Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-02 / 1. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár, 1907. január 2. Látszólag serények vagyunk, katholikus nagygyűléseink gyújtó lelkesedést és tapsokat aratnak. A hit­élet mezején buzgólkodnak. A kat- holikus irodalmunkat miveljük, pár­tolását hangoztatjuk. A szeretet ne­vében egyleti élettevékenységet fej­tünk ki: Itt is, amott is fellángol a hitélet. Iskoláink nem engedjük, mert most nem is bántják. A kor­mányzattal békességben élünk. Isten szeme látja mindezeket és mi talán eltelve önmagunkkal, meg­elégedve tevékenységünkkel, meg­nyugtatva lelkiismeretünket ... azt hisszük, Isten szeme is gyönyörű­séget talál bennünk, mert megtettünk mindent . . amit tehettünk. Pedig igazságuk van azon ke­veseknek, akik jóslatszerűen nap- ról-napra, talán elviselvén a béke­bontó vádat, azt hangoztatják, azt Írják: — Semmit sem tettünk, migazt meg nem cselekedjük, ami egyedüli biztosíték lehet a reánk nehezülő időkben: körülbástyázni ezt a sokat szenvedett, kormányoktól, titkos rágóktól üldözött, megtépett, megostorozott magyar kath. Egyházat az autonómia erős bástyá­ival. Odahívni, odacsatolni a világi katholikusokat ehhez a bástyához. Addig, mig nem késő. Mig a mienk. Addig, mig van még az uj tár­sadalmi tudományoktól, a kosmo- politizmustól meg nem tévesztett ifjúságunk és közvéleményünk. Apponyi Albert gróf nem rég igy szólt: — Ne ábrándozzunk, ne adjuk át magunkat az illusiónak, hogy valaha teljes nyugalomban és békes­ségben élhetünk. Mindennap uj küz­delmeket hoz és most alkotó munká­val kell teremtenünk az eszközöket nemzeti biztonságunk feltételeinek meg­szerzésére . . . Úgy van! Ez áll nemzeti bizton­ságunkat illetőleg. Ám mi is vigyázzunk. Ne áb­rándozzunk. Ne adjuk át magunkat Pedig úgy látszik, a tudomány meg­dönthetetlen tételeivel van e boldogság biz- tositva számunkra. S csakis azt a csekély­séget kell megengednünk, hogy a proletár munkásnép vegye kezébe a mai rend helyett a politikai uralmat! Csakis azt kell eltűrnünk, hogy a mai helyzeténél és múltjánál fogva is csiszolatlan nyers tömeg legyen egyedüli képviselője ránk nézve a tudománynak és kultúrának ! Azután pedig, amint ez uralkodó osztálylyá lett, siessünk oda adni minden bir­tokunkat, telkünket, bányánkat, nyers anya­gunkat, szerszámunkat, gépünket, összes köz­lekedési és egyéb eszközünket, sőt ráadásul még magunkat is, amennyiben a „munkatárs“ bűvös elszavával álljunk melléjük s mint egy egy géprésze a közös állami munkásságnak, napról-napra őröljük le a boldog munkában megacélosodott izmainkat! Magától értetődik, hogy csakis a mindennapi megélhetésnek és élvezetnek bőséges adagaiért; mert magán- tulajdon, birtok és tőke nincs többé, — ma­gunkról, véreinkről kölön gondoskodni nem lehet és nem is szabad többé! — De minek is gondolnánk a küzdésünk által biztositandó jövőre, az egyéni érvényesülást kifejtő célok kitűzésére akkor, amikor úgyis van bőségesen az illusiónak, hogy minden jól és rendben van. A magyarkath. egyházi épületnek uj alapozásra van szüksé­ge. A kövek össze vannak hordva és fe­lénk kiáltanak. Felétek nagyok! Felétek, kik kormányosok vagytok a magyar Sión ormán. Ne késsetek. Alkotó munkával kell megteremteni a leg­főbb várat. Nem a támadásra készülő várat. A védelemre ... Ne függjön ez az Egyház mindig és mindig az időszaki kormányzattól. Halljátok Apponyit? Mindennap uj küzdel­meket hoz ! És felénk is kiáltanak azok a kövek, felénk, kik veletek akarunk munkálkodni. Nem ellenetekre. Ve­letek. Egyházunkkal, ami szeretett magyar kath. Egyházunkkal. . . . Isten szeme már régen nézi . . . Szemléli a mi Egyházunk sorsát . . . Isten szeme látja, hogy mit rejtenek mélyükben az idők, S ha majd jő az uj, a nagy küzdelem és nem le­szen erős várunk, ahová édes mind­nyájan, Krisztus katonáihoz méltóan összegyűljünk a védelemre . . . ami és ki ? — lelkiismerete, felelőssége fog majd . . . Isten szeme elé járulni? . . . Istenünk „jó Atyánk ! de irgalomra bírjon“ buzgó kérésünk. Előfizetési felhívás. Lapunk a jelen számmal XVI. évfolyamába lép. Hogy ezen lefolyt idő alatt sokat végzett, senki sem vonhatja kétségbe. Hiszen alapítá­sát is