Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-10 / 28. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár, 1907. julius 10. szörnyeteg'. Az ipar terén gyorsabban tehette meg pusztító munkáját, mert nagyobbrészt zsidó tőke operált vele, a mezőgazdaságban nehezebben halad, mert a nagybirtok zömében legalább ma még magyar kézen van s a magyar szívben kö- nyörület él, amíg csak teheti, nem vonja el a szegény munkás testvértől a betevő falatot. Tény az, hogy a nagybirtokosok eddig azért nem alkalmazták intenzivebben a géperőt, hogy munkát hagyjanak a szegény földművesnek. De mióta más csillagok járnak, más időket élünk, az elégü- letlenek zajongásába belévegyül a gépek moraja is. A Wenkheim grófok kigyósi uradalmán 7 legújabb szerkezetű fényesre mázolt aratógépvárja a percet, mikor teszik le az aratók kaszájukat, hogy elvégezze ő a munkát felényi időben, felényi árral, jobban, pontosabban. ízelítőül 30 hold rozs táblán ilyen géppel kezdték a munkát s a szegény nép megértette a kiáltó szózatot. Hát már hallgat a nép, a mi alföldi népünk az okos szóra is? Talán, igen! Megkoronázatlan királyát, Ác- him Andrást ugyan kikezdték: egymás után ítélik el becsületsértésért, rágalmazásért. Most a nagyváradi esküdtszék előtt remeg, ott fogja megkapni a kegvelem-döfóst. Olyan volt élete mint a tiszavirágé, amint napfényre jöttek gonoszságai, letört, lesűlyedt oda, honnan méltatlanul fel vergődött: az ismeretlenség homályába. A nép nyugalmát felkavarta, mérhetetlen szenvedést okozott már eddig is, vájjon e nép mikor szakit véglegesen a vezérrel, ki a csőd szélén áll, kinek világ- megváltó elvei ime csődbe jutottak. Pompejiben az utczák oly szükek voltak, hol csakis a kétkerekű kocsi járhatott. A szűk utczák nagy, idomtalan kövekkel vannak kirakva, melyek ugyan otrombán állanak, biztosan a kocsikerekek mozgatták úgy félre. Valami különös érzés fogott el, midőn e régi szép város kiásott romjai közt állottam. A forum, mint mondám, a város kellő közepén volt, az utczák mind ide nyíltak oldalrészekről. A házak mind négyszögletesek, az utczára egyetlen ablak sincs, csakis a szűk bejárás volt az utczáról; a híu pompeji dámák nem bámulhattak az utczára, pedig a pirositót, mindenféle arczszépitő szereket, illatos üvegeket s a női szépítésnek minden fajtáját használták, mint ezt a nápolyi múzeumban láttam egy nagy szekrényben felhalmozva, hová kiásás után ismét vitték. A szobák ablakai az udvarra nyíltak mind, hol egy nagy márvány kád volt az esővíz összegyűjtésére. Egyik-másik házban a kád helyett asztal van márványból, itt ebédeltek, persze ez a szegényebbeknél volt igy, a módosabbaknak külön ebédlőik voltak, ez volt a trichlinum. — A házak általában több emeletesek voltak, de a láva hamujának súlya alatt elpusztultak, jóformán csak egyetlen háznak maradt meg szépen az emelete balkonnal. Érdekes, hogy a rabszolgák az emeleten laktak s itt volt a kamara is. A házakat téglából építették, márvány főként a palló volt; a színek mindenben feltűnően rikítók. Kath. tanítók gyűlése Pécsett. 1907. jnlius 3—4-én Szivet, lelket fölemelő, a kath. öntudatot ébrentartó, a lelkesedést fokozó, végeredményében a kath. tanügyre, a kath. tanítóság anyagi helyzetére kihatással és nagy suly- lyal biró gyűlés folyt le Pécsett f. hó 3. és 4-én. Azon kongresszusok sorában, melyeket az országos kiállítás vonzott Pécsre, kétségtelen, hogy eddig legnépesebb volt a kath. tanügyi tanács és a pécsegyházmegyei tanítóság kongresszusa. 800—1000-re tehető azok száma, kik jelen voltak. Julius 3-án volt a pécsegyházmegyei tanitó-egyesület megalakulása, amely hatalmas phalanxával, tömör erejével, szervezettségével, hatalmas és imponáló védőbástyája a kath. nevelésügynek és a kath. tanítóság érdekeinek. Az eddigi kerületi tanítóegyesületek mind feloszlottak, hogy belépjenek abba az egyesületbe, amely igy megizmosodva, megtízszereződött erővel láthat céljainak és eszméinek megvalósításához. Meglepő volt az a nagyfokú érdeklődés mely a megalakulás iránt mutatkozott. Nemcsak a pécsvidéki, de a távolabbi baranyai sőt a tolnamegyei tanítóság nagy zöme be- rándult Pécsre. Ugyanekkor tartotta alakuló közgyűlését Pécsett a veszprémmegyei tanítóegyesület tagjainak nagy számával. Itt történt a szervezkedés a kath. tani- tóképzőintézeti tanárok kebelében is. A 4-én d. e. 10 órakor tartott kép. tanári értekezleten határozatikig kimondották, hogy megalkotják a kath. kép. tanárok orsz. egyesületét. Itt tartotta gyűléseit az orsz. kath. tanügyi tanács. A kép. tanárok gyűlése a belvárosi kath. kör helyiségében volt, hol szentgyörgyi ..1ordán Károly lelkes elnöki megnyitója