Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-05 / 49. szám
2 Szatmár, 1906. deczember 5. tanácsos. Nem czélravezető, mert másnemű gazdasági berendezkedéssel is lesz annyi kiadás, mint ame- nyit a tisztességesen számilott munkabérek mellett a munkáskezek elvonnak a bevételekből. Nem tanácsos azért, mert az erőszak ront a társadalmi helyzeten, ami tekintet- bőr pedig már most is igen csehül állunk. Nem szükséges ezt bőveb ben magyarázni. A gazdáknak nem áll érdekükben anarchiát provokálni. Idegen munkásokról álmodozni, amely eszme a Békésmegyei Gazdasági Egyésületbeu felmerült, amilyen oktondi, épen oly haza- fiatlan, olaj a tűzre, mely lángra lobbantja az egész országot. Aztán az az idegen munkás sem fog olcsóbban dolgozni, mihelyt bejön, és meglátja, milyen drága világ van itt. Neki is élni fog kellenl. A mi gazdasági egyesületünknek is volt a múlt vasárnap ebben a tárgyban egy bizalmas, tehát titkos értekezlete. Hiba, hogy titkos volt, mert ha nem képes kiállani a nyilvánosságot, ne is kerüljön oda, — szűrődjék le az érettebb megfontoláson Közérdekben érthetetlennek tartjuk a titkolózást. Gazdakörök épen nem változhatnak át kárbonárik társulataivá. Itt nyílt kártyával dukál játszani. A Gazdasági Egyesületeknek és Gazdaköröknek tehát nem a békésihez hasonló badarságokon kell törni a fejőket, hanem a humanis- mus és a helyi viszonyoknak mérlegelésével megállapítani egy tarifát, ezt vármegyénkint köztudomásra hozni, és mi hiszszük, hogyha a proposicziók nem lesznek szükkeblüek, a munkás nép elfogja fogadni , daczára a Jakabok izgatásának. A keresztény szocziálisták igényei szerintünk elég mérsékeltek. De vájjon fordult-e valamelyik gazdakör a kéresztény szocziálista szakszervezetekhez, melyek pedig nagyrészben el fogják tudni látni az igényeket. így el lenne érve, hogy a keresmény mégis csak az ország népének jut, sőt ennek láttára a bolondok is ószretérnének. Szóval az izgatásra maszlagul nem szolgálhat, ha látják, hogy magyar emberek kezébe adják a magyar gazdák a magyar kenyeret a magyar hazában. Kötelesség hárul magokra a munkásokra. Ne álljanak elő képtelen követelésekkel, mert ha a gazdának egész hasznát elakarják venni, miből él maga. A földmive- lésre nálunk nagyon rájár a rúd. Termés legtöbbször nincs, mikor van, — nincsen ára, De azért a gazdának szántani, vetni, kapálni, aratni, csépelni kell, tartani a megfelelő cselédséget és igavonót, sokszor minden reménye nélkül annak, vájjon megtérülnek-e befektetései. De azért tartani kell. még áldozattal is, tartani a jobb jövő reményében, mely legtöbbnyire ott késik az éji homályban. A gazdaságot garlagon hagyni nem lehet. És ha akad esztendő, melyre a munkás azt mondja, no ez fizetett, nagyon kérdéses, vájjon kifizette-e a múltak mulasztásait, vájjon fizetett-e annyit, hogy egy-két évi rósz termés után maga a birtok is nem kerül dobra. Térszüke miatt csak lapunk jövő számában ismertetjük a keresztény szocziálisták munkaprog- raminját. Igyekezzenek nekik propagandát szerezni valláskülömbség nélkül papok és tanítók, de elsősorban igyekezzenek magok a gazdasági egyesületek azáltal, hogy munkaerőért ne járkáljanak a kül„HETI SZEMLE“ földre, hanem forduljanak hozzájok Talán igy el lehet érni, hogy megmaradjunk a magunk nemzeti tűzhelye mellett, Sőt visszatérjenek azok is, kiket a sztrájkredszer elragadott tőlünk a hazátlan bitangok karjaiba. HÍREK. Hazatérő püspökök. Firczák Gyula munkácsi és dr. Vályi János eperjesi gör. kath. püspökök e hó 8-án érkeznek haza Rómából, hol az amerikai gör. kath. püspökség felállitása ügyében voltak 0 szentségénél kihallgatáson. Szándékuk nem sikerült, amint óhajtották, mert az apostoli szék csak vikáriátus felállítására hajlandó engedélyt adni, ez sem bírna önnálló jurisdiktióval, hanem a róm. kath. érsek fenhatósága alá volna helyezve. Bányatisztek köréből. A pénzügy- miniszter Bradofka Frigyes kapnikbányai m. kir. bányafőmérnököt Szélaknárá kir. bánya- tanácsosnak