosítást, tanácsot mindenki a legszívesebben ad. Egy pont van csupán, melyet nem győzök eleget magyarázni, nem akarják elhinni, hogy a magyar nem osztrák és hogy Magyarországon sem oroszul, sem osztrákul, hanem magyarul beszélnek az emberek. De nem lehet ezen csodálkozni, hiszen még az állami iskolákban is olyan térkép van, melyen Auszt- ria-Magyarország fővárosaként Wien van megnevezve. Belgiumban sok hasznosat tanulhat az ember. Ezt nemcsak mi magyarok tudjuk, de a többi nemzetek is, mert lépten-nyomon találkozhatunk franczia, német, angol, ausztráliai emberekkel, sőt még egy uj-zélandbeli angol is tanulmányozza Belgium gezdasági iskoláit és bár egy szót sem tud anyanyelvén kívül, több iskolánál találkoztam vele. Utazásom czéljától eltekintve, sok érdekes, tanulságos intézménynyel ismerkedtem meg. Leginkább nagyszámú jótékony intézményei ejtik bámulatba az embert. Oltalmukba veszik az ifjúságot a gyermekkortól kezdve és vezetik, gyámolitják, mig erkölcsileg is kifejlett, megerősödött emberekké nem válnak. A szünidei gyermektelep a húsvéti és nyári szünidő alatt ezreit küldi a gyenge városi gyermekeknek falura vagy tengerpartra. Hétfőn reggel 150—200—250 gyermek egy-egy csoportban, zeneszó mellett indul útnak a telep épületéből a vasúti állomásra, a szülők csoportjától kisérve. Minden csoport előtt egy nagyobb gyermek viszi a nemzeti szinü zászlót. Indulás előtt minden gyermek egy nyári kalapot kap „Grand air“ felirattal és a különböző csoportok kalapjain más-más a szalag színe. Szombaton este külön vonat hozza visz- sza a gyermekeket Brüsselbe, hol ismét a szülőktől kisérve zeneszó mellett vonulnak be a telepre, hol felolvassák a következő hétfőn kirándulók neveit és miután az elnök Montieur Carlier, az ismert gyermekbarát, csokoládét, bonbonokat oszt ki a gyermekek között, boldogan térnek vissza szüleikkel, a szabadban eltöltött vidám hét után. Egy nálunk még ismeretlen intézmény a munkás leányok lelki életét, erkölcsét igyekszik nemcsak megóvni, de őket vallásos, erkölcsös életre vezetni és a szocziálizmustól megmenteni. A munkás osztály gyermeke a nagy városokban legtöbbnyire már 12 éves korától kezdve maga keresi meg kenyerét, ezáltal korán kilép az életbe, legtöbbször még anyjában sem leli erkölcsi támaszát. Ezen leányokat gyűjti egybe Chasteleer Marquise, ki nagy vagyonát ezen jótékony- czélra szenteli. Hetenkint vasárnap, szent mise után gyűlnek össze az egyesület helyiségében, hol egy jezsuita atya tart részökre szentbeszédet. Ezután vallásos énekeket tanulnak és jó könyveket olvasnak. Minden hónap második vasárnapján közösen járulnak a szentáldozáshoz, az örök- imádás kápolnájában. A legbuzgóbb leányok, kik már több év óta tagjai az egyesületnek a „zelateure“ czimet kapják. Mindegyik 10—15 leányt vesz pártfogásába, ő biztatja ezeket az ösz- szejövetelek szorgos látogatására, uj tagokat szerez, sőt egy némelyik nem resteli megvárni a munkából hazatérő leányokat is a nagyobb műhelyek előtt, hogy őket a belépésre megnyerjék. Minden tag egy tagsági jegyet kap és erre minden látogatás fel van jegyezve. A marquise valóban szeretettel gondos-