után Szőke Sándor apai kép. tanár előadta a tan. A muzeum mellett a törvényszék, a bazilika érdekes volt; emelkedett helyen a bírák foglaltak helyet s mondták ki az Ítéletet, alant pedig voltak a börtönheíyiségek, honnét a vádlottakat, az elfogottakat felhozták. A szerencsétlenség idején is sok elzárt rab volt, mert az ásatásnál sok meglánczolt hullát találtak itt. Meg kell még említenem, hogy a fórumon hitelesített mértékek függtek, hogyha a vevőt becsapták, pl. a hentesek, a városhajdu ellenőrzése mellett utánmérték a húst. Közelben volt Augusztin temploma s e mellett a pénzváltók boltjai. A forum közelében a fürdő, hol a termek nagy fénynyel voltak készítve. Megmosolyogtam, hogy a Herkules-utczá- ban levő kutnál kőlóczák voltak, úgy látszik, már ott is divat volt, hogy a cselédleányok, a vizhordók, az amforát, a kannát letéve, leültek a kapuba s elfecsevegtek ott, folyt vígan a plety- kázás, tehát ott is voltak pletykapadok. A falakon hirdetések, kortes dolgok, színi jelentések díszlenek. Egy helyen nagy hangon hirdették, hogy egy kiváló gladiátor-társaság vigan fogja egymást földre hajigálni s fog erős medvékkel birkózni s a nézőtér „fedve lesz.“ A fórumon borbély műhelyt s arrább több korcsmát is látok. A temető mellett egy elegáns villa volt, a gazdája menekülés közben rabszolgájával a kert ajtajánál rekedt, a pinczéjében pedig negyven hullát találtak, ott fúltak szegények. kép. tanárok egyesületének érvényesülésére vonatkozó határozatokat. Egyesek hozzászólásaikban élénk tetszés mellett rámutattak a valláserkölcsi nevelés fontosságára, valamint kárhoztatták az idegen földből importált eszméket, amelyek népünket kivándorló hajóra ültetik, kezükből kiveszik a kaszát, a történelmet megtagadják és a nemzetet tervszerűen sorvasztják. Ezért tűzze ki a kath. kép. tanárok egyesülete diadalmas zászlójára a keresztet, mert igy odaadó munkára való nevelés által boldog és erős lesz a nemzet. Nagy hatást keltett Emler Károlynak ilyen értelemben elmondott bátor beszéde. Megválasztották ezután a szervezési, a gazdasági és a munka Programm megalkotására hivatott bizottságokat. Jul. 4-én volt a „Magyarországi kath. Tanítók Orsz. Bizottságáénak gyűlése. A közgyűlésnek különös fontosságot kölcsönzött az a körülmény, hogy azt Zichy Gyula gróf megyés püspök, mint a püspöki kar által megbizott, annak képviseletében, mint elnök-védő, személyesen nyitotta meg rámutatva arra a fontos hivatásra, amit a kath. tanitóságnak kell betöltenie és azokra az ugyancsak fontos teendőkre, amelyeknek czélja az, hogy egyenrangusitsák úgy súlyban és tekintélyben, mint anyagilag a kath. tanítókat az államiakkal, azaz, hogy megszüntessék azt a különbséget, ami ma fennál tanitó és tanító között. De a közgyűlés nem merült ki csak abban, hogy ezeket a jogos kívánságokat hangoztassa. Munkát, eredményes munkát végzett olyan gonddal előkészített a fejlődés és a körülmények parancsolta határozati javaslatokat fogadott el, amelyek megtestesítve intézményekké, rendszerré válva, meg kell hogy hozzák eredményes gyümölcseiket. Ezen eredményes munkán kívül emlékezetessé tette a kongreszust az a pápai kitüntetés, amelyet Zichy Gyula gróf megyés püspök eszközölt ki a magyar katEddig csak egyharmada van a városnak kiásva, a legutóbb kiásott rész az amfiteátrum. Nagypénteken este ugyancsak villamoson mentünk vissza Nápolyba, a pompeji állomáson rengeteg képes levelező-lapot vettek a mieink, a talián borsosán meg is vette az árát; mind pompeji képek főként, a szobákban, falon, még egymás hátán is czimezgette a sok honfitársam a képes lapokat övéiknek Ungheriába, Magyar- országba s ott tettük a posta-ládába, hogy ott is pecsételje át a stemplit a talián, fiz centeziu- mot adván egy-egy bilyogért, ami tiz fillérnek felel meg nálunk. A villanyos megjött, felugráltunk és fáradtan Nápolyba értünk s fáradt tagjainknak jól esett a nyugovás; én tudom, hogy félig már a villanyoson is aludtam. Nagyszombaton délelőtt megnéztük a nápolyi múzeumot, mely, mint mondám, arról hires, hogy itt vannak a Pompejiban kiásott szobrok, a falakból kivett freskók, a talált orvosi műszerek, melyek különösen bámulni valók, mutatván, mily előhaladott állapotban lehetett már Krisztus előtt a sebészet és az operácziók minden fajtája; — a házi szerek stb.; de vannak itt festmények, házi dolgok s mindenféle érdekes régiségek, a római kultúrának mindmegannyi hű emlékei. A pompeji ásatások különben is hű tükörét vetik elénk a római élet minden dolgaiban, pipere czikkek, házi szerek, mozaikok, antik szép szobrok, pl. a farnezei bika, a leghíresebb antik mű s a hires bronz szobrok egész sora.
