Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-10 / 28. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. Julius 10. 28 . szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: /eiel5s szerkesztő Egy évre — — — — — — 0 korona — fillér Félévre — — — — — — —.3 , — Negyedévre — — — — 1 „ £><» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. B Á T H O B Y JE N ö K A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ JE. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. 1 si|> megjelenik minden szerdán. A praszt szoczialinus csődje az alfdldön. Irta: M. Gy. Az alföld arany kalászszal ékes rónáin megcsendült a kasza; kereszt kereszt mellett áll a határtalannak látszó mezőkön. A tavaly bő termés volt, de a gazda örömét megvámolta a túlhajtott munkabér, az elégületlenkedés, a parasztszocziálizmus kierőszakolt zavargása; most talán nem lesz középtermés s csend van a határokon, örül, aki munkához jut: a pa- rasztszoczializmus csődbe jutott. Nézzük az okokat, melyek a középosztályt e minden pillanatban halálos csapással fenyegető damok- les kardtól megszabadították. Első mindenesetre az idei gyenge termés kilátás. A kis gazda, ki előbb két-három részessel aratatta meg termését, most maga gyűjti be gabonáját. A tavaly novemberig csépeltek a nagy uradalmak, most a napszámos ember is könnyen előre látja, hogy kukoriczatörés után megszűnik a mezei munka, nem lesz több kereset. Pedig emlékezve a jó időkre, sok éves cseléd elhagyta helyét, hogy a nagy napszámból néhány hónap alatt keresse meg egész évi szükségletét. Ám számításuk rosszul ütött ki. A napDti emlékeim Olaszországból. irta: Dunay János dr. szám már most leszállt. Tavaly a lenem szerződött pár kaszás és marokverő, megmosolyogta a gazdát ki 10 korona napszámot ígért, most mennének öt koronáért is. Munkásra alig van szükség. Városi ember nem tudja elképzelni mi az, midőn két-háromszáz munkabíró ember kér, könyörög, káromkodik az ispán előtt, hogy adjon nekik munkát s nincs munka a legnagyobb dologidőben, Hozzájárult az elemi csapás; nem egy uradalom felett megcsattant az Isten büntető ostora: jég pusztított s oda lett az emberek vetése. A gazda kiheveri a bajt, de mi lesz a száz meg száz részes ember családjával ki elől magasabb hatalom aratott le. És még ennél is erősebb fegyvere a birtokos osztálynak a szervezkedés. Egyöntetűen kötötték meg az aratási szerződést; a hiányzó munkaerőt pedig gazdasági egyletek utján pótolták — idegen munkásokkal. Az embernek a szive elszorult- midőn tavaly csendőr- fedezet alatt hozták a külön vonatok az oláh, a rusznyák munkásokat a magyar alföld kellő közepébe, midőn csendőr fedezet alatt keresték meg, szállították el a jobb sorsra édemes magyar paraszt elől az egész évre elég búzát, gabonát. Áz idén már erre sincs szükség. A gazdasági egyesületek állandó idegen munkásokat hozattak a fe- nyegetettebb helyekre. A békésmegyei nagybirtokosok közül nem egynek cselédjei mindig lázongtak, karhatalommal kellett kényszeríteni a béreseket, hogy étessók a jószágot. Ismerek közülök többet, kik elbocsátották lázongó cselédjeiket s havi 22 koronáért, meg a legszerényebb igényű ellátásért dolgos galicziai rusznyákokat állítottak be majorjaikba. És ezek a szegény emberek boldogok, hogy munkához jutottak, gazdájuk meg van elégedve velük s e sorok Írója füle hallatára hangzott el e sokat mondó nyilatkozat: „Kérem, az én uradalmam levegője káromkodással, szidalmakkal volt telítve s most embereim imádsággal kezdik, imádsággal végzik munkájukat“. Népünk tudja