Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-05 / 49. szám
XV. évfolyam Szalmái*, 1906. deczember 5 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — -—6 korona — fillér ■ Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 , 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. • t Felel5s szerkeszti . v BÁTHORY ENDtIE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY HAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hitdctésck jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap aiegjelenik minden szerdán. Meg egy ssét kérünk. A szocziális bajok foglalkoztatják fent és alant az ország közvéleményét. Bajoknak nevezzük, mert a túlságos izgatás folytán a szocziális kérdés valóságos veszedelemmé nőtte ki magát, melyet ha fel nem tartóztatnak, nagy pusztítást fog tenni főleg a munkások körében, a a munkaadóknak is rengeteg károkat okoz. Most különösen a mezei munkások mozgalma felé van irányulva a közfigyelem, kik ha engednek a lelketlen agitáczióknak, számarányuknál fogva, országos veszedelmet fognak felidézni. Minden baj főforrása a nehéz megélhetési viszonyokban keresendő. Az idők keze egyforma suly- lyal nehezedik a gazdák és munkások vállaira Az élelmi czikkek szertelen drágasága itt is, amott is nehéz gondokat okoz a családfőnek. Nem úgy van most, mint csak ezelőtt 10-15 évvel, mikor a húst 30-40 krajczáron mérték, s még azt is so- kallottuk, mert hajdan jobb idők is voltak. Ma az árak megkétszereződtek, drága minden, drága az élelem, lakás, ruházat. Emellett a nagy adók is nyomják a közönséget. Dehát, miként mondottuk, mindezeket érzik a gazdák épen úgy mint érzi a munkások tömege. Epen azért elnézéssel és felebaráti szeretettel kell egymás iránt lenni a közös veszedelemben. A munkások ne akarják kizsákmányolni a gazdát, a gazdák pedig adják meg azt a munkabért, melyből a szegény nép meg tudjon élni. Itt tehát kötelességek hárulnak a gazdákra és a munkásokra egyaránt, de magára a kormányra is. A kormánynak elodázhatatlan teendője volna véget vetni az Izrael Jakabok arczátlan izgatásának, kik fel akarják lázitani a szegény munkás népet, hogy magok a zavarosban könyökig halászhassanak. Meg kell torolni a terrorizmust, még kivételes rendszabályokkal is, elrettentőén kell fenyijeni azokat a munkásokat, kik dolgozni akaró társaik éjete vagy testi épsége ellen törnek. És ne húzzák — halaszszák hónapokig, meg évekig az ilyen eljárást, hanem példaadás okából azonnal cselekedni kell. Megrend- szabályozandók, esetleg eltörlen- dők volnának a szakszervezetek, melyek eltértek eredeti hivatásuktól. Melyek ma már nem arra hivat- vák, hogy a munkás népet neveljék, szakmájában képezzék, szükségében segítsék, ügyes-bajos dolgában jó tanácscsal ellássák, hanem fészkeivé lettek az izgatásnak politikai és társadalmi téren, a népet az anarchia karjai közzé terelik. Nem mondjuk, hogy -mind ilyen, de fájdalom, jórészben :a társadalmi és állami rend felfogatására irányuló törekvéseknek melegágyai. Emellett a szegény munkás népet zsarolják. Nagyobb adót fizetnek ezek oda szerény napszámjukból, mint egy jómódú telkes gazda az államnak. És mit kapnak érte ?.. Lármás, izgató beszédeket, parolákat a vezérektől, de azt is csak úgy kutyafuttában, és kapnak sztrájk kényszert, mely mellett magoknak is, szegény családjoknak is felkopik az állok. Bndapesten most is nyolcz- ezer munkás család lóg ég és föld között ebben a kegyetlen positurában. Azért dühöugenek aztán és készek vért is ontani, megtámadván jobb- érzésű társaikat, mert a vezérek igéi szerint a dogkeriilők sánszainak ők képezik a legfőbb akadályát. Ezeket a visszaéléseket meg kell szüntetni, ha szükség van reá, — vasmarokkal is. Kötelességek hárulnak a gazdákra, illetve elsősorban a gazdasági egyesületekre és gazdakörökre. A másik szélsőségbe átcsapni és a merev negatió álláspontjára helyezkedni se nem czél rávezető, se nem T&BCZA. A gyertyám csonka torony, Elbeszélés. Irta: H. Nagy Jenő. A gyertyám csonka torony még ma is áll. Évszázadokról, pusztító vészről, nehéz megpróbáltatásokról beszél ez a csonka torony. Hajdan kettős tornyu, hatalmas templom ; ma jórészt összedőlt, mohos rom. Hajdan a harang messzehallatszó szavára Isten dicsőítésére gyűltek össze ide az istenfélő emberek, ma csak a turisták keresik fel a hegyen épült templom romját. — Ki építette e templomot ? — Mikor épült: miért épült ? Odavaló öreg emberek igy beszélték el ezt nekem, mikor kérdezősködtem a csonka torony története felől. A * A leggazdagabb ember volt hajdan Gyertyánban Zentay Gáspár. Vagyonát azonban nem tisztességes utón szerzetté. Zsarnoka, uzsorása volta falunak s a környéknek. Csalással, ravaszsággal, ha kellett, fenyítéssel, kínzással harácsolta össze rengeteg vagyonát. Földje, háza, jószága volt az elkobzott pénzből. Nem riadt vissza a legutolsó, a leggyalázatosabb eszközöktől sem. A szegény embertől adóssága fejében képes volt utolsó falatját is elvenni. Szegényt, gazdagot egyaránt nem kiméit. Az emberek tűrték, szenvedték Zentay kegyetlenkedéseit, mert türniök, szenvedniük kellett! Az egész falu adósa volt és ugyan kihez folyamodtak volna segítségért. A királynak háborúi s más gondjai voltak, az ország vezető emberei pedig nem törődtek velők. De meg Zentay is, gondoskodott, hogy a szegény emberek panaszát a nagyurak meg ne hallgassák. Egy-egy teli erszény mindig megtette hatását s ő teljes függetlenül, kénye-kedve szerint zsarolta a falut. Voltak ebben az időben többen ilyenek, kik valódi kis királyságot alapítottak s akik ily módon területeiken korlátlan hatalomra s amellett rengeteg gazdaságra tettek szert. De hatalmuk nem sokáig tartott. A gyönge királyok helyét erélyesebb, igazságosabb uralkodók váltották fel, akik hamarosan végett vetettek Zentay kiskirály- ságának. Zentay Gáspár mérgelődött dult-fult, nem tehetett azonban semmit. Jó szerencse, hogy vagyona egy részét megmenthette. Ezzel akarta vagyonát ismét visszaszerezni. Feltett szándéka volt, törik-szakai, gazdagságát visszanyerni. Bő alkalom nyílt rá. Egy órási mozgalom, egy feltartóztathatatlan áradat mozdult, indult meg Európában. A czél, a vég: a Szentföld visszaszerzése a töröktől. Ifjú és vén, gyermek és apa egymásai, egymás mellett indult a szent czél megvalósítására, szivükben lelkesedéssel s határtalan vallási buzgalommal. Ez ár meginditota Zentait is. Nem a lelkesedés, nem a vallásos buzgóság, hanem a gazdaság vágya, a kapzsiság. Elhatározta, hogy részt vesz abban a keresztes háborúban, hogy ott gazdagságra tegyen szert. Végre megérkeztek Jeruzsálembe. Ki- fáradtan, megkevesbedve, de még nagyobb lelkesedéssel s rajongással. A fáradalmakat nem ismerték, a szén
