Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-10 / 41. szám

^^ áviVAiÍliáVá.l á\iiAVá i.Ailiá A>k'lkií ávAViiá áVAYJuA *VáVá>á íii>k-k A\k\k'<‘kA\lNwk*AikJÉ*/lNtik liLwtlÄ/twiA'li'iktk ‘AVAiA'/A iVá/áVi'lVávAvi^áviVtf AiA\'Av’l AwI/IAVaVaVA AVAiJr * ^Vi'váVA'lV&Vii'i'lVArAvá i.i/á<l 'i^^k(iw^l^t\^k^í^^'Íil^^-i\k^é>l^L^Í'Íil^l^^ £^<k XV. évfolyam. Szatmáp, 1906. október 10. 41. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — l „ . 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOBY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Szatmár ünnepe. Egy uj lap van leírva a szat­mári egyházmegye történetébe. Uj lap, arany betűkkel, gyémánt fog­lalatban, bevonva a szivek lángoló lelkesedésének és tiszta örömének zománcával. Uj főpásztorunk, dr. Bornemisza Tibor püspöki beiktatá­sának fényes napja illesztette be ezt az uj lapot, mely kezdőpontját je­lenti az egyházmegyei kormányzat uj korszakának. Az auspiciumok a legkedve­zőbbek. Szakasztott olyannak mu­tatta be magát, aminőnek a jöttét megelőző hir egyéni nagyságát fes­tette. A lélek nemességének szikrái csillannak meg minden szavában. Egész valóján, szemsugarában, arc- kifejezésén, mozdulatain elömlik az az angyali jóság, mely a magasabb intelligenczia iskolájából szokta ma­gát áldozatul hozni a köznek, hol nem a képviselt rangbeli méltóság­nál fogva a legnagyobb, de épen ezért, mert alázatossága önmagát tekinti a legcsekélyebbnek. Kifeje­zést adott ennek úgy a papsághoz, mint a nagy közönséghez intézett beszédében, hozzáfűzve ama remé­nyét, hogy aki kiválasztotta a püs­pöki méltóságra, meg is fogja adni az erőt és a kegyelmet, hogy hiva­tását az w akarata szerint be is tölthesse. „Pie et juset“ kívánja betölteni. Ez lesz jelmondata, ez a vezérelv fogja irányítani működésében egye­sítve ama páratlan szeretettel, me­lyet oly nyomatékosan kifejezésre juttatott. Ajkain a szeretet igéit hozta. A szeretet igéivel lépett be szentegy­házának falai közzé, azért jött, hogy tüzet dobjon a hívek ezreinek lei­kébe, melylyel felgyújtsa a sziveket. Felgyújtsa, lángra lobbantsa ben nők azt az isteni szikrát, mely legeny­hébben szólva, talán a közömbösség hamvai alatt lappang, uh mert az ember nagyon könnyen megfeled­kezik ama két kardinális parancsról, mely összes keresztény-életünknek alapját képezi: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes lel- kedből és minden erődből“. „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat“. A hitközöny a mai kor divatja, nem is szólván arról a magasabb tudományról, mely az emberi gyar­lóságot ruházza fel hatalommal a nagy mindenség felett. Hála legyen az égnek, tekintettel az emberek nagy sokaságára, ez még kivételes bornirtság és csak a modern felsőbb százak köreiben hódit. Sokkal vesze­delmesebb nálánál a közöny, mely­hez ama szélsőségbe való átcsapás- tól csak egy gyenge hajszál választja el az embert. Veszedelmes azért, mert fájdalom, nagyon el van ter­jedve nemcsak azokban a körökben, melyeket az egyéni nagyzás vakított el, hanem a nép minden rétegében. Tűz kell ide, égből hozott tűz, hogy lángra lobbantsa azt a parázst, me­lyet a reá nehezült hamuréteg immár elölni készül. És a másik, a felebaráti szere­tet idegen lett az emberek között, helyét az önérdek foglalta el, az a nemtelen bálvány, mely mindenütt önmagát kívánja előtérbe tolni. Ter­mészetesen érvénvesül is, mert a világ nem a belső érdek után ítél, hanem a látszat kápráztatja el. Szóval ke­gyeli a saját emberét, aki szemfüles, ügyes, mindenütt