ezt, többet is, hogy pl. Mezőhegyesen a kormány ezerszámra tartja készenlétben a munkaerőt, hogy bármely perczben beállíthassa a sztrájkolni akarók helyébe. És ha még sem elég, ha az ember cserbe hagyná az embert, a gép nem fogja felmondani szolgá- latát.Amint a kisipart megrontotta a gép, ép úgy fogja tönkretenni a földművelő osztályt e lelketlen vas(Folytatás). Pompeji városnak, ennek a láva folyamra épült ősrégi városnak oszkus őslakói voltak, végre is Sulla veteránjainak kezébe került, ktk e gyarmaton éltek. A lakosságot hat, mások húsz s akad a kutatók közt, ki 30—35 ezerre is teszi, mely számokon könnyű eligazodni, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a kutatók különböző időkből vehették állításaik tényét s Budapest fővárosnak is volt egykor félannyi lakója, mint ma van. Maga Cicero is üdült Pompejiben, hol szép villája is volt s bebizonyított dolog, hogy a római nép előkelőbbjei villákat csináltattak ide maguknak, hol a legkedvesebb időket élték. Hetvenkilenczben Krisztus előtt a Vezúv a városra rontott, 7—9 méternyire hamuval fedte be, a lakosság nagy része ott veszett a hamu alatt. 1697-ben, majd 1713-ban egyes leletek után kezdték a kutatást szakszerűen vezetni s megindult a nagyobbszerü ásatás. Rendre kerültek felszínre egész utczák, nagy közterek, Her- nkles temploma, Jupiter, Apolló és Augusztus templomok; iskola, két színház, a gladiátorok kaszárnyája, a közfürdő s a szép magán házak hosszú sora, köztük Castor és Pollux háza is. Az épületek emeletesek is, igen szép er- kélylyel; a Sarno kapu mellett a húsz ezer emberre készült amfiteátrum, hol czirkusz játékokat adtak elő, itt egyik gladiator egész kedélyesen gyilkolta le a másikat a publikum éljenzései közt. A felásott villákban gyönyörű ezüst kincseket találtak, melyeket az állami múzeumba vittek s ott láttuk is őket Nápolyban. A virágzó várost éppen akkor temette el a Vezúv, mikor a legszebb sikerrel és odaadással folyt az építkezés és rohamos fejlődés utján volt a város. Feltűnő, hogy annyira elfeledték az eltemetett várost, hogy csak 1582-ben akadt rá Fontana és nem is tudták a romok nevét se s csak 1697-ben állapították meg, hogy az Pompeji. A kutatás persze még most is tart, folyton uj dolgokat ásnak ki, mindig tisztább kép tárul elénk a római műveltség állásáról e vidéki kul- tur város dolgaiban is. A Casa Fontana Piccoloban igen szépnek találtam a mozaik kutat, mely legszebb példánya a pompeji kutaknak, s melyen a falon levő tengeri fürdő freskója és a mellette levő két bronz szobor rendkívül szépek. Érdekes a kiásott pompeji forum, hol tanácskoztak, Ítéleteket hoztak, de itt voltak az üzletek is, a vásárcsarnok, hol mindenfélét árultak ásótól a csirkéig, de a fórumon volt a Jupiter és Vespazián temploma is.A pompeji múzeumban talált dolgokat rendre bevitték Nápolyba az állami múzeumba, csak valami süteményfélét s egyik szobor másolatnak a háta megett két boros fiaskót láttam, amikből a talián bakter szokott nyakalni, meg szopogatni. A freskók közöl különösen szépnek találtam a Vettinsok házában Dirke, Herkules és Orestes életéből vett freskókat. Ugyanitt az Ámoroknak szarvas fogatát és a kovácskodó Ámorokat találtam szépnek, kik fáinul kalapálnak ott. Szükségesnek látom megjegyezni, hogy a Casa di Castore e Polluce freskóin egyenesen magyar motívumokat vettem észre. Eredeti, hogy abban az időben sokkal közelebb volt a tenger, mint ma, mert mig akkor csak egy negyedórányi távolságban feküdt a nagy viz, ma már még egy negyedórányi távolsággal arrább vonult.
