Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-10 / 41. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár. 1906. október 10. sok szép és jó hir előzte meg. Pontban 9 órakor megkondultak a székesegyház harangjai, melyeknek zúgása közben a püspöki négyes diszfogat a székesegyház főbejárata elé robogott, s kiszállott belőle az egyházfejedelem titkára, Hámon Róbert kiséretében. A papság sorfalat alkotva ott várta a templomajtó előtt. Ilehelem Károly praelátus-ka- nonok átnyújtotta a szenteltviztartót, melyből a főpásztor meghintette a klérust és a népet. E pillanatban felhangzottak a kóruson az „Ecce sacerdos magnus“ fenséges akkordjai s megindult a menet a főoltár felé, csakhamar látható lett a püspök alakja a templom hajójában, amint jobbra és balra áldást osztva lépdelt pompás hermelin palástjában. Minden szem feléje tekintett, minden szív húrjain megrezdültek az örömnek és lelkes ültségnek vegyes érzelmei, hogy végre csakugyan itt van, kit oly rég várt epedve a szatmári megye. Rövid ima után felöltötte az egyházi ruhákat s kezdetét vette a szertartás. Szabó István pápai praelátus, — ^püspöki irodaigazgató felolvasta a kinevezést tartalmazó legfelsőbb királyi kéziratot, s latin nyelven megerősítő pápai bróvét. melyből a hívek számára magyar nyelven alkalmas kivonat készíttetett. Most dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonok üdvözölte az egyházmegye uj főpásztorát, aki válaszában érdemetlen voltát hangsúlyozta, minthogy azonban Isteni gondviselés akarta úgy, hogy püspöke legyen ennek az egyházmegyének, bízik isten végtelen irgalmában, hogy meg is fogja adni számára az erőt és kegyelmet. Szép szavakban emlékezett meg Meszlényi Gyula volt püspökünkről, ki végtelen sok jót cselekedett a gondjaira bízott megye határai között. Megemlékezett dr. Mayer Béla kinevezett püspökről, majd Pemp Antal káptalani helynöknek mondott köszönetét az egyházmegye kormányzásáért. Azután a papsághoz fordult, s jóságos szivéből fakadt főpásztori intő szavakat intézett hozzájok. A beszéd végeztével a papság hódolatát fogadta, melynek minden tagját megölelte és megcsókolta, majd kézcsókra bocsátotta a növendékpapságot. Mikor mindez megtörtént, felöltötte a miseruhákat, a főoltárhoz lépett, s latinul intonálta a „Jöjj el Szentlélek Isten“ kezdetű hymnust, melyet a kóruson meglepő szabatossággal adott elő a kar. Azután kezdetét vette a szent mise. A diakónusok Tóth József és Lovász Győző voltak. Tóth Józsefnek gyönyörű hangja, amint az evangéliumot olvasta, elragadó hatással volt. Evangelium után a püspök ur 0 méltósága lépett a szószékre és ragyogó ékesszólással, nemes lelkét teljesen visszatükröző következő beszédet intézte a hívekhez: „Annak az Ur Jézusnak szent nevével ajkamon jelenek meg előttetek, aki a Szentlélek által „püspököket rendelt Egyházának kormányzására, melyet maga vérével szerzett.“ Az 0 szent nevében, de remegve lépek elétek, mint Istentől rendelt főpásztorotok, hogy „legeltessem Istennek reám bízott nyáját, gondot viselvén reá, nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint.“ Ha az emberi lélek, ez az isteni képmás s Istennek dicsősége, oly értékes kincs, hogy miként Aranyszáju sz. János mondja : „vált- sága fejében az Isten egyszülött Fia nem a világot adta, nem embert, nem földet, nem tengert, hanem saját drágalátos vérét; és a melyet ily nagy áron vásárolt meg“ : nem kell-e remegnem abban a tudatban, hogy ezernyi ezer drága léleknek örök üdvössége kezembe, e gyarló emberi kézbe van letéve'? Ha gyarlóságomra tekintek, el kell ismernem méltatlanságomat e magasztos [hivatásra. De fölemel a hitnek biztató szava, mely az Ur Jézus ajkáról az apostolhoz intézve nekem is szól: „Nem ti {választottatok engem, hanem én választottalak titeket és rendeltelek, hogy elmenvén gyümölcsöt teremjetek.