Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-02 / 1. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1907. január 2. Látszólag serények vagyunk, katholikus nagygyűléseink gyújtó lelkesedést és tapsokat aratnak. A hitélet mezején buzgólkodnak. A kat- holikus irodalmunkat miveljük, pártolását hangoztatjuk. A szeretet nevében egyleti élettevékenységet fejtünk ki: Itt is, amott is fellángol a hitélet. Iskoláink nem engedjük, mert most nem is bántják. A kormányzattal békességben élünk. Isten szeme látja mindezeket és mi talán eltelve önmagunkkal, megelégedve tevékenységünkkel, megnyugtatva lelkiismeretünket ... azt hisszük, Isten szeme is gyönyörűséget talál bennünk, mert megtettünk mindent . . amit tehettünk. Pedig igazságuk van azon keveseknek, akik jóslatszerűen nap- ról-napra, talán elviselvén a békebontó vádat, azt hangoztatják, azt Írják: — Semmit sem tettünk, migazt meg nem cselekedjük, ami egyedüli biztosíték lehet a reánk nehezülő időkben: körülbástyázni ezt a sokat szenvedett, kormányoktól, titkos rágóktól üldözött, megtépett, megostorozott magyar kath. Egyházat az autonómia erős bástyáival. Odahívni, odacsatolni a világi katholikusokat ehhez a bástyához. Addig, mig nem késő. Mig a mienk. Addig, mig van még az uj társadalmi tudományoktól, a kosmo- politizmustól meg nem tévesztett ifjúságunk és közvéleményünk. Apponyi Albert gróf nem rég igy szólt: — Ne ábrándozzunk, ne adjuk át magunkat az illusiónak, hogy valaha teljes nyugalomban és békességben élhetünk. Mindennap uj küzdelmeket hoz és most alkotó munkával kell teremtenünk az eszközöket nemzeti biztonságunk feltételeinek megszerzésére . . . Úgy van! Ez áll nemzeti biztonságunkat illetőleg. Ám mi is vigyázzunk. Ne ábrándozzunk. Ne adjuk át magunkat Pedig úgy látszik, a tudomány megdönthetetlen tételeivel van e boldogság biz- tositva számunkra. S csakis azt a csekélységet kell megengednünk, hogy a proletár munkásnép vegye kezébe a mai rend helyett a politikai uralmat! Csakis azt kell eltűrnünk, hogy a mai helyzeténél és múltjánál fogva is csiszolatlan nyers tömeg legyen egyedüli képviselője ránk nézve a tudománynak és kultúrának ! Azután pedig, amint ez uralkodó osztálylyá lett, siessünk oda adni minden birtokunkat, telkünket, bányánkat, nyers anyagunkat, szerszámunkat, gépünket, összes közlekedési és egyéb eszközünket, sőt ráadásul még magunkat is, amennyiben a „munkatárs“ bűvös elszavával álljunk melléjük s mint egy egy géprésze a közös állami munkásságnak, napról-napra őröljük le a boldog munkában megacélosodott izmainkat! Magától értetődik, hogy csakis a mindennapi megélhetésnek és élvezetnek bőséges adagaiért; mert magán- tulajdon, birtok és tőke nincs többé, — magunkról, véreinkről kölön gondoskodni nem lehet és nem is szabad többé! — De minek is gondolnánk a küzdésünk által biztositandó jövőre, az egyéni érvényesülást kifejtő célok kitűzésére akkor, amikor úgyis van bőségesen az illusiónak, hogy minden jól és rendben van. A magyarkath. egyházi épületnek uj alapozásra van szüksége. A kövek össze vannak hordva és felénk kiáltanak. Felétek nagyok! Felétek, kik kormányosok vagytok a magyar Sión ormán. Ne késsetek. Alkotó munkával kell megteremteni a legfőbb várat. Nem a támadásra készülő várat. A védelemre ... Ne függjön ez az Egyház mindig és mindig az időszaki kormányzattól. Halljátok Apponyit? Mindennap uj küzdelmeket hoz ! És felénk is kiáltanak azok a kövek, felénk, kik veletek akarunk munkálkodni. Nem ellenetekre. Veletek. Egyházunkkal, ami szeretett magyar kath. Egyházunkkal. . . . Isten szeme már régen nézi . . . Szemléli a mi Egyházunk sorsát . . . Isten szeme látja, hogy mit rejtenek mélyükben az idők, S ha majd jő az uj, a nagy küzdelem és nem leszen erős várunk, ahová édes mindnyájan, Krisztus katonáihoz méltóan összegyűljünk a védelemre . . . ami és ki ? — lelkiismerete, felelőssége fog majd . . . Isten szeme elé járulni? . . . Istenünk „jó Atyánk ! de irgalomra bírjon“ buzgó kérésünk. Előfizetési felhívás. Lapunk a jelen számmal XVI. évfolyamába lép. Hogy ezen lefolyt idő alatt sokat végzett, senki sem vonhatja kétségbe. Hiszen