Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-21 / 8. szám
XV. évfolyam Szatmár, 1906. február 21. 8. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. is ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre------— — — — — 3 » — Ne gyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A I;tp meg^jeleuik minden szerdán Feloszlatás. Tegnapelőtt megtörtént a képviselőház feloszlatása. Rendőrség szállta meg a folyosókat, katonaság volt felállítva a parlament előtt, s a volt honvédelmi miniszter, Nyiry Sándor, jelenleg székesfehérvári hadtestparancsnok lett kikiildve királyi biztos gyanánt s ő közölte a ház elnökével a királyi kéziratokat, melyeknek egyike a királyi biztos kinevezését, másika az országgyűlés feloszlatását tartalmazta. Senkit sem lepett meg, hiszen már napokkal ezelőtt tudta mindenki, hogy mi fog történni. Bejárta úgy a hazai, mint a külföldi sajtót abban a formában, ahogy végbement. A ház elnöke betegség miatt akadályozva lévén, Rakovszky István alelnök vezette a gyűlést, melynek folyamán olyan esemény történt, amelyre még nincsen példa a magyar parlament életében. A képviselőház csaknem egyértelmű határozattal kimondotta, hogy a királyi kéziratokat nem veszi tudomásul, s azokat felbontatlanul küldötte vissza Nyiry Sándornak, a legközelebbi ülést pedig a mai napra, szerdára kitűzte. Erre az szolgáltatott okot, hogy a képviselőház nem tartotta szabályszerűnek a királyi kéziratok kézbesítése módját, mert annak a felelős minisztérium utján kellett történnie, Nyiry Sándort pedig közjogi személynek nem volt hajlandó elismerni. Ezzel a ténynyel ratifikálva lett az a végleges szakítás, mely már a bécsi Burgban megtörtént And- rássy Gyula legutolsó kihallgatása alkalmával. A királyi kéziratok visszaküldése után Fábriczius ezredes katonák kíséretében jelent meg a már üres elnöki emelvényen, s a kifele tóduló képviselők és közönség nagy zaja közt felolvasta a királyi kéziratokat. Az országgyűlés fellett oszlatva, az összehívás jogát a király fentartotta magának. A katonaság ezután kiürítette az összes termeket és az ajtókat lepecsételte. Ennyi a száraz tény. Ex-lexben nem először történt most a ház feloszlatása. Erre van precedens, mely nem jelenti ugyan, hogy törvényesnek ismertessék el, de e tekintetben olyan elágazók a vélemények, melyeknek összeegyeztetése soha sem fog sikerülni épen úgy, minta király álláspontjáé és a többségi pártoké. Az uj ház összehívása azonban félre nem magyarázható törvényen alapszik. Három hónapon belül meg kell történniük az uj választásoknak, s ez idő eltelte után a képviselőház ismét összeül. Hogy meg fog történni, semmi kétségünk nem lehet benne, mert bíznunk kell a királyi eskü szentségében, melyet a felség az alkotmányra letett. Most tehát a nemzeten lesz a sor, vájjon megerősiti-e azon álláspontját, melyre a múlt év jan. 26-án megejtett választások alkalmával helyezkedett. Ez az év, mely máris sok keserűséget fakasztott mindkét oldalról, bőséges tanulságokban, módjában lehet minden józan észszel biró embernek levonni az elmaradhatatlan következtetést. Igaz, hogy a választópolgárságnak egy igen tekintélyes része erre nem képes. Vakon rohan a kortesek jelszavai után, másokat elrettent az erőszakoskodás, mely a legraffinál- tabb alakokban szokott lecsapni a választók közzé, másokat a pénz, meg a pálinka visz az urnához. A választásokból tehát a nép többségének akaratát soha sem lehet megállapítani. Mig a visszaélések teljesen kiirtva nincsenek, mig meg nem szűnik a korteskedés, kapaczi- tálás, mig a polgárság abba a helyzetbe nem jut, hogy menten minden külső erőszaktól, saját legjobb belátása szerint gyakorolja választói jogát, — addig tiszta választáAve Regina coelorum . . . — 1Ének a Boldogságos Szűzről*) — Ég királynéja, légy iidvöz ! Angyaloknak királynéja ! Gyökér és kapu, a honnan A világnak fény támada. Dicsőséges Szűz, boldog vagy, S szépségesebb mindezeknél; Csodálunk e szép voltodért. Lévy szószólunk a Fölken Inéi! Arakszyn. Margitka első bálja Pesten, Irta: Karenovics József. Hetek — dehogy — hónapok óta gondolt Margitka az ő első pesti báljára. Ej, de szép is tesz az ! Hiszen már milyen szép volt az a bál otthon, Tállyán ! — Mikor ő belépett a — mondjuk hogy a bálterembe, iz- gós—mozgás, sistergés—sustorgás minden szegletben: „De szép a Margitka!“ Mikor ő belépett, a báli lámpások is szebben világítottak, a czigányprimás szeme is szebben *) Templomi használatra. . Fordító. csillogott, a nóta is mintha vigabban ment volna. Alig, hogy leült, azaz dehogy is ült le, már ott termett három jogász, két technikus, öt tiszthelyettes és ott termett, azaz hogy megfontoltan közeledett egy szál bölcsész is. Ott volt, szóval, körülötte az egészi tállyai fiatalság cremje. És ő táncolt és kosarazott szakadatlanul. És ez igy ment rendesen hajnali öt óráig. — Hát még milyen lesz az a pesti bál ! Ott nem is három, hanem harminchárom jogász, technikus nem is kettő, hanem huszonkettő, öt tiszthelyettes helyett ötvenöt valóságos katonatiszt, közöttük egy csomó huszárfőhadnagy, — fog körülötte sürögni-forogni, izegni-mozogni. A bölcsészekre vonatkozólag pedigjMargilka azt gondolta, hogy nem lesz nagybaj, ha egyetlenegy sem fog megjelenni. Milyenek is azok az ifjú, bohó leánykák ! Közeledett az est. Margitka olvasta az újságokban, hogy most a pesti bálokon leginkább bostont járnak. Folytak hát otthon a próbák a gimnázista-öccsel és a boston remekül ment. „Hogy fogok én bostonozni azon a fényes parquette-n, óh, de szép is lesz az!“ — és Margitka hátradőlt a hintaszéken, behunyta a szemét és hintázva magát azt képzelte, hogy most egy huszárfőhad- nagygyal lejti a bostont. A hintaszék azonban hogy-hogy nem neki üiődöttegy asztalnak, Margitka föleszmélt, az ábrándvilág eltűnt, szertefoszlott. Ej, de sok álom foszlik igy szót 1 Az est megérkezett. Margitka egy pety- tyes — de minek Írjam le a ruhát — egy szóval Margitka szép volt. Megemlítem itt, hogy egy igen szép mellcsokrot küldött neki az egyik kedves unokabátyja. „A dolog jól indul“ — gondolta magában Margitka és boldog volt. Hóditó mosollyal lépettbe a táncterembe, de a teremben olyan lárma volt, hogy a meglepetés moraja nem hallatszott ; — igy gondolta ezt magában Margitka. — A cigány hozta azt, hogy : „Én a pásztorok királya . .“ megkezdődött a tánc — és — óh pennám, ne légy izgatott, — Margitka ülve maradt. Nem vették még észre; de csak vegyenek egyszer észre!“ — A eigány csak huzza, hogy : „Be-bejárok a faluba“ . . . , mikor hirtelen egy sasorru fiatal ember meghajtja magát előtte és szól: Az én nevem Gelbschnabel Jónás ; szabad kérnem, Nagysád,
