Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-29 / 22. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. május 39. 22. szám POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Kgy évre — — — — *— — 6 korona — fillér Féfévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — •— — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. / Koronázási jubileum. Negyven év! Negyven évvel ezelőtt a béke, a kiengesztelődés olaj- ágát hozta a magyarok Istene nemzetének. A két évtizeden keresztül lekötött erők felszabadultak, hogy munkáljanak a nemzet boldogságán, felvirágoztatásának tovafejlesztésén. És most negyven év után mint nyitott könyv állanak előttünk a múlt tanulságai, melyekből reményt menthetünk a jövendőre. Ez a negyven év megmutatta, hogy apostoli királyunkban olyan bölcs és nagylelkű uralkodója van a magyarnak, minővel ritkán dicsekedhetik a világtörténelem. Népeinek valóságos atyja, ki nyugodt megfontolással tereli életük hajóját abba az irányba, melyből a jólét, a boldogság virágai integetnek felé. Igazságérzete rendkívüli, lovagiassága elismert, úgyszólván mintakép az összes nemzetek előtt. Szivének minden dobbanása nemzeteiért lüktet, ez az egyedüli czél, melyért minden áldozatra kész. Láttuk őt a Kálvárián, — a fájdalmaknak és szenvedéseknek szomorú kálváriáján. Megtanulhattuk élettörténetéből, hogy a bíbor alatt is gyakran vérzik a szív, hogy a csapásokból sokszor a koronásfőknek még bővebben kijut, mint a szegényes kunyhók lakóinak. De ott, épen a szenvedések között láthattuk Felelős szerkesztő BÁTHOKY E N D K. E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ "f------- m a maga valódi nagyságában lelki erejét, azt az erőt, mely nem háborog, nem tusakodik, hanem önmegtagadással nyugszik meg a népek hatalmas Istenének akaratában. Egy szívvel, egy lélekkel vesz részt nemzetünk a negyven éves jubileum örömeiben, összes népeinek leghőbb óhaja, hogy áldja, védje a jó isten páratlan bölcseségü és jel- lemszilárdságu uralkodóját, ki jóságos atyja a jogara alatt álló összes nemzeteknek, kinek nevét, lelki nagyságát méltán togja megörökíteni arany betűkkel a történelem. Az évforduló nagy napján egyházmegyénk is ünnepelni fog. Részt kíván abból a lelkesedésből, mely fel fog hangzani a haza határai közt, s a ki nem mondható boldogság érzetével tölti el a lelkeket. Egyházmegyénk főpásztora lelkes szózatot intézett híveihez, mely a nap jelentőségét a maga teljes világításába helyezi, intézkedéseket tett az ünneplés módjára vonatkozólag is, melyek az alább következő sorokban láthatók: Nagy ünnepre készül az ország; folyó év junius 8-án lelkes örömmel ünnepeli meg dicsőén uralkodó királyunk megkoronázása negyvenedik évfordulóját; ünnepet szentel azon korszak-esemény emlékének, amelyben megpecséte- lést nyert a nemzetnek annyi viszontagság és áldatlan félreértés A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. *z.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán; után királyával létrejött szerencsés kiegyezése. Hosszú negyven esztendő telt el azóta bölcs kormányzásban, az ország fontos javainak sikeres munkálásában, a nemzet és királv cszivét szeretetben összefoglaló béke áldásainak szerzésében. Hálával telik meg szivünk az isteni Gondviselés iránt, hogy apostoli királyunkat e hosszú időn keresztül népei örömére és boldogitá- sára megtartotta, bölcseséggel s atyai szeretettel gyakorolt kormányzásra vezérelte, uralkodói nehéz munkájában segitő kegyelmével támogatta. Ez érzelemmel eltelve borul le e hazának minden hü fia az emlékezetes évforduló napján a Mindenhatónak zsámolya előtt, hogy