alapítását is azon körülmény tette szükségessé, hogy fejöktetejére állított állapotok voltak itt akkor. Támadtak minden katholikus mozgalmat, támadták az egyházi személyeket, s nekünk nem volt orgánumunk, ahol védekezni, s igazainkat kimutatni lehetett volna. Ezek az állapotok azóta megszűntek, sőt ma városunkban minden lap elismeréssel nyilatkozik a katholikusok mozgalmairól, a kath. intézményekről. mit ennünk, innunk sőt megvan a mindennapi élvezetünk is ! — Hát ugyan kivánhat-e emberfia ennél még többet, ennél jobb, boldogabb világot ? ! Ha azt^mondtam előbb, uram, hogy a tudomány megdönthetetlen' tételeivel van e boldog világ biztositva számunkra, ezt azért mondtam, mert: „a kommunista kiáltvány nem egyszerű pártprogramra, — mondják — hanem egy uj történetfilozófiai rendszer, melynek minden sorából a történeti materializmusnak szava szól felénk.“ E tan értelmében gazdasági szükségesség, hogy a ma fennálló társadalmi rend összeomoljon, a gazdasági kollektivizmus pedig a Marx tanítása szerint a legrövidebb idő alatt megvalósuljon 1 — Különben is „ki mi által vét, az által bűnhődik“, mondja az Írás s már ezért is „a kisajátítók maguk is kisajátítás alá esnek“, hirdeti a Marx Kapitálja! De hogy magukat az uj kisajátítókat nem fogja e valaha ugyanaz a bünhödés érni, arra már nincs felelet a kapitálban ! Még nem múlt el negyven esztendő és lássák, Uraim! az idő már megadta Marx történetfilozófiai rendszerére a választ! Koncentrációs elmélete csődöt mondott. A nagyEz magában véve igen szép eredmény, melyet lapunk számlájára kell írni mindenkinek, aki igazságosan akar Ítélni. Ennek a lapnak- sokszor igen nehéz küzdelmei voltak, de végre is mindenkinek el kellett ismerni, hogy neki van igaza. Épen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy a kath. lapokat első sorban a papság és tanítók, de magok a kath. hivek is minden erővel támogassák. Erős kath. sajtó nélkül pang a hitélet, lassankint kiürülnek templomaink és iskoláink is, mert a közvéleménynek a sajtó az irányitója. Szomorú példa áll előttünk Francziaország sorsában és általános a meggyőződés, hogy mindezen állapotok főoka a kath. sajtó szervezetlen voltában keresendő. A jó ügy érdekében kérünk tehát mindenkit, jöjjenek segitsé- günkre, tollúkkal azok, akikben erre képesség van és anyagi támogatásukkal, hiszen sokat nem kérünk, lapunk rendkívül olcsó, úgy hogy mindenki könnyen meghozhatja ezt a kis áldozatot a kath. czél érdekében. Lapunk bármikor nyitva áll mindenki előtt, kopogtassanak be hozzánk minden további kérelem nélkül az arra hivatottak. Terjeszszék lapunkat községeikben a lelkész és tanító urak, hiszen tudhatja mindenki, hogy a közvéleménynek a sajtó az irányítója, fáradságuk tehát nagyon meg lesz jutalmazva a nemzedékek gondolat- világának átalakításában. Előfizetési árak : Egész évre © korona, Félévre 3 korona, Negyedévre 1 korona 5© fill. Tanítóknak és iparosoknak egy évre 4 kor, egyes szám ára 3© fill. Szatmár, 1907. január 1. A „Heti Szemle“ Szerkesztősébe, üzem megrázta ugyan, de tönkre nem tette a kisüzemet, sőt a marxizmus egyik kritikusának statisztikai kimutatása ^szerint, emelkedni engedte. A pauperizmus nem következett be. A munkások helyzete jelentékenyen javult. Sőt a vagyonakkumunáció sem látszik egyhamar megvalósulni; mert a nagytőke nem siet a mentöl kevesebb kézben való összepontosuláshoz. A gazdasági katasztrófa nem fenyeget tehát bennünket, amenynyiben a társadalmi rend sehogysem akar önmagában, önmagától összeomolni. Szóval, Marx nemzetgazdasági tanai hamisnak bizonyultak! Ami különben nem csoda, mert már alapjában hamis maga az a történetfilozófia is, melyen e világboldogitó tannak gazdasági rendszere fölépült. Úgy van ! Hamisnak kell lenni az olyan történetfilozófiának, mely arra az alacsony fokra képes az ember testi és lelki életének a színvonalát lesülyeszteni, amelyen minden egyetemes emberi tevékenység mozgató eleméül csakis a gazdasági, az anyagi szempont szerepel! Valóságos erőszakot követ el az emberiség egész történetén az olyan történetfilozófia, mely úgy egyeseknek, mint nemzeteknek a haza, a család, a vallás, a
