Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-29 / 22. szám
O HETI SZEMLE Szatmár, 1907. május 29. 1., junius 7-én esle az angyali üdvözletre való harangozás után lU óráig az összes harangok huzassanak; 2., junius 8-án a székesegyházban és valamennyi plébániai templomban ünnepi hálaadó istentisztelet tarttassék Te Deummal. Ezen isteni tiszteletről a hivek eleve értesi- tendők; 3., az ünnepélyes isteni tiszteletre a helyi hatóságok és hivatalok ineghivandók; azon a kath. intézetek elöljáróikkal s az iskolák növendékei tanáraik vezetése mellett megjelenni kötelesek; 4., szentmise után a lelkész urak útmutatása mellett a tanár, illetve tanitó urak a vezetésükre bízott tanuló ifjúság részére meghívott közönség jelenlétében iskolai ünnepet rendezzenek, amelyen alkalmas előadások keretében ma- gyaráztassék meg az évforduló jelentősége s a Felséges Uralkodó iránti törhetetlen hűségre és lángoló hazaszeretetre buzdittassanak a jelenlevők. Szatmár-Németi, 1907. május 22. Tibor, püspök. Megnyitó beszéd. *) Tekintetes Országos Katholikus Tanügyi Tanács! Mélyen tisztelt uraim! Azóta, hogy utólszor együtt voltunk, nagy csapás ért engem. Édes, jó anyámat vesztettem el. Hogy mit jelentsen ez, mondanom sem kell; hiszen úgyis jól tudják önök, uraim, hogy amint csak egy nap van az égen, úgy csak egy édes anyja van mindenkinek a földön. Ha a nap lenyugszik, magával viszi éltető melegét. Ha az anya sirba száll, magával viszi szivének pótolhatatlan szerelmét. *) Tartotta dr. szentgyörgyi Jordán Károly a kath. Tanügyi Tanács tavaszi gyűlésén. A feminizmusról. róhatjuk, de védelmi tartozásunk már máskép alakul. Előbb azonban vessük fel azt a kérdést, vájjon a madár igazán rászorul-e az ember védelmére? Sajnálatomra igennel kell felelnem, mert általános az a tapasztalat, hogy a madarak nagyon megfogytak. Nincsen annyi fecske, mint volt régen, a pacsirták is, de a fürjek is és velük együtt sok más madár száma jelentékenyen kisebb lett. Kik tehát a madarak pusztítói, irtói, kik az ellenségei, akikkel szemben védelmet kell gyakorolnunk ? Fájdalom, nagyon sokan vannak. Első sorban pusztítója a madárnak a sok vásott, rossz gyermek, akik különféle módon fogdossák, ölik a jó Isten legkedvesebb teremtményeit, a madarakat. Pedig meggondolhatnák, hogy ha csak egy pár kék czínkét ölnek meg, egyszersmind 16 fiókát irtottak ki, de 24 millió káros rovar életét mentették meg. Még több madarat pusztított el azon körülmény, hogy a nádasokat lecsapolták s termőfölddé alakították, továbbá, hogy az erdőben az újabb erdőgazdálkodás nem tűri meg a bokrokat, hanem kivágatja azokat. Úgy a lecsapolás, mint a bokorirtás magukban véve szükséges dolgok lehetnek, de gondoljuk meg, hogy a nádassal s bokorral együtt E veszteségemben kimondhatatlan vigasztalásomra szolgált az a kegyes részvét, amelylyel mindenfelől találkozám. De legkivált jól esett az a figyelmes, az az őszinte, meleg és szeretetteljes együttérzés, amelylyel mélyen tisztelt elnöktársam úgy a maga mint hazánk katholikus tanítóinak nevében is enyhíteni sietett fájdalmamat. Engedjék meg nekem, uraim, ha én ez alkalommal itt e helyen mondok ezért hálás, forró köszönetét! Mindazonáltal megvallom és önök előtt sem titkolom, hogy mindezek mellett az lesz egész életemben az én legnagyobb vigasztalásom és megnyugvásom, hogy édes anyám poraiban egy olyan nőnek tisztelhetem és áldhatom az emlékét, aki teljesen fölértvén és híven betöltvén a nőnek Istentől kijelölt magasztos hivatását és munkakörét, mindenkor példaképe volt a keresztény nőnek, keresztény hitvesnek, a keresztény anyának ! Aki után testvéreimmel én is úgy sóhajtok, miként Jeromos sóhajtozott egykor szent Paula után: Hálát adunk a jó Istennek, hogy a miénk voltál, még inkább, hogy a miénk vagy; mert minden él a jó Istenben és aki visszatér is az Úrhoz, a családban marad! Olyan volt ő, mint amilyenek voltak azok a régi, jó magyar nők, azok a tisztes matrónák, azok az igazi nagyasszonyok! Amilyen nőket kívánok én ma is az én drága hazámnak, amilyen hitvest kívánok én minden férjnek, amilyen anyát minden gyermeknek ! Mert higyjék el nekem, uraim, áldást, szerencsét, boldogságot csakis az ilyen nők hoznak és hozhatnak ránk s nem az olyanok, amelyekkel a feminizmus, ez az ujabbkori divatos törekvés akarja megajándékozni a világot, agyonboldogitani a családot, felforgatni a társadalmat! Vagy tévedek talán? Elfogultságomban fel sem tudom fogni szükséges voltát annak a törekvésnek, amelyet „A nő és társadalom“ czimü feminista közlönynek ez évi bevezető