Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-01 / 18. szám
2 HETI SZEMLE Igazgatói jelentés. A „Széchenyi Társulat“ múlt évi működéséről ápril hó 24-ikén tartott választmányi ülésen Nagy Béla igazgató a következő jelentést terjesztette elő : Tekintetes Választmány ! Társulatunk 1906. évi működéséről beszámolandó, van szerencsém jelentésemet a követk ezőkben megtenni: Az előző években dúló politikai harcok a közvélemény és érdekeltség figyelmét s érdeklődését annyira szétforgácsolták, hogy Társulatunk csakis erőteljes alapozásának köszönheti a nagyobb megrázkódtatásások'ól való megkimélését s igy eljuthatott azon határig, melyet alapszabályaiban célul tűzött feladatának: a magyarosítás terjesztésének és erősítésének magasztos eszméjét szolgálni immár egy negyeuszázadon át képes volt. 109 gyermekmenhelyében készítette elő nemzedékünk zsenge virágát a magyarság felé való vonzódáshoz, a magyar szó elsajátításához. 24 éven át, évi átlagában 9500 gyermeket számítva, 230,000 gyermek részesült Társulatunk által nyújtotta áldásban. Társulatunk eme működésével nemcsak vármegyénk, hanem széles hazánkban is számottevő kulturtényezővé vált. Gondoskodásunk azonban nemcsak az óvókötelesekre terjeszkedett ki, hanem az egyes iskolákkal kapcsolatos ifjúsági egyesületek vezető tanítóinak jutalmazásával lehetőségét nyújtottuk annak, hogy az iskolából kikerült s nemzetiségi vidékeken lakó 15 éven felüli ifjak is a magyar beszéd gyakorlásában, a nemzeti érzés fejlesztésében részesedhessenek. Az 1906. évben szintén csak a hivalkodás nélküli zajtalan alapozás képezte Társulatunk működését s immár elért azon határhoz, melyen anyagiakban megerősödve a tisztán nemzetiségi vidékekre is kiterjeszthető működését. A kaszást elhozta az öreg tél, de nem az öreg gazdát vitte el. Hanem a tisztes nagyasszonyt. Márton gazdát ott hagyta még az életnek; a kaszásnak abban telt kedve, ha a vén embert hagyja gyászos özvegységre. Az öreg még jobban megütődött. Szót- lanná lett, mint a párját vesztett gerlicze. Magányba rejtőzött és ott takargatta sebét. Csak akkor vidult fel, mikor unokáit elhozták ... Ezek a kis ártatlanok meg-megkér- dezték : — Nagyatya, ugy-e nem haragszol reánk ? A nagyasszony soha sem haragudott 1 Ilyenkor megrendült az öreg, reszkető kezeivel átölelte unokáit és mintha sóhajtotta volna: — Beszéljetek, nem bántalak én titeket! És ők beszéltek... Elmondották, hogy az öreg édes any- jok hogy sütötte nekik a túrós lepényt. A vásárról hogy hozta a vásárfiát... És ilyenkor megint felvidult az öreg. Játszani kezdett a gyermekekkel, mintha ő is gyermekké vált volna. * A zsákok még nem ürültek ki. Pedig a föld engedni kezdett. Márcziusi szél fuj- dogált, itthon volt már a jó gólyamadár. Virult a határ, zöld takaróval voltak borítva a mezők: Ily tiszta románlakta vidékekre társulatunk már betette a lábát. A nagy nehézségekkel küzdő lacfalui állami iskola szegény- sorsú gyermekeinek téli felruházásához 100 koronával járult. Kicsiny az összeg, de úgy hiszem, hogy az ottani tanítónak, vármegyénk köztiszteletnek örvendő tanfelügyelőjének irányítása révén szerzett sikereihez e kis segítség is hozzájárult, amennyiben az iskola növendékeinek száma 26-ról 57-re emelkedett. Nyári gyermekmenhely létesítése e helyen kiváló eredményhez vezetne s útját ál- laná a nemzetiségi törekvések féktelenkedésének is. Oláhgyürüs a Szatmárhegy tövében, továbbá Lippó volnának még azon helyek, amelyeken Társulatunk nyári menhely felállításával működése terét tisztán nemzetiséglakta oláh vidékekre helyezhetné. Természetes, hogy ezen helyeken nagyobb mérvű segélyezéssel és pedig a menhely vezetőnő fizetésének teljes fedezetével volna egyelőre a szervezés keresztülvihető. Nem kétlem, hogy 1—2 évi 'fennállás után e menhelyek kiadásaihoz a községek hozzájárulása is biztosítható lesz. Társulatunk vagyoni állapotát a közgyűlésnek bemutatandó számadás tünteti fel, mely szerint 12287 kor. 16 f. kiadással szemben van 13056 kor. 08 f. bevétel és 768 kor. 92 f. pénzkészlet. Kiemelni bátorkodom azon körülményt, hogy vármegyénk által 1906. évre megszavazott 14,960 kor. segély még a mai napig sem utaltatott ki és igy Társulatunknak ez az összeg teljes egészében áll még rendelkezésére. Társulatunk