imát rebegjen a Gondviselő Istennek hálaadásul a vett jótéteményekért, országunknak koronás királyunk negyven éves uralkodása alatt szellemi és anyagi téren tett örvendetes előhaladásáért, élvezett zavartalan boldogságáért, nemkülönben buzgón esedezve agg királyunk testi és lelki jólétéért, hosszú életéért, s uralkodásának országunk javára szolgáló további szerepcsés folytatásáért. Óhajtom, hogy a nemzeti örömnap ünneplésében egyházmegyém is részt vegyen. Azért elrendelem, hogy : Madarak napján/ Kedves Hallgatóim ! Ünnepet ülünk, egy oly ünnepet, mely a naptárban nines piros betűvel megjegyezve, melyet egyházunk nem ösmer s történelmünk lapjain sincs aranybetiikkel feljegyezve! Megüljük lelkesedéssel a madarak ünnepét, a madarak napját! Már hallom kiváncsi kérdésüket, hogy mivel szolgáltak a madarak az ünnepeltetésre ? Megmondom. Rászolgáltak nem azért, mert ők a természet ékességei, utólérhetlen dalosai, hanem azért, mert ők édes hazánknak ingyen munkásai! Igaz, hogy nem tudunk elképzelni fellegekkel ölelkező hegyes vidéket a végtelen magasságokban keringő fejedelmi sas madár nélkül, az is igaz, hogy erdő, liget, berek, mező madárszó, dal-, fütty-, csicsergés nélkül kihalt, kietlen, sőt az erdő magánya nélkülük ijesztő volna, de tisztán csak utolérhetetlen kedvességük miatt ünnepet nem ülnénk tiszteletökre, hanem *) Alkalmi beszéd, melyet dr Schober Emil kir. kath. főgimn. tanár tartott a zárda növendékei előtt' igenis, megemlékezünk rólok ünnepi módon azért, mert ők aföldmivelő, kertészkedő, pász- torkodó magyarságnak és széles e hazának ingyen napszámosai. Nagy szó ez, kedves Hallgatóim, a mai drága világban ! Önök tudják, hogy milyen munkát végeznek ingyen az ég madarai, hogy miben válnak végtelen hasznunkra. A fecske nem kér napszámot, hogy a legyek s egyéb kártékony rovarok miihóit puszíitja, sem a kék czinke, hogy 16 fiókájával 24 millió káros rovartól szabadítja meg a magyar gazdálkodót, a kakuk sem tart igényt semmi dijra, hogy az erdőt a legveszedelmesebb erdőirtó hernyóktól megtisztítja. Avagy emlitsem-e a keselyüket, varjakat, hollókat s még sok más társukat, melyek a levegőt állandóan tisztítják, mert a legutálatosabb szemetet, rothadó hulladékot, dögöt megemésztik. Csak példakép emlitem fel, hogy hazánk legnagyobb homoksivatagán, a 60000 hold kiterjedésű deliblati homoksivatagon megfigyelték, hogy 40 keselyű egy óra alatt egy elhullott lovat csontjainak visszahagyásával teljesen megemésztett. Mindenki tudja, mindenki hallotta, olvasta, hogy gazdálkodás, gyümölcstenyésztés madarak nélkül lehetetlen, mert egyedül ők képesek a mindeneket elpusztító rovarvilágot káros munkájukban megakadályozni, feltartóztatni. Hogy a rovarok pénzbelileg mekkora kárt képesek okozni, felemlítem példának Francziaországot, ahol a rovarok 1200 millió korona kárt okoztak, édes hazánknak pedig körülbelül 200 millió koronát. Madaraink tehát méltán megérdemlik az ingyen munkás, ingyen napszámos czimet s bizonyítanom sem kell, hogy mi emberek, a teremtés koronái, a madarak önzetlen munkáját megbecsülni és viszonozni vagyunk kötelesek. Ezt pedig kétfélekép tehetjük, úgy, hogy a madarakat szere- tetünkbe fogadjuk s úgy, hogy minden ellenségükkel szemben megvédjiik őket. Szerete- tünkre azért van szükségük, mert és ezt el ne felejtsük, csak azt védjük meg kellőkép, akit szeretünk. Az ég madarait pedig könnyen megszeretjük. Utálatos vagy mérges nincs köztük, sőt ellenkezőleg, éneklőmadaraink a teremtés legbájosabb, örökké mozgó, csicsergő, daloló alkotásai gyorsan férkőznek szivünkhöz. A szeretet tartozását tehát könnyen le-