czikke a legnagyobb komolysággal igy tár elénk, mondván: „Nem magáért a nő kedvéért, hanem az általunk mindig egységesnek tartott társadalmi test javára le akarjuk számtalan madárnak számtalan otthona, fészkelőhelye pusztult el s ha nincs fészkelőhely, a madár fészket nem rakhat, családot sem alapíthat, kénytelen tehát elköltözködni, más vidékre vonulni. A madarak egy harmadik irtója a divat. Tudjuk, hogy a női kalapok egyik kiváló dísze a toll. Fájdalom, ez a tolldisz sokszor leghasznosabb madaraink tollazatából kerül ki. Például volt idő, midőn a női kalapokat pacsirtaszárnyakkal diszitették. Ugyanakkor egyetlen párizsi divatkereskedés 400000 pár pacsirtaszárnyat hozatott Finnországból, a divatot tehát 400000 darab pacsirta fizette meg életével. Más alkalommal a kalapokat Brazília, de egyszersmind a világ legragyogóbb tollú madarával, a kolibrival diszitették. A vámhivatalok kimutatásaiból tudjuk, hogy 25 év alatt 3000 millió kolibrit szállítottak Európába, vagyis 25 év alatt 3000 millió kolibrit öltek meg. Valósággal elrettentő nagy szám s valóban csodálható, hogy e remek kis madárkák végleg ki nem pusztultak. Felemlítem még, hogy a párizsi divatkereskedések csak nemrég ügynökeikkel 20000 tengeliczét fogattak össze, szintén kalapdiszek számára. Folyt. köv. rombolni azt a szörnyű hazugságot, mely az emberiség egyik felénél a tudást szégyennek, bűnnek; a legveszedelmesebb tudatlanságot ártatlanságnak; a szellemi sötétséget nőies bájnak; a természetellenes megkínzott és elkorcsositott testet szépnek ; az emberi szolidaritásnak a családi önző érdekért való feláldozását erénynek, a társadalmi munka iránt való érdeklődést modern hóbortnak nézi. — Akár gyakorlati, akár tudományos, akár ideális fegyvert használunk, a czél egy : a nő egyéni, társadalmi, jogi felszabadítása ; végczélunk az egységes, minden tagját egyenlően megbecsülő társadalmi test rekonstruálása.“ Mert, ha ez a helyes, ez az igaz és én tékedek, én nem látok tisztán, akker te Li- bánius, ki pogány létedre oda tekintve a nagy szentatyák tiszteletreméltó anyáira, egy Nonnára, Anthusára, Mónikára és másokra, elragadtatásodban igy kiálltottál fel: Mily csodálatraméltó nők vannak mégis a keresztények közt! — akkor te most bámulnál csak igazán, ha látnád a mi feminista nőinket! Hiszen látnád, hogy az általuk követelt tudás mily tökéletességet és magasztosságot szerzett nekik ; a legnagyobb tudatlanságnak a megsemmisítése minő erényekre képesité őket; a szellemi sötétségnek eltűnése mennyi szűzies bájt, természetellenesen meg nem kinzott és el nem korcsositott testük mily szépséget kölcsönzött nekik. És látnád, hogy az önző családi érdekeknek a a megvetésével, a társadalmi munka iránt való érdeklődésükkel mennyire megóvták i magukat minden társadalmi hóborttól. Lásd, Libánius! és győződj meg róla, hogy elha- markodtad ítéletedet; mert a női nemnek eddigi történeti fejlődésében nem azok, hanem ezek immár a legszebb fejlettségű, a legtökéletesebb szellemű, a legerkölcsösebb gondolkodású, a legcsodálatraméltóbb nők! És igazold, hogy a nagy tudás után való törekvésük, a legveszedelmesebb tudatlanság megsemmisítésére való elő- törésük, szóval az egész női nem eddigi társadalmi helyzetének megtagadására, az anyaságnak s a házasság szentségének, hogy ugv mondjam, egyenes megvetésére való lázitásuk nem taláníjvalami testi és lelki fogyatékosságuknak az eredménye, sem pedig a megélhetés gondjától való titkos félelemnek a szüleménye, hanem a jognak és igazságnak oly tiszteletreméltó apostolkodása, mely a női nem felszabadításával a tása- dalom testének az egyesítését fogja megteremteni mindenkinek a boldogitására. De mi az ? Te halgatsz; te nem nyújtod oda nekik a babért?! — Nem! Mert éles szemed nem találta őket azoknál a keresztény nőknél sem szebbeknek, sem jobbbaknak, sem erényesebbeknek, sem tökéletesebbeknek, sem erkölcsösebbeknek, sem tiszteletre-, sem csodálatraméltóbbaknak ! Sőt igazságot kereső lelked csakhamar felismerte bennük és rajtuk, hogy mindaz, amivel a feminizmus oly fennen kérkedik, az mind csak kápráztató szemfényvesztés, üres beszéd, hiú ábránd. És úgy is van, Uraim! A feminizmus alapokoskodásának nincs egyetlenegy egészséges, szilárdan megálló tétele! Okoskodásain, következtetésein mindenütt az a nagy tévedés, hogy ne mondjam, gondolati hazugság húzódik végig, hogy a nő, mint emberi lény, teljesen egyformának született a férfival! — És erre támaszkodnak, amikor azt kívánják, hogy a nők közösen és teljesen egyíormán neveltessenek és taníttassanak