“ Szentséges Atyánknak, X. Pius pápának, az Egyház látható fejének intézkedését és I. Ferencz József, apostoli magyar király Ő Felségének csekélységemre irányult legmagasabb figyelmét, mely engem Szatmár püspöki jszékébe emelt, bízvást tekinthetem a legfőbb Pásztor, Jézus Krisztus" akaratának. A Szentlélek Úristen erejétől pedig, aki a fölszentelés által szivemet-lekemet szent ma- lasztjával s a lelki hatalom teljével elöntötte, alázatos bizalommal kérem és remélem azt a fensőbb segítséget, mely ezen egyházmegye kormányzásához elmémet felvilágosítani, gyön- geségemet támogatni, akaratomat Isten szent és imádandó akarata szerint vezetni és szilárddá tenni fogja, hogy ezen katholikus egyházmegye munkálkodásom közbejöttével megteremhesse az Ur Jézus által megkívánt gyümölcsöket. Ez pedig nem lehet más, mint amit a főparancsban állított az emberiség szeme elé: „Szeressed a te Uradat Istenedet mindenek fölött, felebarátodat pedig, mint önmagadat,“ Amely kötelességet sz. Pál apostol is eképpen köt a hívek szivére: „Mindenek fölött pedig szeretettel legyetek, mely a tökéletesség köteléke.“ Nagy küldetés ez, melynél nagyobb nincsen. Az Ur Jézus példája és parancsa nyomán ez a munka mindenkinek közreműködését kívánja ugyan, akinek hivatása a lelkek üdvét munkálni, — de mégis kiváltképen és első sorban a püspökét. Az Ur Jézus is azért jött maga a földre, hogy megváltván az embereket, megtanítsa őket e kettős kötelességre, amelyet hogy könnyebben és sikeresebben teljesíthessünk, gyáinolitóul a szép szeretetnek Anyját, a Szentséges Szűz Máriát adta nekünk, hogy amire rideg szivünk magától képtelen, azt az ő tiszteletében, közbenjárása által megnyerjük. I. Az édes Jézus tüzet hozott a földre, mint ő maga mondja, hogy felgyújtsa vele a világot ; tüzet, a szeretet tiizét, mely egyrészről pertAegza. Boromisza Tibor dr, Püspök Ur 0 Méltósága székfoglaló napjára. Tarlott avarra tűz az őszi nap. Virága hull, vihar a föld dala .... — A bérez azért im uj életre kap, Tavasz mosolyg, hol posztra rom vala. Oh nézd e tájnak kéklő ormait! Kezök már rég gyászfelhőket szakit, Miként az égő, lángoló szivek Lobognak fel a Guttin, Beszkidek. Örömnapunk lám,-ismét megjelen, Győzelmet ül a legnagyobb remény. Hozsanna harsan fenn a szirteken, Dal zeng a völgy kalászos tengerén. Hozsanna zeng. Lehull a gyászlepel. Dobó sasfészke ismét ünnepel. — Árvák ugyan soká, — sokan valánk. De im ma uj atyát ad jó anyánk! . . . Miként a hót a zöldelő mezőre Úgy küldte ránk az Ur a zord halált: Uj század nyiltán tűnt le lelkünk őre S tépett szivünk utódra nem talált. Uj századunknak útvesztőin járván Könyes szemünkbe csak ma tűnt szivárvány. Vidul is lelkünk. Halld hát ünnepét! Dalunk a szellő hordja szerte szét ! Látom, díszt ölt a fényes egri dóm, Mikor bibornok atyja megjelen És Sámuelként szentel Dávidot, Hogy itt legyen fejedelem. És látom ottan azt a főpapot, Aki mitrát az Istentől kapott, Kinek, mert annyi küzdelmet kiállt,. Az angyalokkal zengünk glóriát. . . . Világcsodáknak romjai között Tanulta meg az Isten szent tanát S mihelyt honába visszaköltözött Elmék, szivek kormányát vette át. Saslolke, mint a géniuszok szárnya A nagy tudás világait bejárja. Azért szerény is ; — lám, erény nyomán Fakad ma csak észbontó tudomány ! Ajkán talán sz. Imre csókja ég ? Magyar szivében vesztatüz lobog ? Olyan, mint nyári éjszakán az ég S a Krisztusért égő apostolok! Oh nézzétek, alakja mint ragyog'? ! Ilyen atyára méltók nem vagyunk. Ha ily apostolt küld az Ur nekünk, Dicshimnuszokba törjön énekünk. De im örömdalunk imába kap. — Ujongó lelkünk szent vágy szántja át, Hogy izzó lánggal égjen mint a nap S hasítsa át a csillagos hazát! — Isten! szivednek uj apostola Legyen uj kort teremtő iskola; Tüzoszlop, mely minden homályt elűz S követjük őt, mint üstököst a tűz. Hirdesse itt e jelszót: Hit, Haza ! Keltsen reményt, ha csiiggedőt talált ! Tanitsa, hogyha hiv Isten szava, Dalban köszöntsük a rideg halált! Ajkára add sz. Pál varázsszavát, Hogy keblünk lángra gyújtva járja át. — Az alvilág ha feltör ellenünk, Mózeskarjával űzze ellenünk ! . . . S a dal tovább repül... Hozzád futunk, Ma minden érzés csak hozzád vezet. Köszönteni jövünk főpásztorunk, Emeld áldásra hát szentelt kezed. A tört szivek is szent örömtől égnek: Vidulnak már a könyező szegények. Örül a templom és az iskola, Hogy ép te vagy az uj kor csillaga! Idők futása — nézd! — csodát mivel . . . . Száz év viharja edzi karjait, Joó László folyó évi május hó 1-én a Giilyen József ur házába, a Szlávik Zsigmond ur üzlete mellé íelyeztem át. óra- és ékszer-üzletét
