Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-10 / 41. szám

Szatmár, 1906. október 10. ________________________„HETI SZEMLE“ __________________________________ 3 zsel, éget pusztít; másrészről éleszt, hevít, boldogít. Minden szeretet, mely az Ur Jézus Szivéből fakad és — mint folyók a tengerbe — oda ismét visszatér: e két munkát végzi. Fölperzseli az erkölcsi gyomot, a bűnt, a go­noszságot ; kiégeti annak gyökerét, a hitetlen­séget, hitközömbösséget, kipusztitja a bűn magvát és egy uj életre uj lelket teremt, az istenesség lelkét, mely az embert kettős ter­mészetének megfelelően két hazájában élteti, melegíti, erősiti és boldogítja: itt e földön és az égben. A földön a malaszt életének kincseivel, amott túl a boldogság életének édességével árasztja el. Ily tüzet hoztam én is Hozzátok a szivem­ben, ilyen tüzet kívánok minden egyes hí­vemnek szivében lángra gyújtani. A szeretetnek egyetlen czélja van: az Isten. Én sem kereshetek szeretetemben mást, mint az Istent. Istent önmagámban, Istent Tiben- netek. Miként a gazverte elvadult rétet fel­gyújtják, hogy kikeletkor a nap tüzének éltető ereje uj zöldelést, tiszta pázsitot, friss szálas Vfüvet növeszszen: úgy fogok teljes öntudatossággal törekedni, dolgozni, fáradni, hogy a hitközömbösségbe, az elvadult, meg­romlott erkölcsök közzé, melyek a lelkeket, Krisztusnak kertjét felverték, a szeretet isteni szikrájával tüzet vessek, hogy pusztuljon, elégjen a bűn. Hiszen a szeretet [apostolának, sz. János evangélistának tanítása szerint : „Ez az isteni szeretet, hogy parancsait meg­tartsuk“ vagyis hogy a jót cselekedjük és kerüljük, irtsuk a bűnt. De ugyanakkor a gyöngéd szeretet melegével ápolok minden igyekezetei, igazságot, jámborságot, erényt, lelki ujulást, mely Isten egyháza ezen szép kertjének, a szatmári püspökségnek vallási, erkölcsi, társadalmi, családi és egyéni föl­virágzását előmozdítja. Mivel pedig az Istent szeretni annyit is tesz, mint mindent szeretni, ami az Istené, leg­főbbképen pedig Isten képmását, az em­bert ; vagyis mivel e két szeretet, isteni és felebaráti szeretet egymástól elválaszthatat­lan : azért a ki Istenét szeretni akarja, annak Tündöklő múlt dicső eszményivel Magyar Sionnak szikla vára itt! Dördült az ég ? Csaták villáma hullt ? — Nem nézte gyáván a siró turult! Hitért, honért szikrás acélt emelt: Tombolt a vész de csak fejünk felett! Atyánk! Egyházmegyéd e sziklavár ! Tűzd hát fölé az eszmék zászlaját! Tüzes e nép, csak riadódra vár S rajokban gyűjti Krisztus hős hadát! Ármány, ha tomboló csatára hiv, Csak bontsd ki zászlód hattyuszárnyait! Hullhat a tűzeső, nem kell sisak. Voltak s Veled is lesznek sasfiak! E sziklavár köszönt ma Püspökünk. Köszönt a táborodba szállt sereg. A himnuszokba dalokat szövünk S, amint zengnek, a föld is megremeg. Dicső trónolni Hám sírja felett. Körül rajong, keblére von kelet. Virágot szive kertjéből szakit S viszi a hála mirtuszlombjait. Csornához. Talaborvölgyi. zeretnie kell embertársait is. „Uj parancsot adok — mondja az Ur Jézus — hogy sze­ressétek egymást, miként én szerettelek ti­teket.“ Úgy vagyok meggyőződve, hogy az emberiség szeretete ut, mely Isten szereteté- hez vezet; eszköz, mellyel Isten szeretetét biztosítani és állandóvá tenni lehet; iskola, mely Isten szeretetének legjobb gyakorló helye, ha Istenből kiindulva Istenért él. Az én szeretetem is, melyet Hozzátok hoztam, Jézus Szentséges Szivéből, a szere- retetnek ezen kiolthatatlan tüzforrásából ered, aki az emberekért áldozat. A z apostolok nem szenvedtek volna vértanúhalált, ha az embe­riséget nem szerették volna. Szerethették volna isteni Mesterüket szivükben; de, ha embertársaikért föl nem áldozzák vala ma­gukat, szeretetük nem lett volna tökéletes, sőt gyöngeségben halt volna ki szivükből. A hitvallók egész serege [az önfeláldozó ember­szeretetnek köszöni életszentségét, Isten töké­letes szeretetét és bírását. Hogyan is szeret­heti Istent az, ki Istennek mindenkit meg­nyerni, mindenkit Isten szeretetére vezetni, ebben közreműködni nem akar V Hogyan sze­retheti Istent az, aki önönvérét, ember- és szolgatársát, Jézus Krisztusban testvérét, az örök üdvösség részjogosát nem szereti, bajá­ban, szükségében, szenvedésében, testi-lelki gyöngeségében telhetőleg és okosan nem se­gíti ? Valamint az emberi lélek itt a földön testben nyert formát és eredményes műkö­dést, úgy az Isten szeretete is az embersze­retet gyakorlásában testesül meg s embert gyámolitva, Istent magasztalva