ott van a saját érdekében. A munka háttérbe szo­rul, ha nincs kirakatba helyezve és legtöbbnyire nincs, mert a szerény­ség nem hivalkodik. Csúf kenyér- harczot lát az ember mindenütt, amerre tekint. Mihelyt az önérdek bármily piczi mértékben sérelmet szenved, kész a felebaráti-gyűlölet. Tűz kell ide, égből hozott tűz, mely felperzselje ezt a nyomot a társa­dalomban, amely kiégesse a hitvány önérdek gyökerét s megtanítsa az emberiséget, hogy a felebaráti sze­retet isteni parancs és korántsem az egyéni hiúság beteges ambicziói számára alkottatott. Egyházmegyénk uj püspöke ki­jelentette, hogy a gondjaira bízottak boldogságának munkálása fogja esz­ményét képezni. Egy egyházfejede­lemnek magasabb intencziója nem lehet s kétségkívül akkor fogja magát érezni a legboldogabbnak, ha látja, hogy virágzik egyházmegyéje, ha látja, hogy nemes fáradozásai nem vesztek kárba, hanem az az idő, mely kormányzása alatt lefolyt, bő gyü­mölcsöket termett Isten színe előtt. Szivrepesve, teljes örömmel néz­het tehát a jövő elé ennek az egyház­megyének minden gyermeke, mert főpásztorának keblét a legnemesebb intenciók vezérlik, melyeknek meg­valósításán szívvel, lélekkel mun­kálni fog.. Ezért volt beiktatásának napja Szatmár ünnnpe, ezért volt olyan lelkes, olyan felemelő a han­gulat, mert annak, aki Isten nevében jött, minden cselekedetét magasabb isteni erő fogja vezérelni czéljai felé. A lélekemelő beiktatási ünne­pély lefolyásáról a következőkben számolunk be: A vendégele érkezése. A székfoglalási ünnepélyre már előbb j megérkeztek főpásztorunk legközelebbi roko- j nái: Boromisza Tivadar dr. óbecsei ügyvéd, i özv. Quggenberg Miklósné úrnő a püspök ur : édes testvérei ésiunoka öccse, dr. Kalós Mik­lós aljárásbiró Egerből. Szombaton érkezett a kalocsai ioszékeskáptalan küldöttsége dr. Hoffmann Ivá.oiy és Boromisza István kano­nokok személyében. Vasárnap reggel jött a budapesti Pázmány-Egyesület és az orsz. kath. egyesületek szövetségének küldöttsége, melyben Molnár János pápai praelátus, orsz. képviselő, dr. Au rer István, az Alkotmány szerkesztője, Huszár Károly a Néppárt szer­kesztője, Haller István, Dunay Sándor polg. isk. tanár, Szentiványi Károly bodajki plébá­nos, a kath. egyesületek szövetségének igaz­gatója vettek részt. Itt volt a püspök ur 0 j méltóságának régi kedves iskolatársa Nagy \ Béla monostorszegi plébánosis. Szerená d. j A katonai tisztikar igen kellemes meg- j lepetésben részesítette szombaton este a piis- j pök ur Ő méltóságát. A főbb utczákon és a j Deáktéren keresztül lámpionos menet vonult j fel a püspöki palota elé, melyhez ezer és | ezer ember csatlakozott, lelkesen éltetve I az uj szatmári püspököt. A palota előtt j levő széles utczát valóságos embertö- ■ meg lepte el, úgy, hogy mozogni is alig le- : hetett. A honvédzenekar gyönyörű szere- ; náddal tisztelte meg a főpásztort, kinek \ alakja midőn feltűnt a residenczia abalkában ; a jelenvolt közönség ajkairól viharos éljen j zúgott fel. Ez az előzékeny figyelemből eredő ! szép óváczió méltó bevezetésül szolgált a a másnapi fényes ünnepségek sorozatához. A beiktatás. Vasárnap délelőtt 9 órakor vette kez­detét az ünnepélyes beiktatás. A nagytemp­lomot sziliig megtöltötte a közönség, nem maradt üresen egy talpalatnyi hely. Ott vol­tak a polgári és katonai hatóságok képviselői és megszámlálhatatlan sokaság. Szivrepesve várta mindenki, hogy szinről szilire láthassa Szatmár uj főpásztorát, kinek jöttét annyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents