Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-01 / 18. szám
Szalmái*, 1907. május 1 18. szám XVI. évfolyam. HETI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Csak bátran tovább! Hosszú és sokszor szenvedélyes vita után elfogadta a képviselőház a nem állami tanitók fizetésrende- zésóről szóló törvényjavaslatot, a melynek — mint már többször kifejtettük — lényege nem is a fizetésrendezés, hanem a magyar nemzeti szellemnek bevitele a népoktatásba ott is, ahol eddig ez a szellem nem érvényesülhetett. Ezt a gondolatot Apponyi egyik legutóbbi beszédében akként fejezte ki, hogy ezen törvény segélyével nehány év alatt kipusztit minden hazafiatlan iskolát. Üdvözöljük Apponyit e törvény megalkotásáért és ezen elhatározásáért. Nagy munkára vállalkozik, de az ő nagy ereje és forró hazaszeretete képessé teszi őt e nagy munka elvégzésére s erősen hisz- sziik, hogy a törvényhez készítendő végrehajtási utasításaiban meg is fogja cselekedni azt, amire vállalkozott: a hazafiatlan iskolák ki- pusztitását. A népoktatás ügye tehát egészen jó utón halad az Apponyi által jelzett irányban. Azonban az uj törvény s annak szigorú végrehajtása csak az első lépés a magyar nemzeti kultúra megerősítésére. Ezt kesztőséget és kiadóhivatalt illető összes , pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány itó“ ozimére küldendők, (Iskolakoz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora $0 fill/' lap megjelenik tniii«l|u szerdán. • • -i m miniszter az, ország ösfces középiskoláit sfóegvfogja látni»hogy van inehány iíen |eles tallinteief, amely legnagyobb részt nffegfélhl mindezen kivanalinaknaki De fog találni számbs intézetet is, amelyben bizony yan kifogásolni való. j A$\meg ii|ár ä mostani tanítási rendszer hibája, högy összes középiskolái a tanulók túl vannak terhelwk tantárgyakkal, olyanokkal is, m&lfek egészen elhagyhatók volmíAk s amelyek csak kárára vanni^KVi tanításnak. E tulter%lls az oka annak, hogy a középiskolát végzett ifjúság alaposan atetpmit sem tud és agyveleje meg Ah terhelve a felületes ismereteknek olyan tömegével, amely miatt valóságos szellemi csömör fogja el az ifjúságot és képtelenné teszi a további képzésre és az önművelődésre. Nagy baja ez a mi középoktatásunknak, amely baj valóságos nemzeti szerencsétlenséggé válha- tik, ha elejét nem veszik annak a szellemi elsatnyulásnak, amelynek most ifjúságunk ki van téve. Lehetetlennek tartjuk, hogy Apponyinak éles szeme meg ne látná és nagy munkaereje ne tudná orvosolni ezt a bajt. Az utolsó aratás. Az aratást befejezték. Csóka Márton gazd’uram földjén már az utolsó kazalrakás járja, melyet az e nemű munkában hires kazalrakó mester, —Rendes Mihály cselekszik meg vagy huszonöt esztendeje. Ott áll Csóka Márton uram a kazalok előtt haj döntővel, mintha a jó Isten nagy templomában sóhajtozna. Nincsen már hajának egyetlen fekete szála sem, övéig lenyúlik szép fehér szakála. Néha megmoczczan az ajka, ám egy hang, a mi nem sok, annyi sincsen rajta. Pedig beszélni szeretne, de csak sóhajt . . . — Mán miért ez a nagy busongás, gazduram, szólott végre Rendes gazda — mikor olyan szép áldást adott a Teremtő. — Köszönöm neki, mormolta csendesen Csóka Márton. Fejem felett átment már a zimankós élet, mindig éreztem az ő áldását. De az idő, ez a vén sas, szörnyen megrugdosott. Nehéz már az nekem, hogy benneteket itten kezet összedugva nézzelek. Búcsúzom hát 1 Isten veletek mezők, kedves fák, madarak, Isten veletek I Az én utolsó aratásom elérkezett. Most aztán majd értem jő a kaszás . . . Rendes gazda nem merte az öregtől megkérdezni, hogy mi történt ? Csak nézett hol az aggastyánra, hol a kazalra. De gondolta . . . tudta, hogy Márton uram ez alkalmatossággal adja oda a kisebbik gazdaságot. Megcsillant az ő szemében is a köny. Letörlé tenyerével arca verejtékét... Aztán úgy elsóhajtotta! — Egymásután megyünk mindannyian a nyughelyre ! * Aztán jött a eséplés. Csóka Márton gazd’ uram maga hozta el a zsákokat, maga ren- .dezte, mérte. — így la, ennyi elég lesz nekünk az anyjokkal arra az időre, a mi még hátra van. •— Ugyan édes apám, a jó Isten szerelméért, hát, hogy gondolhat ilyeneket ? . . . így szólott a kisebbik gazda, nem tudván visszafojtani elérzékenyülését . . . Oda kuporodtak a kis unokák is, körülvették a nagyapát, megsimogatták ősz szakálát. Szegény kis jószágok, nem is sejtették, hogy a nagyatyus mire készül, mire gondol ? . . Ők nem ismerik még, mi az, mikor az élet alkonyán bus sejtelem int az öregeknek : — Benneteket várlak ! * És lehullanak zörögve a fák levelei. Őszi hervadás után csendesen ballag felénk az öreg tél. A kandallóban pattog a tűz. Ott vannak mindnyájan a nagy-atya körül. Úgy néz ki köztük, mint egy búcsúzó próféta, a kinek ajkán minden szót lesnek. — Aztán édes jó fiam — szólott a vén ember — becsüld meg apáink örökségét. Én nemcsak megbecsültem, de öregbitettem. Rajta légy, hogy te is hasonló módon hagyd ezeknek az ártatlanoknak. — Rajta leszek édes apám! Hiszen tudom, hogy a földnek, a mezőnek neveltél, bár tellett volna másképen is. — Ugv van jól fiam, a mint az Isten rendelte. Eközben együvé gyűlt az egész rokonság. Nagy kedv lett; a tallufosztás ugyancsak szaporán ment. Felhangzottá vidám dal, még az öreg is megifjodott egy perezre . . . Aztán belevegyült az ifjak danájába, mikor rákezdették. — Cserebogár . . . sárga cserebogár I követni kell most már a; másodat lépésnek; a középoktatás megfkfo» málásának. \ 1 Mindenki előtt ismeretes hogy középiskoláink azok kz iskolák, amelyekből a magyar untélflb' genczia, a magyar középosztály fej*-' kerül. Az is közismert dolog,\hog$' különösen nálunk a középosztályi az, mely vezető szerepre vaAhi-i vatva, mely irányítja, vezeti, stft^a melynek kell vezetnie az alsóm/ nép nagy tömegeit. Elsőrendű nemzeti érdek tehát, hogy az a magjrar középosztály oly értelmiséggel bírjon s oly szellemben növekedjék fel, hogy képes legyen ennek a nagy nemzeti hivatásnak eleget tenni. Ez pedig úgy érhető el, ha középiskoláinkban olyan nemzeti szellemet szív magába, amely minden kritikát kiáll s olyan lelki műveltséget és tanulságot szerez magának, emelynek segélyével képesítve lesz a vezető szerepre. Ez a minősége pedig a középiskoláknak csak úgy érhető el, ha valláserkölcsi alapon, erős nemzeti szellemben oly méretekben eszközük a közép- oktatást, amely méretek megfelelnek úgy az általános műveltség kívánalmainak, mint a mai ifjúság szellemi teherviselési képességének. Tegye vizsgálódása tárgyává a