végzi földi köntösben mennyei életét. íme, ha mindnyájan egy szívvel fogjuk sze­retni Istent és felebarátunkat, — ez lesz mű­ködésem legértékesebb gyümölcse, melyet főpásztori küldetésem czéljául nem én tűzök ki, hanem a pásztorok pásztora, az Ur Jézus. II. De hogy ennek a jó gyümölcsnek termelé­sére és érlelésére a Szentlélek Isten malaszt- ját kinyerhessem, gyöngeségemnek támoga­tásra van szüksége; pártfogóra, a leghatal­masabb [szószólóra van szükségem, aki ezen isteni küldetésemhez szükséges segítséget részemre kieszközli. Az én jóságos égi anyám, a Szentséges, bol- dogságos Szűz, akit ma és ezen hónapban minden jámbor katholikus hivő a keresztény hittitkokból, mint megannyi lelki gyönyörű­ségek rózsáiból font koszorúval, a szent ol­vasó buzgó elimádkozásával tisztel meg; ez az én égi anyám, akihez zsenge korom­tól fogva állhatatos gyermeki bizalommal ragaszkodom, O lesz közvetítő és pártfogó az én édes Üdvözítőmnek áldoít szentséges Szive és az én gyarlóságom között. 0 lesz közvetítő köztem és híveim szive között. Ennek a Szentséges Szűznek, a lelkek leg­főbb Pásztora édes Anyjának oltalma és pártfogása fog összekötni bennünket egymás­sal és avval az imádásra méltó isteni Szív­vel, melyben élet és szentség jóság és sze­retet, de legfőképen szeretet áradozik. 0 lesz az, akinek segítségétől főpásztori munkám gyümölcsét remélem, melyet az Ur Jézus vár tőlem. Hisz ŐJi'óla zengi az Énekek énekében a Szentlélek: „Olyan ő, mint a fölkelő hajnal, szép, mint a hold, választott, mint a nap, rettenetes, mint a táborok jól rendezett serege.“ Ami III. Incze pápa ma­gyarázata szerint azt jelenti, hogy „az éjsza­kákon, a bűnök éjjelében holdként világit, reggel a bünbánat [hajnalára ébreszt, nappal a maiasztok melegével hevít; és mivelhogy küzdelem az ember élete a földön, aki érzi, tapasztalja a világ, a test, a sátán támadá­sát: fordítsa szemét a táborok jól rendezett seregére, kérje Szűz Máriát, hogy küldjön onnan felülről segítséget szent Fia által.“ Ismétlem : „szent Fia által.“ Mert valamint tiszteletünk a Boldogságos Szűz Mária iránt, úgy bizodalmunk is végső pontban magára az Ur Jézusra irányul, aki üdvösségünknek egyetlen forrása és adományozója. A Bol­dogságos Szűz Mária tisztelete az Üdvözítő Jézus imádásából fakad ; közbenjárásának biz­tos sikere az Üdvözítő Jézus mindenható, isteni hatalmán alapul. Szűz Mária kedvéért nemcsak meg nem feledkezünk Jézusról, ha­nem minden Mária-ájtatossággal közvetve őt tiszteljük, szeretetünket Iránta tanúsítjuk. Időm rövidsége nem engedi, hogy a mai szép ünnep tárgyából, a szent olvasóból mu­tassam ki nyomról-nyomra azt a kath. hit­igazságot, mely szerint a hogyan minden szeretetünknek végoka maga az Isten, azon- képen minden jMáriatisztelet is szorosan és főleg az Ur Jézus ímádása. Elég reámutatni a szent olvasónak folyton ismétlődő imarész­letére, az angyali üdvözletre, melyben a szent­séges Szűznek köszöntése és dicsérete az ő méhének áldott gyümölcséhez, Jézushoz ve­zet. Majd rá rögtön mint Istennek Anyját, csak arra kérjük, hogy imádkozzék érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Akit arra kérünk, hogy értünk könyörögjön, azt nem tarthatjuk nagyobbnak, hanem min­den magas rangja daczára sokkal, — itt ez esetben — végtelenül kisebbnek annál, aki­hez őt kérni, könyörögni küldjük. Ha szabad e hasonlattal élni, úgy fordulunk Szűz Má­riához, mint mikor a királyi Felségnek leg- kelőkelőbb,* leghatalmasabb, legkedvesebb barátjához vagy éppen édes anyjához — aki mégis csak alattvalója neki, — alázatosan és mély tisztelettel közelednek az alacsonysorsu emberek és könyörögnek, hogy hatalmas pártfogásával támogassa kérésüket a királyi Felség előtt. Vagy kérdem: nézheti-e valaki sokáig a hajnalt anélkül, hogy szemébe ne löveljenek a nap sugarai ? Ugyan ki az a hivő lélek, a ki Szűz Mária nevét kiejtve, nem gondolna röktön Jézusra, Istenfiára, te­hát az örök Istenre, akitől a Szentséges Szűz összes kiváltságait és közbenjáró hatalmát nyerte ? Krisztusban kedvelt Híveim ! Aggo­dalom nélkül vetem tehát minden bizalma­mat a Szentséges Szűz Máriának anyai sze- retetébe, védelmébe és gyámolitásába ; aggo­dalom nélkül, föltétien hittel és bizodalom- mal áraszszátok el ti is Istennek áldott Any- játj, áruljatok Eléje a tiszteletnek és hűséges ragaszkodásnak [egész buzgalmával. Óh, ő Isten anyja, őt Isten miatt illeti meg a tisz­telet minden szent, minden angyal, minden teremtmény fölött.

Next

/
Thumbnails
Contents