vagyona körüli sáfárkodásunknak sarkalatos elvét képezte a törzsvagyon gyarapítása. A törzsvagyont minden évben 2—3000 kor. értékpapír vásárlásával növeltük s ez tette képessé Társulatunkat arra, hogy működését fennakadás nélkül folytathatja. Évek óta forró vágyam volt az igazgatói teendőket fiatalabb, agilisabb kezekbe •— Fiam, szólott egyszer az öreg. Fogd be a Rigót, meg a Derest. — Mit akar apám ? — Majd meglátod. Ott állott a szekér az udvaron. Az öreg megifjodva öltözött fel. Mint egy ifjú lépett ki a pitvarra. Alig kellett segíteni, hogy a szekérbe ülhessen. — Hajts, mondotta, még egyszer látni akarom — a mezőt. Az ifjabbik gazda körülhordozta aztán az öreget a zöldülő határon. Mikor haza érkeztek, igy szólott az öreg fiának. — Az én lelkem jól érzi, hogy indul egy jobb hazába. Most már mehetek! A fiú úgy sirt, mint a gyermek. Lágy abb szive volt mint apjának ... * A kalászok sárgultak. Mint egy ringó tenger hullámzik a nagy messzeségben’ Közeledik az aratás. Az öreg ott fekszik, mint egy földre dőlt érett kalász. A hő nap jól megérlelte. Útban a kaszás. Az élet kötelei szakadoznak. Az egyház szolgája megérkezett. Az utolsó szentség gyöngéden segíti szétszakítani a szálakat, melyek még a földhöz kötik őt. Aztán ... csendesen elalszik! A legutolsó aratás is befejeződött. (bg.) helyezni. Nem, mintha a Társulat iránti érdeklődésem megcsappant volna, hanem ellenkezőleg, épen Társulatunk iránt érzett meleg szeretet s odaadó igaz jóakarat érlelte meg bennem azon elhatározást, hogy az eddig viselt igazgatói tisztemről leköszönjek. Nem válók meg ezzel Társulatomtól s mint tagja, továbbra is úgy szerzett tapasztalataimat, mint tőlem telhető munkásságomat is szívesen rendelkezésére bocsátom, de vezető állásban utódomul mégis oly férfiút szeretnék látni, akinek személyisége képességet nyújt arra, hogy Társulatunk ügyeit fokozottabb méitékben és eredményesen fogja tudni vezetni. Miután ily személyiség van, kérem a Tekintetes Választmányt, méltóztassék lemondásomat elfogadni és évi jelentésemet tudomásul venni. ________________Szatmár, 1907. május 1. Az ügyvéd. Alig van manapság a szó szoros értelmében népszerűtlenebb foglalkozás az ügyvédségnél. Fogát szívesebben megy huzatni az ember, mint ügyvédhez jogsegélyért. Es meg van ennek az oka. A régi jó ügyvédek kara, amely magasabban fogva fel hivatását, a jog és igazság őre volt, nagyon megfogyatkozott. Üzlet lett az ügyvédség, amely a nagy verseny miatt, de önző vagyonszerzés, gyors meggazdagodás céljából, minél borsosabb áron akarja szolgálatát a közönség nyakába sózni. Annál nagyobb értéke van a jó ügyvédnek, aki helyes tanácsot ad a hozzáfordulóknak, szorgalommal látja el a reábizott ügyet és nem felibe harmadába dolgozik, hanem a végzett munkához mért tisztes díjazással megelégszik. Abból az alkalombői kifolyólag jöttek toliunk alól e sorok, hogy a hivatalos lap hozza, hogy lapunk olvasóinak egyik jó ismerőse, Lakatos Géza, akit annak idején királyi gyűrűvel avattak doktorrá s ki a múlt esztendőben külföldi tanulmányúton volt, a napokban sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát és megnyitotta irodáját Budapesten (VIII., Mária-u. 11.) ügy tudjuk, Lakatos Géza az első, aki királyi gyűrűvel az ujján, ügyvédségre adta magát. Nem férhet kétség hozzá, hogy ide is magával viszi azt az idealizmusát, amely a kath. ifjúsági és jelenleg a jker. szocialista mozgalomban oly eredményes munkásságot váltott ki belőle. Ismét szaporodott tehát azon nagyon keveseknek száma, akiket mint jól képzett s teljesen megbízható és nem méregdrága ügyvédet jó lélekkel és teljes megnyugvással ajánlhatunk azoknak, akiknek a fővárosban, vagy a vidéken ügyes-bajos dolguk akad. Gyakran megesik, hogy vidéki embert Budapesten perelnek csaló cégek azon reményben, hogy nem fognak védelmükről gondoskodni: ilyen esetekben szívesen áll dr. Lakatos Géza olvasóink rendelkezéséin. Arra természetesen nem is vesztegetünk szót, hogy az olyan ember, aki mindig az első vonalban küzdött a katholikus érdekek védelmében, aki teljes buzgalommal vette ki részét a népmentés munkájából, megérdemli hathatós támogatásunkat. Lakatos Géza a szatmári kir. kath. főgimnázium büszkesége, itt végezte kitüntetéssel tanulmányait.