azon körülmény tette szük­ségessé, hogy fejöktetejére állított állapotok voltak itt akkor. Támad­tak minden katholikus mozgalmat, támadták az egyházi személyeket, s nekünk nem volt orgánumunk, ahol védekezni, s igazainkat kimu­tatni lehetett volna. Ezek az álla­potok azóta megszűntek, sőt ma városunkban minden lap elismerés­sel nyilatkozik a katholikusok moz­galmairól, a kath. intézményekről. mit ennünk, innunk sőt megvan a minden­napi élvezetünk is ! — Hát ugyan kivánhat-e emberfia ennél még többet, ennél jobb, bol­dogabb világot ? ! Ha azt^mondtam előbb, uram, hogy a tudomány megdönthetetlen' tételeivel van e boldog világ biztositva számunkra, ezt azért mondtam, mert: „a kommunista kiáltvány nem egyszerű pártprogramra, — mondják — hanem egy uj történetfilozófiai rendszer, melynek minden sorából a történeti materi­alizmusnak szava szól felénk.“ E tan értel­mében gazdasági szükségesség, hogy a ma fennálló társadalmi rend összeomoljon, a gazdasági kollektivizmus pedig a Marx taní­tása szerint a legrövidebb idő alatt megva­lósuljon 1 — Különben is „ki mi által vét, az által bűnhődik“, mondja az Írás s már ezért is „a kisajátítók maguk is kisajátítás alá esnek“, hirdeti a Marx Kapitálja! De hogy magukat az uj kisajátítókat nem fogja e valaha ugyanaz a bünhödés érni, arra már nincs felelet a kapitálban ! Még nem múlt el negyven esztendő és lássák, Uraim! az idő már megadta Marx történetfilozófiai rendszerére a választ! Kon­centrációs elmélete csődöt mondott. A nagy­Ez magában véve igen szép ered­mény, melyet lapunk számlájára kell írni mindenkinek, aki igazsá­gosan akar Ítélni. Ennek a lapnak- sokszor igen nehéz küzdelmei vol­tak, de végre is mindenkinek el kellett ismerni, hogy neki van igaza. Épen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy a kath. lapokat első sorban a papság és tanítók, de magok a kath. hivek is minden erővel támogassák. Erős kath. sajtó nélkül pang a hitélet, lassankint kiürülnek templomaink és iskoláink is, mert a közvéleménynek a sajtó az irányitója. Szomorú példa áll előttünk Francziaország sorsában és általános a meggyőződés, hogy mindezen állapotok főoka a kath. sajtó szervezetlen voltában kere­sendő. A jó ügy érdekében kérünk te­hát mindenkit, jöjjenek segitsé- günkre, tollúkkal azok, akikben erre képesség van és anyagi támo­gatásukkal, hiszen sokat nem ké­rünk, lapunk rendkívül olcsó, úgy hogy mindenki könnyen meghoz­hatja ezt a kis áldozatot a kath. czél érdekében. Lapunk bármikor nyitva áll mindenki előtt, kopog­tassanak be hozzánk minden további kérelem nélkül az arra hivatottak. Terjeszszék lapunkat községeikben a lelkész és tanító urak, hiszen tudhatja mindenki, hogy a közvé­leménynek a sajtó az irányítója, fáradságuk tehát nagyon meg lesz jutalmazva a nemzedékek gondolat- világának átalakításában. Előfizetési árak : Egész évre © korona, Félévre 3 korona, Negyedévre 1 korona 5© fill. Tanítóknak és iparosoknak egy évre 4 kor, egyes szám ára 3© fill. Szatmár, 1907. január 1. A „Heti Szemle“ Szerkesztősébe, üzem megrázta ugyan, de tönkre nem tette a kisüzemet, sőt a marxizmus egyik kritiku­sának statisztikai kimutatása ^szerint, emel­kedni engedte. A pauperizmus nem követ­kezett be. A munkások helyzete jelentéke­nyen javult. Sőt a vagyonakkumunáció sem látszik egyhamar megvalósulni; mert a nagytőke nem siet a mentöl kevesebb kéz­ben való összepontosuláshoz. A gazdasági katasztrófa nem fenyeget tehát bennünket, amenynyiben a társadalmi rend sehogysem akar önmagában, önmagától összeomolni. Szóval, Marx nemzetgazdasági tanai hamis­nak bizonyultak! Ami különben nem csoda, mert már alapjában hamis maga az a törté­netfilozófia is, melyen e világboldogitó tannak gazdasági rendszere fölépült. Úgy van ! Hamisnak kell lenni az olyan történetfilozófiának, mely arra az alacsony fokra képes az ember testi és lelki életének a színvonalát lesülyeszteni, amelyen minden egyetemes emberi tevékenység mozgató ele­méül csakis a gazdasági, az anyagi szem­pont szerepel! Valóságos erőszakot követ el az emberiség egész történetén az olyan tör­ténetfilozófia, mely úgy egyeseknek, mint nemzeteknek a haza, a család, a vallás, a

Next

/
Thumbnails
Contents