nevezte ki, Martinyi István kir. bányatanácsost Szélaknáról Nagybányára helyezte át, Guzmnun János ó-radnai kir. bányatanácsost saját kérelmére nyugdíjazta. Küldöttség vármegyénk alispánjánál. Az erdődi járás elhanyagolt közlekedési utjai érdekében széleskörű mozgalom indult meg azok helyreállítása, illetve kiépítése ezéljából. A járás községei egy memorandumot dolgoztak ki. melyet monstre küldöttség élénUray Géza, Szengsmiedt Frigyes, Korányi János, Fiók Zoltán és Mihalka Jánossal vasárnap szándékozott a főispán és alispánnak átadni, azonban előbbi honn nem léte miatt csakis utóbbinál tiszteleghetett, ki is részéről a legmesszebbmenő támogatást helyezte kilásba. Ugyanezen küldöttség szóba hozta a nántüi jegyzői lakás ügyét is, mely tudvalevőleg az egerek és patkányok tanyája s kérte az alispánt, hogy annak renoválása és jókarba helyezése iránt intézkedjék, mitő szívesen meg is Ígért. védéseket eltűrték. Apa nem siratta elesett gyermekét, a fiú nyugodtan lehelte ki lelkét a Szentföldön. Oh, csodálatos érzés fogta el az embereket Jeruzsálem látására ! Leborultak a földre, ajkukkal érintették a szent talajt s hálaimát rebegtek a menyei Atyához. Zentay csak állott, csak némán nézte a várost és sereget. — Hát te vitéz, szóltak hozzá — nem örvendezel? Nem adsz-e há- hálát az Urnák, hogy ezt a mi kis seregünket elvezette ide s megadta érnünk, hogy meglássuk e szent várost, hogy lábainkkal érintsük a talajt ? Zentay hallgatott. Előtte feküdt a város, a szent • város számos mecsetjével, minaretjével, melynek tetején a muezzin most jelzi az ima kezdetét. Kelet felé, Mekka felé fordulva, látta a Golgotát, amely annyit tudna beszélni mondhatatlan fájdalmakról, szenvedésekről; látta azt a Golgotát, amelyhez az Ur s tanítványai kivonultak, hogy egy kőhajitásnyira imádkozzék s leborulva kérje égi atyját, hogy múljék el tőle a keserű pohár, azután amely szemtanúja volt a keresztény emberiség váltságának, Krisztus önfeláldozásának: a keresztre feszítésnek . . . . . . Látta s szivében valami különös érzés támadt. Lehorgasztotta fejét, majd térdre bukott s kényeivel, a megbánás, a magábatérés könyeiyel áztatta a földet . . . S mikor felállt: már más ember volt. A régi emberi levetette s az uj, a megtért, a bűnbánó embert öltötte magára. Vétkeztem ellened óh nagy Isten — szólt — óh bocsásd meg vétkeimet, meri nem tudom, mit cselekszem, vétkeztem ellened sokszor, számtalanszor ; vétkeztem em- bertársim iránt; vétkeztem magam iránt is. De uj életet akarok kezdeni a te segedelmeddel óh Atyám! . . . Bajtársai odasiettek s felemelték Zen- tait, ki a porban fetrengett előttük. — Mi bajod Gáspár vitéz? — kérdezték szánakozva tőle. — Most már semmi, — felelte Zentay — nyugodt vagyok: megbántam bűneim. S ezóta megváltozott Zentay Gáspár. A fukar, zsugori, uzsorás emberből jószivü, adakozó lett. Mikor pedig hazaérkezett, magas hegytetőn szép templomot építtetett, iskolát a faluba, papot, tanítót hozatott, s azonkívül nem szűnt meg a szegény nép gyámolitója lenni soha. Áldotta, szerette mindenki s közbecsü- lésben, mindenkinek nagy fájdalmára halt meg késő vénségében. * • A falu iskolájával együtt elpusztult. Árvíz, tűzvész által ? — Ki tudja! ma már csak a hegytetőn épült kettős templomtoronynak van meg az egyik tornya, az is összedőlve, mohval befödve. Hajdan harangja hivó szavára Isten dicsőségére gyűltek ide össze az emberek, ma csak a turisták keresik fel ez évszázadokról, pusztító vészről, nehéz megpróbáltatásokról, de daliás, legendás időkről is beszélő csonka tornyot. Végbél-, Aranyér-, Czukorbetegeknek, gyermekágyasoknak és csecsemőknek nélkülözhetetlen. Minden tisztaságot szerető embernek feltétlen szükséges a „Zéró“ használata, mert abszolút tiszta és kellemes érzést nyer általa. Meggátol minden horzsolást és infekcziót. Használatban olcsóbb a papirnál. Kapható mindenütt „ZÉRÓ“ szabadalmazott vattagyár Telefon 87-52. BUDAPEST Telefon 87-5 VII. kér., Rózsa-utcza 45. szám.
